Tanácsok, oldalak, hogyan ne készüljön ki egy anya egy ovistol?

Legyenek a tetteinek következményei.

Ha ezt betartod kétszer meggondolja majd.

Igen valóban ADHD-snak tűnik. Az enyém pontosan ilyen volt/ilyen. Mindig rossz anyának éreztem magam, és azt, hogy nem tudom megnevelni, elbuktam anyaként. Más is a fejemhez vágta, hogy milyen neveletlen! Próbáltam szépen, halkan, csúnyán, kiabálva, verve. Aztán 2 év különbséggel megszületett a kistesó. Angyali gyerek. Szófogadó, illemtudó, kenyérre lehet kenni. Elgondolkodtam. Biztos rossz a nevelésem? Hiszen ugyan úgy nevelem mind a kettőt, mégis ég és föld a 2 gyerek.

Óvónéni küldött át 1 cikket. ADHD-ról szólt. Elolvastam, 1 az egyben szóról szóra a tünetek mind igazak voltak a gyerekemre. Elvittem kivizsgáltatni, kimondták rá, hogy ADHD-s. Szenzonmotoros tornára kell járjunk, illetve iskola előkészítőre. Most megy iskolába, és nagyon félek. Hogy fog megülni? Nem tud 5 percig sem. Ha nagyon nagyon nem fog boldogulni az iskolában, akkor elkezdjük a gyógyszeres kezelését. Ezt szerettem volna minnél tovább húzni.

Akinek egészséges gyereke van, az könnyen beszél. (Pofozd meg... kell 1 apa neki... te nevelésed... stb.) Foggalmuk nincs milyen egy hiperaktív, figyelemzavaros gyerekkel a mindennapok. Olvasgass az ADHD-ról, és ha legalább 5 tünet megegyezik a felsoroltak közzül, vidd orvoshoz.

Hát, lehet nem leszek népszerű, de szerintem ez a gyerek egész egyszerűen neveletlen.

"kinyomja a mososzert, wc be dobja az összes wc papirt, olloval ki akar mindent vágni pl függöny, egyfolytában szolok de rohadtul nincs erőm magyarázni kiabálni"

Ezeket miért teheti meg? Miért lehet nála olló? Miért tudja bedobálni a wcbe a papírt, miért tudja kinyomni a mosószert? Bakker, egy ilyet csinál, azonnal gyors zuhany, semmi mókázás a vízben, tényleg csak egy 3 perces zuhany, fogmosás, és húzhat aludni. Nem kell könyörögni, egyszer szólni kell, kivenni a kezéből a mosószert, ha még egyszer csinálja, vége a bulinak. 4 éves, nem másfél, hogy ne értse meg egyből, amit mondasz neki.

Én eléggé következetlenséget érzek nálad, ahogy leírod a szitut, kb. könyörögsz a gyereknek, aki szarik rád, és ennek nincsenek következményei. Hát legyenek! Ne könyörögj, figyelmeztesd, aztán igenis legyen szankció. Azért csinálja, amit csinál, mert pontosan tudja, hogy csak kiabálsz, de nem lesz semmi.

Egyébként annak is igaza van, aki kevesli a minőségi együtt töltött időt. Az alapján, amit írsz, kb egész nap menekülsz előle, hogy legyen egy perc nyugodt. Valamelyest érthető, csak ő meg ezt érzi, és annál jobban hívná fel magára a figyelmed, akár rosszalkodással is.

Én nem kiáltanék rögtön ADHD-t, mégpedig azért nem, mert a leírtak alapján lehet látni nevelési hibát, és nem arról van szó, hogy minden következetesség ELLENÉRE ilyen a gyerek. Pont a következetességet nem látom sehol.

Azért csinálja szerintem mert megteheti. Tudom és értem, hogy kimerült vagy, de kellenének szankciók.

Ha valami olyat csinál nem csak elvenni tőle és megy minden tovább a maga útján. Igen is leszidni, bezavarni a szobába hogy gondolkodjon el magán. Érezze már, hogy nem tehet meg bármit ami kipattant a fejéből.

Ilyesmi hogy olló meg egyéb éles tárgyak tényleg miért vannak számára elérhető távolságban? Egyszer ha nem csak a függönyben tesz kár akkor mi lesz?

Voltaképpen téged hiányol a gyereked: mert hiába a mindennapos elhatározás, hogy szuper dolgokat fogtok együtt csinálni, a végén semmi szuper nem történik, az ígéreteid betartása helyett csak a csalódást érzi a gyereked. Az, hogy te kiborulsz, lemerülsz, érthető, hiszen egyedül neveled. Ugyanígy a kisfiaf féktelenkedése is érthető, hiszen folyton csalódik, mert a reggeli szeretetteljes ölelés után egy folyton lemerülő, a nap végére sárkánnyá váló anyát kap.

Ahogy a napjaitok leírását olvasom, a reggeli, alvás utáni (még friss) ölelés, puszi egy állandó pont, aztán a következő, ami szemet szúrt, hogy a munkahelyeden történő feltöltődés után nagy tervekkek, ígéretekkel mész a gyerekért az oviba, aki ezektől ezerrel pörög (boldog, hogy egy feltöltődött anyát kap délután, ő maga viszont már kimerül az egész napos játékban, a hangoskodásban, a levegőn játékban, és neked adja ki a napi feszültséget, ami egy normális jelenség). A gyereked délutáni pörgésére már nem megfelelően reagálsu, hiszen befeszülsz attól, hogy ő pörög, rosszaságnak érzed, pedig nem az, csak egy kicsit le kellene menned a szintjére, és megpróbálni megérteni őt. És akkor a szokásos délutáni, esti történés: nem teljesíted a délutánra lelkesen beígért dolgot (pl. palacsintasütés), próbálod lerendezni egy "inkább játszom veled, csak most hagyj békén" mondattal. Erre a gyerek csalódott lesz, hiszen egész nap nélküled volt, érthető, hogy nem akar békém hagyni, rád vágyik, hogy végre vele foglalkozz. És elindul a folyamat: te feszült leszel, le akarod rázni, ő téged hiányol, és "rosszalkodni" kezd, hogy legalább a negatív figyelmed megkapja, meg persze a saját csalódottságát, feszültségét levezesse, mert tőled nem kapja meg azt a megértést, amire szüksége lenne. Este pedig sárkánnyá válsz, ami szintén érthető, mert nagyon elfáradsz, de ez a gyerekeden nem segít.

Csodálkozom, hogy ezt te nem veszed észre? Szerintem egyértelmű: a gyereked nem neveletlen, hanem egy oviskorú figyelemhiányos gyermek, aki mellett az édesanyja csak túléli, nem megéli (vele együtt) a mindennapok szépségeit.

Neked kellene segítség: hogy pihenhess, valamint egy pszichológus segítségével megérteni az okokat, és tudatosítani magadban: a gyermeked tükröt tart eléd, ahogy látja a te lemerülésed, ő úgy válik egyre csalódottabbá, féktelenebbé.

Kérj szaksegítséget! És a csalédból segítséget a mindennapokhoz!