Nem vagyok jo anyukaja a fiamnak. Ti is ereztetek igy?

Én marha szerencsés vagyok, mert nem, hogy nem egyedül nevelem, de olyan férjem van, aki mindenből kiveszi a részét, a háztartásból, gyereknevelésből. Ez igazi szerencse, tudatában vagyok ennek, hálás is vagyok a sorsnak, vagy minek...

Ezt azért írtam le, mert vannak egyedülálló barátnőim kisgyermekkel. A legjobb barátnőm mondjuk házas, de a férje látástól mikulásig dolgozik, Ő teljesen egyedül neveli a két kisfiát. Látom, hogy szinte emberfeletti teljesítményt nyújt...és Ő is állandóan rossz anyának érzi magát, pedig szerintem le a kalappal előtte.

Szval minden elismerésem a Tiéd, kérdező. Szerintem természetes, ahogy érzel, nyilván nincs annyi időd a gyermekedre, mint annak, akinek bőven van segítsége. Ezért kérlek, ne ostorozd magad, valóban próbálj jó anya lenni, a gyermeked idővel föl fogja fogni ezt, meg fogja érteni, hogy az anyukája egy hős, mint ahogy minden a gyerekét egyedül nevelő, szerető anyuka.

En is mindennap szuperanyakent kelek es idegroncskent fekszek le este.

Minden nap jol indul, eltervezem hogy miket csinalunk, ma szuper turelmes leszek, ma a delutani alvas kozben minden hazimunkat elvegzek, ma olyat fozok amit biztosan joizuen megeszik. Szoval reggel felkel a gyerek, minden oke, van turelmem hozza. Elvagyunk, jatszunk, eneklunk, jatszoterezunk. Aztan szep fokozatosan indul a hiszti. Elszalad a boltban, leborit valamit a polcrol, amig fizetek nyulkal a kaveautomataba, nem hajlando sajat laban jonni, vagy olyan lassan jon hogy a hazafele 200metert 1 ota alatt teszi meg. Otthon nem akar bemenni a hazba, aztan kikopi az ebedet, szetdobalja a jatekait, a konyhaban kiszedi az edenyeket,csatater a lakas. Ilyenkor mar majd eldurran az agyam de meg birom. Elalszik delutan, persze nem leszek kesz a fozesdel es takaritassal. Kozben hiv a parom h milyen rossz napja van, az anyam hogy magas a vernyomasa, az apam hogy neki mar mindenbol elege van stb stb.

Mire felkel a gyerek mar semmi kedvem semmihez, de meg ott az egesz nap. A delutan kaosz, a gyerek hisztizik, semmi nem jo, unja a jatszoteret, unatkozik. Keso este hazajon az apja, akitol megkapom h mar megint ez meg az nem jo, es kulonben is hulye vagyok mindenert. A gyerek este 10ig tombol, rohangal. Probalok neki meselni vagy lefoglalni, de csak a rohangalas meg ugralas erdekli. Mar aldom az eget hogy eljon az ejszaka es vegre alhatok es mindenki beken hagy. De aztan jon a lelkiismeret furdalas, h senkinek nem vagyok eleg jo. Es mehfogadom h masnap jobb lesz...