Autista vagy sem? Csak olyanok véleménye érdekel akinek van autista gyermeke!

Problémás gyerekekkel foglalkozom. Az alapján, amit leírtál, semmi kirívó nincs a kisfiad viselkedésében. A nagykönyv szerint 3 éves korig illene megindulnia a beszédnek, ez egyik napról a másikra is történhet. Még emiatt sem kell aggódnod, de ez az egyetlen a fentiek közül, amire érdemes odafigyelni.

Ilyen kicsiknél nagyon nehéz diagnosztizálni az autizmust egyébként, enyhébb esetekben akár a 20-as, 30-as éveiben jár az ember, mire kiderül. Jól teszed, hogy figyelsz rá, de ne aggódd túl.

Az előző hozzászóló tökéletesen megírta a lényeget (és volt még pár remek hozzászólás is).

Amit viszont idézek most, nem igazán álljam meg a helyét:

"Esélyes, hogy érintett. De azt laikus nem fogja megmondani, hogy milyen mértékben. Az én fiam Asperger-szindrómás, enyhén érintett. Most 14, laikus meg se mondja róla. 8 osztályos gimibe jár. Csak kicsit fura figura. :)"

Evvel az utóbbi állítással az a gond, hogy asperger szindrómát (magasan funkcionáló, enyhe fokú autizmus) CSAK 3, inkább 3 és fél éves kortól lehet diagnosztizálni,

előbb nem! Mivel attól korábban életkori sajátosság és teljesen rendben levő a vonatkozó viselkedésbeli és megnyilvánulási forma!

(Két évesen csak a súlyos autizmust, a Kanner szindrómát lehet diagnosztizálni!)

Ajánlom kedves figyelmedbe, kedves kérdező, dr Vekerdy Tamás, méltán országosan elismert gyermekpszichológus alább linkelt videóját, az 5 darab youtube részeltből a harmadikat mutatom, még az 5. (utolsó) részletet is kiemelten ajánlom kedves figyelmedbe, most a harmadik tíz perces részletet linkelem számodra, EBBŐL MINDEN LÉNYEGES vonatkozót meg fogsz érteni:

https://www.youtube.com/watch?v=Pq6Z5e_25DQ

Dr Vekerdy Tamás kutatásai és munkatársai kezdeményezésére már a 80-as években óvodai reformok indultak el a MAGYAR ÁLLAMI óvodákban (és Waldorf óvodákban) Magyarországon, és már az ezredfordulón azok fele-harmada meg is változott nevelési attitűd tekintetében a reformok pozitív hatására.

(Természetesen a több, mint 100 évvel ezelőtti európai pedag. reformerek munkája sem mellékes, értsd pl Celestine Freinet, Rudolf Steiner stb., a kérdéses vonatkozásban.)

Nem vagyok érintett, viszont az öcsém 3 éves korában kezdett el beszélni mint a vízfolyás, addig semmi, orvos nagybátyám ki is találta, hogy valami baja van. Aztán meg a színeket keverte, akkor azért szekalta anyámat. Öcsém teljesen normális ember lett.

Nem mondom, hogy nálatok tutira minden rendben, de a beszédről ez jutott eszembe.

Bocsánat, hogy én is beleugatok, holott szerencsére nem vagyunk érintettek (legalábbis remélem).

Többen írták, pl. 11-es is, hogy egyedül a beszéd késése az, amivel egyáltalán foglalkozni kell.

Én viszont nagyon fönnakadtam ezen a mondaton:

"Nem, vagy ritkán veszi fel a szemkontaktust, nem, vagy ritkán hallgat a nevére."

Egy 2 év 9 hónapos kisfiúról beszélünk! Az én gyerekeim (egy fiú, egy lány) már bőven egy éves koruk alatt fölvették a szemkontaktust! Egy évesen már odafigyeltek, ha a nevüket kimondtuk (pláne, ha rászólva mondtuk, mert olyanhoz nyúltak, amihez nem akartuk).

