Harapós gyerek a bölcsiben? Ti mit tennétek?!
A bölcsiben, ahová a lányom jár, van egy kisfiú, aki random harap meg gyerekeket. Akit és ahol éppen ér. Kb egy hete, amikor mentem a lányomért, egy másik kisfiút hoztak ki, nagyon sírt, neki véresre harapta a pocakját. Tegnap egy kislányt harapott meg a karján, teljesen be volt lilulva. Állítólag szinte mindennap megharap valakit, így ismerkedik. A gondozók szerint a szülők sajnálják, de nem tudnak vele mit csinálni, otthon is így viselkedik, őket is harapja (???), na de mit tehet a többi szülő? Ha már a gondozó semmit nem tehet, a szülő semmit nem tesz, akkor nekünk kellene. Ha az én gyerekemet csak egyszer is megharapja, nem tudom mit tehetnék. Ti mit tennétek? Tiltassuk ki a csoportból?
Tegnap beszéltem erről a másik anyukával (akinek a lánya volt a tegnapi áldozat), és mindketten egyetértettünk abban, hogy ha ezt az én gyerekem csinálná, ha csak egyszer is megharapna (csak otthon, mert a bölcsibe már nem vinné ezt a szokást) (és nyilván csak akkor, ha tudom, hogy trauma nem érte, boldog, kiegyensúlyozott gyerek, és ez csak a "heppje") most lehet megkövezni, de igenis lekevernék neki egyet. Nehogymár. ... tényleg nem lehet ezzel semmit sem kezdeni???
válasza:Feljelentés? Normálisak vagytok? Érdekes bárki bármit csinált nem igazán javult a helyzet, aztán egyszer csak elkezdett többet beszélni és ezzel együtt megszüntek a problémák. Én annyit mondtam hogy nem kell rögtön eltelni a másikat, nem biztos, hogy a szülő az okozója az agresszivitásnak.
Az az okos, aki meg kivenne a gyerekét a bolcsibol, kíváncsi lennék mit csinálna, ha szüksége lenne a pénzre, és nem tehetné meg, hogy itthon maradjon még egy évet a gyerekkel.
válasza:
válasza: válasza:Ajajaj. Nem is tudom az oldalt ismervén miért lepődtem meg az egymásnak ugráson... :(
Én azt gondolom, hogy nem lenne szabad hagyni, hogy odáig fajuljon egy ilyen helyzet, hogy napi szintű problémákat okozzon a bölcsiben.
Nem emlékszem hányas kérdezte, hogy normális vagyok-e, hogy agresszióra agresszióval válaszolnék, csak, hogy a gyereket leneveljem róla. A Te gyereked ugyanezen ment át, csak a másik oldalról. Hát nekem, innen nézve rohadtul nem jelent elégtételt az, hogy ez életkori sajátosság és kb fél év múlva kinövi. Az én dolgom megtanítani a gyerekemet közösségben viselkedni, és mivel Te is leírtad, hogy százszori nemszabadilyetcsinálni után százegyedjére is ugyanúgy harap, valamit igenis tenni kell. A te gyerekednek szerinted rosszul esett az, hogy hónapokig kerülték a társaságát. A többi gyereknek és szülőknek vajon hogy esett, hogy félve mentek be reggel, és rettegve mentek érte délután, hogy vajon az ő gyereke-e a mai áldozat?! Nem, ez nem az a fajta probléma, ami kivárásos alapon magától megszűnik. Illetve de lehet, de addig hányan fogják megszenvedni. A gyerek közösségi életére és későbbi hozzáállására, kapcsolataira sem hiszem, hogy az a fél év amíg hagytad a problémát magától megszűnni, kisebb gondot okozott volna, mint egy jelzésértekű pofon. Nem kell hogy traumát okozzon, beliluljon , csak tudja azt, hogy bizony rosszat tesz. Ha már a szép szó százszor sem használ. Az meg, hogy ennek a válaszolónak felpontozták a válaszát, míg annak, akinél a nagymama ajánlotta a gyereknek hogy üssön vissza, lepontozták, sokatmondó. Szerintem, ha más nem segít, igenis akkor védje meg magát a gyerekem. Ha kell, üssön vissza. Nem kell hogy áldozat legyen. A jelzésértekű pofon a szülő részéről pedig jelen esetben az összes többi gyereket védené meg, beleértve a sajátját is, mert egy ilyen kiközösítés amit emiatt kap a gyerek hosszú ideig, nagyon megviselheti. Mindegy, Köszönöm a válaszokat.
válasza: válasza: válasza:Te NE keverj le más gyerekének :)
Amúgy csak addig fogja csinálni - ha már a szülei képtelenek megnevelni -, míg az egyik gyerek megunja és vissza nem harap, vagy esetleg lendületből meg nem üti.
válasza:Nem normális dolog ráhagyni, ugyanakkor nem feltétlenül a szülő hibája, ha épp az ő gyereke harapós lett, általában jellemzően pont attól, hogy beadták a bölcsibe (és általában nem jókedvükben). Persze biztos vannak olyan esetek, ahol a szülő viselkedését mintázza az agresszió vagy a gyerek tikkes, ilyenkor végső esetben el lehet és a többiek védelmében el is kell tanácsolni. De alapjáraton ez egy viszonylag gyakori "ügy", és olyasmi, ami bármelyikőtök kisgyerekénél előfordulhatna, akár bölcsiben, akár játszótéren, szóval nem ezzel kell kezdeni. A fáma szerint én is voltam harapós, pedig totál normális, szerető, értelmiségi családban nőttem fel, ma is jó a kapcsolatom a szüleimmel és tudtommal gyerekként sem voltak viselkedési problémáim - anyaként pedig az egyik gyerekem bölcsis csoportjában is volt harapós kisgyerek (ahogy volt hajigálós, karmolászós meg rugdosós is), aki egyszer az enyémet megharapta.
Itt van néhány cikk, mit lehet vele kezdeni:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!