Gyermeke (i) d születéstől iskoláskorig melyik volt a legnehezebb, illetve a legkönnyebb időszak és miért?

A lányom 4 múlt. Idáig legnehezebben az első évet éltem meg. Nálunk is matrica volt ( még most is -:) ), éjjel nappal a kezemben volt. Mindenért aggódtam. Eleget eszik-e, van-e elég tejem, mikor és hogy csinálom meg a házimunkát, visszabüfizi a tejet,jaj nemhogy megfulladjon, éjjelxnappal fejtem. Szerencse, h éjjel jó alvó volt, különben összeestem volna a fáradtságtól. Nagyon nehezen szoktam meg, hogy nem az van és nem olyan tempoban, amit megszoktam. Minden lassabb, kettőt lépek előre és hármat visssza, majd megint kettőt előre.

Utána mindent könnyebben éltem meg. Amikor szaladni kellett utána, az sem volt problémás, Dackorszak sem volt kirívó, sőt sztem még most is tart. A nevelés sok kihívás elé állít, de könnyebben élem meg. Aztán lehet,hogy ha második gyerekem lenne, akkor az első évet már könnyebben venném és más időszakot éreznék problémásnak.

4 éves a lányom, most a legnehezebb.

A dackorszakban meg meg tudtam bocsátani, mert tudtam, hogy egy 2 éves nem lát át komolyabb összefüggéseket, de mikor egy négy éves hisztizik nyilvánvaló dolgokon, akkor nincs bennem túl sok együttérzés. Sokkal nagyobbak az elvárásaim, ahogy nő, és sokkal rosszabbul élem meg, ha ezeknek nem felel meg, mert úgy érzem "már tudnia kellene".

Amúgy nem kell óriási dolgokra gondolni, hanem pl vegye fel a sapkát télen. Egy 4 éves már tudja, hogyha nem veszi fel, fázni fog a feje és beteg lesz, de csakazértis is ellenkezik. Na ezt nem bírom, még úgy sem, hogy ritkán van.