Ezzel nem kell foglalkozni? Nem okoskodni akarok, csak őszintén kíváncsi vagyok.

Kedves Goldmund, és kedves kérdező!

A kedves kérdező már meg is adta az új kommentjével részben a válaszom Goldmundnak. ;) Szóval nincs miért aggódni, legalábbis a kérdező leírásai alapján. Viszont ha már kérdeztél, kedves Goldmund, vállalkozom az elméleti oldal elmagyarázására, kérdésedre.

Már hozzászóltam itt egyszer, de most külön Goldmund-ra reagálok. Megértelek, és mivel alapvetően kérdeztél röviden erre annyit, hogy vannak olyan (rész)képességek, melyek egy bizonyos életkori határig teljesen mindegy, mikor indulnak be! :) Akár pl legyen szó szemkontaktusról, vagy beszédkészségről. Az ég világon semmi előnyt, se hátrányt nem mutat, ha valaki előbb, más meg később mutatja bizonyos képességek jeleit, de ez csak bizonyos képességekre érvényes!

Hogy melyekre? Nos, pl a szóban forgó szemkontaktusra, és beszédkészségre is érvényes, amit írtam. Eleve autizmus nem diagnosztizálható 23 éves kor előtt, kivéve, ha nagyon súlyos, nagyon feltűnő esetről van szó (súlyosabb kanner), a spektrum olyan súlyos foka meg majdnem mindig fizikális sérülésből ered, pl agyi sérülés, baleset, veleszületett betegség stb , ezekből eredhet esetleg nagyon súlyos kanner szindróma. Ha nincs erről szó (a kérdező leírása szerint náluk nincs feltűnően súlyos tünet), akkor képtelenség autizmusnak bármi fokát diagnosztizálni, mivel 3 éves kor alatt ezen tünetegyüttes tünetei életkori sajátosságok!

A beszédkészségről meg elmondható egyfelől, hogy sokaknál hirtelen indul meg, főleg olyan esetekben, amikor közeleg az a bizonyos határidő. A határidőről annyit, hogy tessék óvatosnak lenni a korai fejlesztők figyelmeztetéseivel, mert ők túlozni hajlamosak, hiszen azért kapják a strigulát, ha hozzájuk visznek mind több gyereket, csakhogy aki nem szorul fejlesztésre, annak többet árt, mint használ a korai fejlesztőkben! Utóbbiak általában a kelleténél korábbi érési életkorhatárt adnak meg, sajnos.

A beszédkészség elindulásáról írok most:

egyáltalán semmi gondot nem jelez önmagában, ha csak adott életkori határ idejében indulnak be a képességek fejlődése, így a beszédkészség esetén is.

Hiába csacsog valaki már 12 hósan, egyáltalán nem biztos, hogy kamasz korára, vagy kisiskolás korára a kortársait meg fogja haladni kommunikációs téren! Épp így semmi nem jelent, ha valaki csak a 34. / 35. hó táján kezd el életében először egész TŐmondatokban, rövid mondatokban, akár jelentősebb kiejtésbeli problémákkal, de legalább 100 szavas szókinccsel beszélni! Teljesen elegendő még akkor is, ha pl 33. hósan még egy mukkot se szólt!

Évekre átszámolva tehát a határeset a harmadik szülinap, bár abban a hónapban

ha még nem szólal meg a gyerek, akkor valóban irány a korai fejlesztő, csakhogy...

Nem ritka, hogy valaki pont a 3. szülinapja előtti hetekben szólal meg, és innentől mint a vízfolyás, napról napra egyre ügyesebben beszél!

Miért is történhet meg az esetek jelentős hányadában ez? Azért, mert már a magzat is(!) egyre jobban érti, tanulja a beszédet! Ami ugye nem beszéd produkció, hanem beszédÉRTÉS! Ha nincs baj, akkor ha minél később szólal meg a gyerek, attól ő is annál tovább fejlődik a beszédÉRTÉS tekintetében! :) A beszéd produkálása sokszor pusztán csak igény kérdése a gyerekben., Sokuknak jó úgy is, hogy csak metakommunikáció van, testbeszéd, gesztusnyelv.

