Mostanában úgy ki tud hozni a sodromból a fiam, hogy attól félek eljutok oda hogy elfenekelem. Mit csináljak?

Általában véve nem rossz kisgyerek, imádom, sokat játszunk, jó a kapcsolatunk. De néha belé bújik a kisördög és akkor nagyon tudja feszíteni a húrt. Példa a mai napról: altattam az öccsét, megkértem hogy addig legyen csendesen. Direkt elkezdett kiabálni, megkértem szépen hogy ne csinálja. Direkt egyre jobban, sőt ahogy rászóltam szembe nevetett. Erre már felemeltem a hangom, beküldtem a szobájába. Erre elkezdte a karomat ütni ököllel. Na ez volt az a pillanat amikor nagyon erőt kellett venni magamon hogy ne üssek a fenekére, de inkább otthagytam, utána pedig mese nélkül kellett lefeküdnie. Máskor olvsasok neki, megvárom a szobájában amíg elalszik. Többször is előfordult hasonló mostanában, hogy nem sokon múlt hogy ne pofozzam fel vagy adjak a fenekére, annyira a végsőkig elment. Eddig megálltam, de félek hogy ennél is jobban kihoz a sodromból. Hogy kezelnétek az ilyen helyzeteket? Az okára nem tudok rájönni. Nem testvér féltékenység.