Miért van az, hogy ha a bölcsiben sír a gyerek pár napig, az óriási lelki traumát okoz, de az egyéb bömböltetés belefér?

Semmivel sem jobb. Tévedsz. Az ilyen anya nem figyel oda a lényegre. 2 éves a fiam, szófogadó, kedves és soha egy percet nem sírt azért, mert én kegyetlenkedtem vele. A sugallt kérdésben pedig nem 2 napja hanem 2 HETE sír az a szerencsétlen gyerek, mert az anyja 1.5 éves korában bölcsibe adja és azzal takarózik, hogy nincs más választása.

1-es: De ha egyszer tényleg nincs más választása, akkor mit csináljon a szülő?

Két hét sírás az még belefer. Sőt, az is, ha a teljes bolcsode idő alatt sír a gyerek -mármint amikor menni kell- ha amúgy amikor ott van, nem sír. Sok kicsi csak a szülőnek csinálja a műsort - amint anyuka látó és hallótávolságon kívülre ér, már nincs is semmi baja.

Nem az volt a kérdés,hogy mi más megoldás van (bebiszitter, rokonok, masik munka, otthoni plusz munka stb.) hanem az, hogy jó-e a gyereknek 1.5 évesen a bölcsi, ha 2 hét alatt nem szokta meg. És erre nyilvánvalóan nem a válasz.

Ha pár napig sír a gyerek, az nem okoz semmit, hiszen természetes, ezzel jár az elválás. Viszont ha 2 héten keresztül lilulásig sírja magát és képtelenség megnyugtatni, az már nem természetes. Én ott is leírtam, hogy teljes mértékben megértem, hogy ha menni kell dolgozni, akkor menni kell, de nem tudom azt mondani, hogy semmi gond, ez így jól van, ahogy náluk megy. Anyuka annál a kérdésnél sajnos nagyon agresszív, nyilván lelkiismeret furdalása van, amit itt vezet le. Egyébként sem cumielvételnél, sem éjszakai evésről leszoktatásnál, sem ágyból kiszoktatásnál nem hagyja senki 2 héten át őrjöngve sírni a gyerekét szerintem, ha pár nap alatt nem megy, akkor hagyja.

Nem vagyok naprakész, nem tudom melyik kérdésről van szó. Szerintem a sírni hagyás nem jó módszer semmire, de ez csak az én személyes véleményem és a saját gyerekeimre vonatkozik. Mondjuk kérdés milyen sírásról van szó. Az én fiam is nagyon-nagyon nehezen szokott be a bölcsibe, fél évig minden reggel sírt, egészen addig amíg be nem csukódott mögöttem az ajtó...volt, hogy a másik csoport ablakából lestem vissza, mire odaértem, már játszott. 2 évesen ment bölcsibe, nekünk sem volt más választásunk, nagymama messze, bébiszitter, kb annyi lett volna, mint a fizum. Nem tudom mit csináltam volna, ha ez nem csak hiszti, hanem az az igazi, naphosszat tartó sírás :( valószínű esetleg megpróbáltam volna egy kisebb létszámú Csanát, de ha az sem jött volna be, akkor passz :(. Cumizni, egyik gyerekem sem cumizott, ellenben mindkettő iszonyú rossz alvó/volt. Sohse hagytam a kiságyba/szobába üvölteni őket, biztos könnyebb lett volna, de nálam ez nem fért bele, ettől függetlenül, azt sem ítélem el aki, hagyja, hisz lehet, hogy az ő módszere ugyanolyan jó, hosszú távon...nem tudhatjuk. Az, hogy különböző kutatások mit mondanak..ugyanmár, hisz azt azért mindannyian tudjuk, hogy ahány gyerek..annyi féle ;)

Belinkelnetek hogy melyik volt ez a kérdés?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Szerintem van különbség sírás és sírás között. Például úgy sírni hagyni a gyereket, hogy nem adsz neki enni, mert négyóránként kell vagy úgy, hogy egész éjjel nem alszik, az nem ugyanaz, mint a bölcsődei beszoktatás. Mondjuk szerintem egyik sem teszi tönkre a gyereket, mert ennél keményebb fából faragták őket, csak nem optimális megoldások. A bölcsődei beszoktatás viszont szinte minden esetben sírással jár, ez egy ilyen műfaj. Tulajdonképpen itt nem azt kell megszoknia a gyereknek, hogy anya elmegy, hanem arra kell rájönnie, hogy anya mindig vissza is jön, mert szereti. Az elején azért sír, mert bizonytalan, nem tudja mi fog történni.