(Pl Einstein állítólag 6 évesen szólalt meg először.)

Amikről írok, itt már több ízben is linkeltem szakirodalmat. Ha ne kelljen minden hozzászólásomhoz... De ha valaki valóban aggódik és nem kötözködni akar, annak szívesen visszakeresem a vonatkozó szakirodalmat, ha kéri, és akkor, amikor ismét erre járok.

Addig is a méltán elismert, sok évtizedes gyakorlati tapasztalattal is rendelkező

gyermekpszichológus, dr Vekerdy Tamás

egyik remek előadásának közepét linkelem, amúgy youtube-on ott van mind az öt részlet, többségük tíz perces, az egész előadás együtt kb 45 percnyi.

A magyarországi állami ovik TÖBBSÉGÉBEN alkalmazzák a Vekerdy és munkatársai több évtizedes kutatásait, már az ezredforduló óta a többségében!

Nem csak Waldorf óvodákban!

Kedves kérdező, mielőtt linkelem az előadás részletét, dr Vekerdy mellett én is hadd hívjam fel kedves figyelmed, hogy MELLŐZENDŐ a direkt fejlesztős, 7 éves kor alatt! :) Van néhány kivétel, de most nem mennék bele finomabb szakmai részletekbe. A lényeg, hogy javaslom:

Mellőzd a tanítgatását, tanítását a gyereknek, amíg nincs 7 éves! Ha kérdez, válaszolhatsz neki, de nem ösztönözd iskolás, tanulós játékra, se semmi iskolás dologra! Hat évesen határ eset, inkább 7 éves kortól lehet fokozatosan direkt fejlesztési, nevelési módszereket bevetni.

7 éves kor alatt INDIREKT módon fejlesztünk, és a szülők részéről is javasolt legalább alap szinten. De a lényeg, hogy ha pusztán arra ügyelnek a kedves szülők, hogy mellőzik a tanulós játékot (direkt módszer), már hatalmasat tettek gyerekükért.

Ugyanis a tanulós, direkt módszerrel az agykérget stimulálják, és ekkor sajnos a 7 éves korig még kellően éretlen agykéreg alatti állomány NEM FEJLŐDIK!!

Baj, ha nem az agykéreg alatti állomány fejlődik, 7 éves kor előtt!

Hagyni kell érni tehát 7 éves kor előtt az agykéreg alatti állományt, ez 6-7 éves korig csak úgy érik meg, ha az agykéreg csak olykor és minimálisan ingerelt és többnyire nem ingerelt az agykéreg!

Az agykérget a direkt módszerek pl az iskolás tanulás, a tanulós játék indítja be, tehát 7 éves kor előtt

nem szabad ezeket tenni!

Ha kérdez a gyermek, tömören, életkorának megfelelően válaszolunk neki, ennyi. Nem kell kémiai kísérleteket játszani vele, se direkt magyarázatok sorába folyni.

Nem szabad kikérdezni, visszakérdezni, se javítgatni, mert blokkolódik, nem fejlődik az agykéreg alatti állománya, holott intenzíven pont 7 éves kor előtt kell, hogy inkább az érjen!

A direkt, tanulós módszerektől megfelelési kényszer, így idővel neurózis jelenik meg, 8-10 éves korra, akit 7 éves kor előtt tanulós játék, , pláne ha tanítgatás, javítgatás, kikérdezés érte még akkor is ,ha kedvesen játékosan, megdicsérve ette a felnőtt a gyerekkel!

Ne tessék hinni a biznisznek, mert sajnos sokszor gyerekellenesek az "ovis feladatlapok" és hasonló butaságok! (Bár van, amikor "csupán" az alsó tagozat nyomására teszik, bár szakmaellenesen az óvodákban, hogy iskolára felkészítik a gyerekeket.)

