A ti gyereketek tudott mar iskola elott olvasni, felismerte a betuket?

Tanar csaladbol szarmazom, ferjem is ertelmisegi szoval mindketten ugy mentunk suliba hogy tudtunk olvasni es osszeadni, anyukam sose tanitott erre annak ellenere h tanar, noveremmel jatszottunj mindig iskolasat, o tanitott osszeadni ido elott....amikor a ferjem mondta h elsobe ugy ment hogy tudott olvasni, mondtam h en is, es hogy a mi gyerekunk tuti nem ugy fog menni mert nem fogom eroltetni...(nem azert mert unalmas volt sot imponalo volt mar elsoben is jobbak kozt lenni) csak nem akaron eroltetni.

Na ehhez kepest a kislanyom 3.5 evesen le tudott irni nagyjabol 10 szot, papa mama apa, a neve, alma stb...ismeri az abc osszes betujet...szavak kezdo betujet...ki tudott olvasni segitseggel 3-4 betus szavakat, 100ig elszamolni es egyjegyu szamokat a kezen osszeadni.

Most 4 eves. Betuzi a szavakat, es fejben kivon illetve osszead 2 jegyubol egy jegyut es egyjegyubol ket jegyut. Tudja ha megkerdem a 77 paratlan e a valaszt....tudja mennyi 1bol 2 (minusz..egyszer ha beszeltem rola neki..), ismeri az alap sikidomokat....a szuleim matektanarok...nem tudatosan eroltetem ezeket neki.sőt!!! Ovodapedagogus ovaintett attol h ilyen elore nyomja ezeket....de egyszeruen ez erdekli a genjeibe van (en utalom a matekot de rajtam kivul matekos az egesz csalad...) allandoan a magnes betukkel meg a fa szamolos jatekkal jatszik meg papirra irogatja a betuket.

Én nem a gyerekemről, csak magamról tudok egyelőre nyilatkozni.

Engem anno a nevelési tanácsadói határozat miatt vittek iskolába 5 évesen.

Anyukám választhatott volna, hogy még egy év ovi, és utána rögtön második osztály, vagy elmegyek iskolába, és leszek elsős is. Mivel mindkét esetben ugyanoda kerültem volna, jobbnak látta, ha inkább leszek elsős és megszokom, hogy negyvenöt percig a fenekemen kell maradnom.

Tudtam olvasni folyékonyan, illetve számolni.

Hátrányom a korai sulikezdésből egy dolgot leszámítva (elég szedett-vetett osztály lettünk a végére hatalmas korkülönbségekkel, a legnagyobb 6 év volt) semmi nem származott.

25: félreértettél, én nem pedagógus vagyok, a családom az. én pénzügyi területen dolgozom.

Én nem szeretem amikor egy gyerekből zsenit nevelnek vagy zseniképzőbe küldik, sokáig azt gondoltam a lányomról, ügyes ügyes, sokat foglalkozok vele és ez látszik, meg szivacs az agya mint nyilván minden más gyereknek...aztán amikor az anyósom kiszórt 105 gombot és egyesével megszámolta 3 évesen, modnta hogy vigyem zseniképzőbe...viccesen mondta, de ismerem annyira hogy komolyan gondolta.

én viszont úgy vagyok vele, hogy egyelőre még kisgyerek, játszania kellene, nem számolnia meg olvasnia...amíg ez érdekli és szívből veszi elő a kis számolós játékát, táblácskáját, stb addig én ebben támogatom, de semmit sem erőltetek, nyilván nagyon büszke vagyok rá, sokan valóban nem hiszik el hgoy 15 hónaposan már beszélt (emlékszem 1 évesen volt kereken az első alany, állítmány, tárgy mondata).

hogy miért van az hogy egy gyerek még 7 évesen sem számol, nem tudom, az biztos hogy ez nálunk genetikai adottság, hiszen az egész családot ez érdekli, mindenki ezzel foglalkozik, mint pénzügyes, valamennyire én is.

és valóban okos a család, nagyon jó agyúak, a férjem családjában is több orvos van, ez nyilván ad egy kis előnyt a gyereknek is, szemben azzal akinek a szülei - most minden bántás nélkül mondom - 3 műszakban dolgoznak egy gyárban és nincs annyi idejük a "miért" kérdésekre válaszolni.

Saját gyerekről nem tudok nyilatkozni, de én tisztán emlékszem, hogy olvasni tudtam oviban, volt hogy én olvastam egy darabig az elalvás előtti mesét a többieknek (mert én nem aludtam soha :D). A suliban ebből az lett, hogy az írás a rajzolgatás miatt lekötött, de félelmetesen irritált hallgatni a többieket, akik még nem tudtak jól olvasni. Unatkoztam, és fájt a "bénázásuk", alig bírtam ki hogy ne ugassak közbe, hogy az úgy rossz :D

Én is csak azt tudom mondani, amit a szakértők javasolnak: ha érdeklődik a gyerek, akkor persze nem titkoljuk el előle az igazságot, és nagyon jó ha megszereti a könyveket meg az olvasást kiskorában, de erőltetni semmi értelme, egyrészt mert a suliban úgy jár, mint én, másrészt meg megutálja az egészet, ahogy van. Én azt sem erőltetném, ahogy az iskolában csinálják, kicsit lazább tempóban, egyedi igényekhez igazodva kellene ezt csinálni, hogy senkinek ne a vértizzadás és a nyögvenyelős küszködés legyen az első élménye az olvasásról.