Máshol is katasztrófa a lecke írás és tanulás?

Én úgy gondolom hogy a gyereket rá kell téríteni arra hogy az iskola egy jó dolog. Bármennyire se az :D el kell neki mondani hogy ha tanul nagyon büszke lesz rá mindenki. Év végén a bizonyítvánnyal meg dicsekedhet. Pozitiv gondolkodásra próbáljátok meg rávezetni. Mivel azt írtad hogy játszik és inkább rajzol ezért valamilyen úton módon vigyétek ezt bele a tanulásba is. Próbáljátok meg rávenni hogy játékosan tanuljon. Interneten is rengeteg ilyen matekos és egyéb oldal van ahol játékkal taníthatjátok a gyereket. Az a lényeg hogy ne bántsátok hanem próbáljátok meg rávenni arra élvezettel és játékosan tanulja meg a dolgokat. És ha ezek után se sikerül keressetek fel egy pszichológust aki segítene nektek. (16 éves fiu)

Ú, mintha a fiamról írtál volna...minden stimmel. Még az életkor is. Előző tanévben félévkor tetőzött a dolog, maga volt a tömény őrület. Mondjuk nálunk azért sokat javult a helyzet, mikor kivettük a napköziből és otthon együtt csináltuk a házit. Nálunk is magasról letojták a tanárok, hogy a gyerek elkészítette-e a házit a napköziben. Ő meg minden mást csinált helyette. Ha meg is csinálta, tele volt hibával, itthon javítani kellett. Mire hazaért a napköziből, tele volt a hócipője az egész tanulással. Ha hagytam, hogy magában próbálja megcsinálni, csak bambult a könyv felett, aztán jött az együtt kínlódás, már én is "hótideg" voltam, nem volt türelmem magyarázni, mert látszott, hogy el sem jut az agyáig az info. Ahogy le kellett ülni tanulni, minden baja előjött: szomjas vagyok, pisilni kell, éhes vagyok, kakilni kell, álmos vagyok, fáj a fejem stb. Szóval nekem is gyomoridegem volt minden délután. Aztán döntöttünk és kivettük a napköziből. A legjobb döntésnek bizonyult. Kialakìtottunk egy rendszert: ha hazaértünk, kicsit játszhatott (kb. fél órát), és utána nekiültünk. Előfordult, hogy nagyon fáradt volt és pihent egyet, mikor hazajött (ilyenkor hagytam neki több időt). A foci a mindene, meg lett beszélve vele, hogy nem járhat edzésre, ha nincs kész a házi és ebből nem engedtünk. Azokon a napokon, mikor edzés volt, csinálta is a dolgát szépen, nem akart kihagyni egy edzést sem. A napközi kihagyása után a magatartása is sokat javult. Valamint esténként úgy alakítottuk, hogy időben (legkésőbb fél kilenckor) ágyban legyen. Szóval több dolog is kellett, kellett neki motiváció (a focimegvonás kilátásba helyezése), sokkal több alvás, hogy kipihenten menjen suliba, és nekem több türelem és odafigyelés az irányába (ez nem ment könnyen, mivel van még két tesója is, azokat sem hagyhattam teljesen magukra). Nyáron elköltöztünk és ezt a tanévet másik suliban kezdte. Idén már sokkal jobb a helyzet, hamar beilleszkedett. A tanító nénijei tök normálisak, napköziben ellenőrzik a házit, a szóbelit ki is kérdezik és törekszenek rá, hogy ne terheljék feleslegesen túl a gyerekeket. Hétvégére nem is adnak házit. Sokkal jobban szeret ide járni. A régi suliban túl nagyok voltak az elvárások, millió házit adtak mindig, hétvégére is. A tanítók pedagógiai érzéke meg nagyjából nulla volt, a módszereikről nem is beszélve. Szóval gáz volt a helyzet. A két suli közt ég és föld a különbség. Remélem idén már jobb lesz a tanulás, egyelőre könnyebb vele. Meg figyelünk, hogy kipihenje magát rendesen. Lehet, hogy a kisfiatoknak is herótja van az egész sulitól és hagyná a francba az egészet (a mai fostalicska oktatási rendszer mellett meg is értem). Szóval kell a sok türelem, szép szó, szeretet és a megfelelő mennyiségű alvás. Lehetőleg külön órákra ne járassátok, kevesebb terhelés, több szabadidő, ne tabletezzen, ne tévézzen sokat a szabadidejében, hanem rohangálhasson, legyen sokat kint a szabadban, ha van rá lehetőség és legyen minimum napi negyed óra, amikor intenzíven odafigyeltek rá (beszélgettek, foglalkoztok vele minden mást félretéve, a tanulást elfelejtve, a kis lelkét ápolgatva, ez lehet lefekvés előtt is egy kis rituálé). Remélem sikerül változtatni a helyzeten és javulni fog nálatok is a dolog. Szurkolok nektek!