Még az iskola előkészítés is kb 15-20 éve szerencsére törölve lett a törvényből, mégis sajnos (alsó tagozatos iskolák nyomására) nagycsoportos ovisok egy részének kiteszik iskola előkészítésnek....

:(

Iskolába NEM iskolás, hanem óvodás gyermek érkezik (6-7 évesen)!

Az iskolának kell(ene) alkalmazkodnia az óvodához!

Ez sajnos nem mindig van így...

Dr Vekerdy szakirodalmaiból is megtudható mindez, akit érdekel. Most előadást linkelek tőle lentebb.

Hanem pusztán legyen optimálisan inger dús a gyerek környezete, és törődsz vele, főleg érzelmileg, amennyire csak lehet, fejlődik ő magától!

(Persze egy jó óvodapedagógus tudja az optimális módját annak, hogyan kerülhető el mind több nevelési hiba, és némi többletet is tud adni)

Az óvodapedagógia lényege abban áll, hogy egy szakember ezen felül hatékonyabban elkerüli a nevelési hibákat, mint egy nem szakmabeli, valamint jó esetben általában optimálisan ráérez a nevelés helyzetben, hogy mivel tudja kellően hatékonyan kibontakoztatni a gyermeket, és MEGFIGYELI, ÉRTI a gyermeket, és így akár differenciáltan (egyénileg) is érdemben tud foglalkozni az óvodásokkal, megismerve a gyermek egyéni hajlamait, sajátos készségeit, és elsősorban abban támogatja őt.

A nevelés, optimális esetben annak a folyamata, hogy KELLŐEN ÉRTJÜK, BEFOGADJUK a gyermeket. És csak másodsorban hatni akarás a gyerekre. Sőt, hatni pont, hogy az alapján optimális, hogy mit ismertünk meg a gyermekből!

(Más kérdés, hogy még mindig minden harmadik, negyedik állami oviban megkövültek a szocialista nevelés alapelvei, kicsit a felszínen változtattak csupán, de a kőkori, szocialista nevelési értékek és a nyugati üzleties agyonfejlesztős hozzáállás ma mára kisebbségi pedagógiai hozzáállás egyes óvodákban, szerencsére!)

Most a 3/5-öt linkelem, főleg abban hallhatóak a beszédfejlődésről vonatkozóak:

https://www.youtube.com/watch?v=Pq6Z5e_25DQ

Elnézést az elírásért:

Eleve autizmus nem diagnosztizálható 23 éves kor előtt

->

Nem huszonhárom, nyilván, csak elgépeltem. ;)

Szóval 2-3 éves kor előtt.

Három évesen már enyhe fokú autizmus (magasan funkcionáló autizmus azaz Asperger szindróma) diagnosztizálható,

de korábban nem diagnosztizálható!

Két évesen kizárólag a súlyosabb kanner szindróma diagnosztizálható. (Súlyos autizmus spektrum zavar.)

A kérdező gyereke meg nem kanneres, ahogy látom a leírásából.

(Másból meg nem tudunk következtetni nyilván,

mivel nem vagyunk ott, nem érzékeljük a gyermekét.)

Fontos megérteni, hogy ÖNMAGÁBAN NEM utal bajra mindaz, amely soraimban ezt fogalmaztam meg, azonban olyanfajta más tényezőből következhet probléma,

amely tényezők nem szerepelnek a kérdező sorai között (vagy mert nem tud róla, nem tűnt fel neki olyasmi,

vagy mert még nem diagnosztizálható).

Tehát a kérdező leírása alapján

semmiféle gondot nem látok a gyermeke kapcsán.

Beszédfejlődésében sem.

Aki nem hiszi, ott az előző hozzászólás végén a link

dr Vekerdy Tamástól, kristálytisztán elmagyarázza, tudományos kutatásokra, gyakorlati tapasztalataira is alapozva, hétköznapi nyelvezettel (és humorral fűszerezve).