Mit tegyek, hogy a 2 évesem ne hisztizzen minden reggel a bölcsiben?
Leírom egyszerűen, amit érzek.
Augusztus óta jár bölcsibe (akkor töltötte be a 2-t). Az elejétől sír minden reggel. Azt mondták, amikor kezdte, hogy ez normális, majd kialakul, stb. Azóta azért eltelt már egy kis idő, de még mindig minden reggel ugyanúgy zajlik. Úgy ébred, hogy sír, hogy nem akar menni, úgy fekszik, hogy "holnap nem megyek bölcsibe?". Az a legújabb, hogy naponta többször be is pisil a bölcsiben, ma szóvá is tették. Azt is szokták mondani, hogy sokat sír napközben is, nem igazán oldódik fel a nap folyamán. Emellett bántja is a többi gyereket. Én erre nem tudok mit mondani. Egy év múlva akkor nem mehet óvodába, mert akkor majd azt nem akarja, vagy mi?
A bölcsibe mindenképpen járni fog, csak szeretném, ha mind a kettőnknek könnyebb lenne. Szerintetek ez, hogyan lenne lehetséges?
válasza:ez nem hiszti...
ez szorongás, stressz, reménytelenség, tiltakozás.
rengeteg cikk van pedig, hogyan segíthetjük a beszoktatásban őket
eleve az imádott anyjuktól kell megválniuk...így igenis mondani kell, hogy szereted, jót akarsz neki, nem elhagyod, hanem szeretnéd, ha boldogan játszana.
a bölcsit mindig pozitívan emlegetni
vár az x y néni is már téged nagyon(rendkívül fontos hogy gondozó és gyerek között kapcsolat alakuljon ki, kell egy "pótmami" mindenképp)
de ott vannak a plüsállatok is, ami vele van bent, szintén segíti
már bölcsi előtt olvasni kellett volna a témában, min megy át egy gyerek és nem idegeskedni rajta, hanem segíteni. téged dobnak be egy idegen helyre a szeretett családodtól? te szorulsz segítségre? nem. légy törődő anya.
válasza: válasza:
válasza:Megértettem az elején. De 3 hónap telt el azóta. Most már tudhatná, hogy mi a rutin. Elmegyünk reggel, ismerős gyerekek, felnőttek, játék, ebéd, alvás, és megint ott vagyok.
Hidd el, 3 ilyen kemény hónap után így érzem magam! Minden reggel, amíg el nem indulunk (persze útközben is) egy rémálom. Sajnálom, természetesen. De azért ez nem 2 hete megy így. Akkor még tényleg azt éreztem, hogy nem tudja, hogy hol van meg mi történik. De azért ehhez már túl sok idő telt el szerintem.
A gondozónők... Hát nem tudom, most éppen szóváltásba kerültem az egyikkel, mivel megmondtam, hogy szerintem nem kell nagy dolgokat keresni, előfordul ez a bepisilés. Ők azt kérdezték, hogy milyen változás állt be az életében, mivel teljesen pelenka nélkül kezdte a bölcsit. Olyan számonkérőek voltak.
A másik, hogy erőltetik, hogy elköszönjek. De nekem olyan hosszas búcsúzkodásnak tűnik. Valamelyik nap is kivették a kezemből és mondták, hogy mondjam neki, hogy most elmegyek, ő játsszon csak nyugodtan, ebédeljen szépen, aztán alszik és majd jövök, stb... Gondoltam, hogy ebből a nagy búcsúzásból csak még nagyobb baj lesz. Rugdosta a gondozónőt, üvöltött, de nekem mondták, hogy ezzel nyugtassam, beszéljek neki erről. Aztán másik eset az volt, hogy amikor megint hasonlóan elbúcsúztam tőle, a gondozónő megfogta a kezét, de ő meg visszaszaladt hozzám és akkor megint le kellett rólam szedni.
Sajnálom persze ilyenkor, de nem értem, hogy miért nem képes ennyi idő alatt sem beszokni. 3 hónap az ő életében nagyon sok idő.
