Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Miért nem beszél 5 éves...

Miért nem beszél 5 éves kislányom az oviban?

Figyelt kérdés

Kislányom 5 éves. Nagyok okos, egészséges kislány, imád játszani, futkározni, cserfes, sokat beszél - itthon. Viszont az óvodában mintha teljesen kicserélnék. Ő a legvisszahúzódóbb a csoportban, senkivel nem játszik, nem barátkozik, csak egyedül rajzol, kirakózik, játékállatkákkal játszik. Viszont nagyon szófogadó, amit az óvó nénik mondanak, megcsinálja, szóval ha körjátékot játszanak, közösen tornásznak, abba beáll. Viszont szabad játéknál még csak oda sem megy senkihez. És ami a legaggasztóbb, még megszólalni is alig akar (vagy mer), a csoporttársaival szinte soha nem beszél egy szót sem, az óvó néniknek is csak akkor, ha konkrét kérdéseket tesznek fel neki, de akkor is pár szóval, félve. Más idegen (idegen alatt most azt értem, hogy nem család) közösségben is hasonlóan visszahúzódó. Itthon, vagy rokonok körében (olyan unokatestvéreknél is, akiket évente 3-4-szer lát csak) teljesen felszabadult, sokat beszél, vidám, énekel, játszik a többi gyerekkel és velünk, felnőttekkel is.

5 évesen folyékonyabban olvas, mint más gyerekek első osztály végén (ezt az óvó nénik mondták nekünk - az olvasást amúgy nem mi erőltettük, ő akarta gyakorolni mindenképpen, miközben a nagyobb testvért figyelte tanulás közben), ügyesen számol, rajzol... nem tudom, mi lehet a baj.

Félek, mi lesz az iskolában. Az eszével nem lesz baj, az biztos, az óvó néni "tanulás" szempontjából akár már most érettnek tartaná rá... viszont nem tudom, mennyire változik meg a viselkedése a suli kezdetéig, mert nem szeretném, ha egy barátja sem lenne, és teljesen kiközösítenék.

Hogyan lehetne ezen segíteni? Az óvó nénik nagyon türelmesek, kedvesek vele, próbálják szóra bírni, de mintha félne tőlük (ez a második ovi, ahova jár, és a régiben is ez volt a helyzet). Jár a csoporthoz fejlesztőpedagógus is, aki havonta egyszer elbeszélget a gyerekekkel, kislányomra azt mondta, hogy félénk természet, de majd az iskolában úgyis "rendbejön". Viszont egyik semmilyen idegen környezetben nem oldódott fel, és még csak javulást sem látok... aggódom!


2010. jún. 15. 14:48
 1/7 anonim ***** válasza:
Most csak azért írok, hogy aztán lássam a válaszokat, mert az én lányom is pont ilyen. Segíteni nem tudok sajnos.
2010. jún. 15. 14:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:

Így saccra esetleg történhetett vele valami, amikor nem voltatok vele, és így "védekezik", hogy idegen környezetben bizalmatlan mindenkivel?

Ez csak abszolút tipp, mert ismeretlenbe nehéz. Keressetek fel egy pszichológust. Ha ő is azt mondja, hogy "csak" zárkózott, akkor meg nincs más hátra mint várni, és bátorítani.

2010. jún. 15. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
na, erre én is kíváncsi vagyok, nekem még csak 4 éves, de a sztori ugyanaz. Odaérünk az ovi elé, felveszi a jókislány-pózt, meg se mukkan, csak mosolyog, le van lassulva. Délután ha megyünk haza, már a sarkon összeveszik a húgával, zeng a ház tőlük. Itthon a beceneve: vércse-Verka, oviban alig hiszik el, bár mondták, hogy ismernek több ilyen gyereket.
2010. jún. 15. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
Szegényke!Én is hasonló zárkózott típus vagyok és a kislányom is,o is nagyon csendes nagyobb társaságban.Talán segítene,ha valakivel osszebarátkozna az ovis társai kozul,egyutt játszanának és akkor talán konnyebben megnyílna az oviban is.Ezen kívul dícsérjétek sokat,hogy legyen onbizalma!
2010. jún. 15. 15:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
Én is ilyen voltam, egyszerűen utáltam az ovit. Mindig bőgtem, nem beszéltem. Sajnos a többi gyerek elkezdi piszkálni a visszahúzódó, bátortalan gyereket, és csak rosszabb lesz a helyzet. Elég ahhoz 1-2 úgymond "hülye gyerek" hogy ő rosszul érezze ott magát.Biztos hogy bizalmatlan az óvónénikkel, nincs aki megvédje őt ha valami sérelem éri. Sok felnőtt nem is tudja milyen mély nyomot hagy a gyerekben, ha pl. elveszik tőle a játékot, én még emlékszem rá amikor tőlem elvették a naposnak járó piros poharat ebédnél, és nem mertem visszaszerezni. Mintha egy világ omlott volna össze bennem. A mai napig nem eszem meg azokat az ételeket, amire emlékszem, hogy ott adták. Az iskolában viszont tényleg teljesen jobb volt. Más közeg, kevesebb gyerek, jár a pirospont stb. Sajnos nem tudok jó tanácsot adni, pedig nekem is van már gyerekem, csak remélni tudom, hogy ő nem lesz ilyen, mint én voltam. Bízzál benne, hogy az iskola meghozza a változást, csak hát szegénykének borzasztó lehet minden napja az oviban.
2010. jún. 15. 21:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Látom többen vagyunk így! Az én lányom is detto ugyanez. Ő 3.5 éves, ez volt az első éve az oviban, amit amúgy imád, de meg se szólal. Ő még köszönni sem mer senkinek, se gyereknek, se felnőttnek. Én is ilyen félénk voltam, a férjem is, úgyhogy nme csodálkozok, hogy a lányom is ilyen lett, de én is féltem a mai világtól. Múltkor pont beszéltem erről az óvónénivel, aki azt mondta, hogy az a baj, hogy manapság a legtöbb családban az amúgy is bátrabb gyerekeket még erősítik is azzal, hogy legyen minél erőszakosabb, harsányabb, így a mi gyerekeink "elvesznek" mellettük. Ő azt mondta ne aggódjak, mert az ilyen gyerekek is megtalalják majd a helyüket a világban. Én is sokat dícsérem, de ettől nem lett bátrabb, viszont nagyon büszke magára ha sikerül neki valami. pl. most évvégén egyedül odament az óvónénoihez, adott neki egy szál virágot. Ugyan nem szólt semmit, de nála ez is nagy szó, mert eddig oda se mert menni senkihez egyedül. Nagyon megdícsértem, mondtam, hogy büszke vagyok rá és láthatóan ennek magyon örült. Szerintem csak ilyen kis lépésekkel tudunk előbbrejutni. Nyilván sosem lesz a társaság közepe, de talán nagyon apró lépésenként bátorodik egy kicsit.
2010. jún. 16. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim válasza:

Látom már elég régi a téma, de még biztosan segíthet másnak is: Ezt szelektív mutizmusnak hívják, ritka betegség 10000-ből 3-8 esetben fordul elő, inkább lányoknál. Nem növi ki a gyerek sajnos mindenképpen kezelést igényel.

Nálunk a kislányomnál 4 évesen szóltak az óvó nénik, hogy egyáltalán nem beszél velük a kislányom, csak a gyerekekkel, de velük sem akar játszani, nincs kedve... Javasolták hogy vigyük el a nevelési tanácsadóba a szorongás oldó csoportba, ott foglalkoznak ilyen gyerekekkel. Jelenleg oda járunk...

2016. dec. 4. 07:24
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!