[link]

Nagyon jó ez a videó :) Szerintem is a gyerek felelőssége a házi feladat, ezt kell megtanulnia. Az meg elsősorban az iskola hatásköre, hogy miképp jutalmazza a gyerek - és a nem a szülő - szorgalmát vagy bünteti az ellenkezőjét. Otthon viszont meg kell tanulnia magától beosztani az idejét. Ha valamiből láthatóan nem megy a tanulás vagy részképesség-problémája van, menjen abból magántanárhoz vagy fejlesztésre. Ha a tanár/közösség rossz, tehát gyanúsan pszichológiai oka van (valaki bántja pl.), váltsatok olyan iskolára, ahol erény jó tanulónak lenni és üres lappal kezdhet. De ha az a gond gyökere, hogy ő csak elszenvedi vagy kegyesen minimálisan hajlandó csak részt venni a saját feladatában, miközben a szülő hiába asszisztál, fenyeget és ígérget, a tanulást és a szülőt is megutálja, és megszokja, hogy a gondjait úgyis a szülő intézi helyette, míg ő fürdik a figyelemben. Most csúnyán hangzik, de szerintem ha csak a dac az oka, inkább bukjon meg és ismételjen évet még alsóban, mint valahogy végigcsinálja ugyan, de később egyre behozhatatlanabb lesz az elmaradása és egyre kevesebb a kedve az egészhez. "Mindennek rendelt ideje van" jeligére, csak következesen: amíg A nincs, nincs B. Azaz ha nincs kész a házi, addig nincs se mese, se játék, se vacsora, se fürdés, de ugyanakkor van a lefekvés. És ezt elég egyszer elmondani, nem kell rimánkodni és vitatkozni és övvel mellé ülni, csak szép csendben betartani minden hiszti és alkudozás és gyanús manőver ellenére. Ha kitartó és végig is csinál 1-2 délutánt net nélkül büdösen és éhesen, harmadikra már biztos leesik. Persze ha viszont valamiből megtáltosodik, dicsérhetitek agyba-főbe, hogy milyen büszkék vagytok rá, érhet elismerő szavakat a szimpla megbízhatóság is is és kilátásba kerülhet valami meglepi év végére, de a napi minimumért ne kelljen már lefizetni, annak elég fizetség az, hogy ha gyorsan-rendesen megcsinálod, lesz időd másra - és tovább megyek: együtt lesz időnk (mert ne az legyen a jógyerekség jutalma, hogy de jó, hogy nem kell rád figyelni). Uff :)

Nektek komolyan normális övvel fenyíteni egy kisgyereket? A lepontozóknak szól. Gratulálok. Nektek is kár volt gyerek.

Ti nevelésre alkalmatlanok vagytok. Szegény gyerek... Övvel fenyegetni...

Nagyon jó ez a videó :) Szerintem is a gyerek felelőssége a házi feladat, ezt kell megtanulnia. Az meg elsősorban az iskola hatásköre, hogy miképp jutalmazza a gyerek - és a nem a szülő - szorgalmát vagy bünteti az ellenkezőjét. Otthon viszont meg kell tanulnia magától beosztani az idejét. Ha valamiből láthatóan nem megy a tanulás vagy részképesség-problémája van, menjen abból magántanárhoz vagy fejlesztésre. Ha a tanár/közösség rossz, tehát gyanúsan pszichológiai oka van (valaki bántja pl.), váltsatok olyan iskolára, ahol erény jó tanulónak lenni és üres lappal kezdhet. De ha az a gond gyökere, hogy ő csak elszenvedi vagy kegyesen minimálisan hajlandó csak részt venni a saját feladatában, miközben a szülő hiába asszisztál, fenyeget és ígérget, a tanulást és a szülőt is megutálja, és megszokja, hogy a gondjait úgyis a szülő intézi helyette, míg ő fürdik a figyelemben. Most csúnyán hangzik, de szerintem ha csak a dac az oka, inkább bukjon meg és ismételjen évet még alsóban, mint valahogy végigcsinálja ugyan, de később egyre behozhatatlanabb lesz az elmaradása és egyre kevesebb a kedve az egészhez. "Mindennek rendelt ideje van" jeligére, csak következesen: amíg A nincs, nincs B. Azaz ha nincs kész a házi, addig nincs se mese, se játék, se vacsora, se fürdés, de ugyanakkor van a lefekvés. És ezt elég egyszer elmondani, nem kell rimánkodni és vitatkozni és övvel mellé ülni, csak szép csendben betartani minden hiszti és alkudozás és gyanús manőver ellenére. Ha kitartó és végig is csinál 1-2 délutánt net nélkül büdösen és éhesen, harmadikra már biztos leesik. Persze ha viszont valamiből megtáltosodik, dicsérhetitek agyba-főbe, hogy milyen büszkék vagytok rá, érhet elismerő szavakat a szimpla megbízhatóság is is és kilátásba kerülhet valami meglepi év végére, de a napi minimumért ne kelljen már lefizetni, annak elég fizetség az, hogy ha gyorsan-rendesen megcsinálod, lesz időd másra - és tovább megyek: együtt lesz időnk (mert ne az legyen a jógyerekség jutalma, hogy de jó, hogy nem kell rád figyelni). Uff :)