Kendőt és cumit visz magával mindig. Nem is tudom ,hogy melyik oldalon olvastam, de mi is így csináljuk, hogy minden reggel teszek egy picit a parfümömről a kendőjére. Így ez nagyon hozzám kötődővé teszi, mivel ez egy nagyon jellegzetes illat, ráadásul mindig hozza reggel a fésülködőasztalomhoz és együtt fújjuk be, szóval ez a része a dolognak pipa, de sajnos nem igazán használ, csak annyiban, hogy azt mondják, hogy a kendőt a szemére szokta húzni, úgy alszik el. (így végül is haszna tényleg van)
válasza:Lehet,hogy most ettől nem leszel boldog, de igenis van olyan, bár ritkán, akik nem szokik be.
A fiam csoportjában is volt. Bár ő egy-két óra után oldódott, de akkor is sírt,amikor vitte az anyukája reggel, meg akkor is, amikor érte ment. Pedig nekünk tündéri gondozóink voltak, soha, senki nem panaszkodott rájuk.
A "tiéteket" viszont nem értem! Mi az,hogy milyen változás állt be a gyerek életében? Mondjuk,hogy bölcsibe ment, elvált az anyjától...
Búcsúzkodás: nálunk kifejezetten kérték, még most oviban is,hogy ne legyen hosszú. Puszi,köszönés és kész. Pont azért, mert ezzel azt közvetíti a szülő, hogy ez így van jól, nem börtönben hagylak, hanem játszani és nemsokára jövök. Nálunk hangsúlyozták beszoktatáskor, ha mi, anyukák, úgy tekintünk a bölcsire,hogy ez egy normális, jó dolog, akkor a gyerek ezt a rezgést veszi át.
Viszont sajnos tényleg előfordulhat,hogy a lányodnak sokkal több idő kell. Ez lehet,hogy még egy hónap, de lehet akár 3 is.
válasza:Nem értelek.
Mi az hogy a gondozónők eröltetik az elköszönést-miért te csak ugy lelépnél szó nélkül?
Másik bölcsi? Csana?
Esetleg vigye apuka bölcsibe?
válasza:Az én gyerekem is sírt az elején reggelente, amikor indultam, hogy megyek munkába és majd jövök érte, de napközben nem volt gond, jól érezte magát, mindig vidáman indultunk otthonról reggel és jókedvűen beszélt az ottani eseményekről, emberekről, emellett a viselkedésében sem történt alapvető változás. Én pedig igyekeztem a világ egyik legjobb dolgának beállítani a bölcsit, ahol sokat játszhat, vigyáznak rá és szeretik, amíg mi dolgozunk.
Az elköszönés szerintem fontos, ne azt érezze a gyerek, hogy csak ott van hagyva. Egy gyors puszi, elmondom neki, hogy viselkedjen jól és majd munka után jövök érte. Ennyi, nem kell percekig tartó búcsúzkodásra gondolni.
Nem hinném, hogy a Te gyerekednél ez hiszti. Leülnék a bölcsi vezetőjével és a gondozónőkkel átbeszélni, hogy ők mit tapasztalnak, tudnak-e valamilyen megoldást javasolni, amivel oldható a gyerekben lévő feszültség.
válasza:"Ők azt kérdezték, hogy milyen változás állt be az életében"
Hülye kérdés! Az, hogy bölcsődébe kezdett járni!
Szerintem a nagy változás miatt tök természetes, hogy bizonyos dolgokban kicsit visszalép a gyerek (szobatisztaság, ujjszopás, éjszakai nem alvás stb.).
Valaki fölvetette, hogy vigye (legalább időnként) apa a gyereket. Igaz, nekünk és tesóméknak óvodai beszoktatásban van tapasztalatunk, de egyöntetűen azt tapasztaltuk, hogy ha apa viszi, azt könnyebben viseli. Ill. nálunk, amikor feleségem otthonról elmegy és kettesben maradunk a kisfiammal, sokkal kevésbé van otthon is hiszti (bár ez nemcsak a reggeli óvodába menésre igaz).
A változást úgy gondolták, hogy augusztus óta soha sem volt gond, most kezdte el a bepisilést a héten. Előtte több, mint 2,5 hónapig semmi gond nem volt.
A búcsúzkodásról annyit, hogy természetesen köszönni szeretnék neki, de én sem látom értelmét annak, hogy hosszasan búcsúzkodjunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!