Ez még belefér? Képzeletbeli barát!
kisfiamnak 3 évesen lett egy képzeletbeli barátja. hónapról hónapra öltött teljes alakot, lett neve, foglalkozása, életkora, hajszíne, stb. akkor még aranyos is volt. mikor megkérdeztem tőle, hogy egyébként látja-e, mindig mondta, hogy neeee, csak játszik.
most 5 éves múlt, még mindig van neki ez a képzeletbeli barátja, nem vele játszik, hanem mesél róla, része az életünknek. pl. jövünk haza az oviból akkor mondja, hogy mögöttünk sétál vagy tegnap nem látta mert dolgozott, ilyesmik.
ami viszont ijesztő, hogy most már nem azt mondja, hogy játék, hanem állítja, hogy tényleg van és látja de csak ő, mert láthatatlan ember...
szerintetek ez belefér 5 évesen?
az ovipszichológusnak ti megemlítenétek?
válasza:Nekem is volt olyan 7-8 eves korom korul. :) emlékszem, hogy Hónak neveztem el és az égben lakott és volt egy unikornis társa is akit Pegazusnak hivtak. :) Én egyfajta lelkiismeret kivetulesnek gondolom 24 eves fejjel mert emlékszem, hogy mindig helyettuk is ugyanugy én beszeltem es sajat magamat mindig a jora osztonoztem. Na meg az is remlik, hogy folyton ugy beszeltem magamhoz az O nevükben, hogy Ok csak átmenetileg léteznek az eletemben es egyszer búcsút fognak tolem venni, es ugye igy is történt mert idővel ugye elmaradtak mar ezek a "beszélgetések" ahogy Elkezdtem serdulni. Fogalmam sincs bennem hogyan alakult ki ez a képzeletbeli barát dolog de a mai napig egy nagyon kellemes emlék szamomra. Lehet, hogy nevetséges de meg kicsit hiányoznak is. :) olyan sokaig volt az életem része ez a dolog, elkepzeltem hogyan nezhetnek ki, teljes személyiséggel ruhaztam fel mindkettőt es eleg furán éltem meg amikor mar tudtam, hogy "ciki" dolog magamban nem létező személyekhez beszelni. Akartam beszelni de mar kezdtem megérteni, hogy ez butaság. :) de koszonom a kérdésed, jo volt ujra visszaemlékezni. :)
Szerintem nem gond egyebkent ha van ilyen, nekem nem volt pszichés oka. Jo családban nottem fel, nem ertek traumak semmi ilyesmi.
válasza:Ez jó cikknek tűnik. Azt irja akkor kell szakemberhez fordulni ha iskolás kor kezdetén nem tűnik el. Viszont ami nem igazán jó, a cikk arról ír csak játszanak a gyerekek ahogy a tied is 3 éves korában. A tied mintha komolyabban venné most. Nehéz kitalálni mi lenne a jó megoldás, talán lehetne pszichológus véleményét kérni.
1, ez aranyos :) de te tudtad, hogy ők nincsenek, meg beszélgettél, enyém nem játszik, nem beszélget, csak mesél róla és látja.
2es, be tudnád újra linkelni? nem tudom sajnos megnyitni :(
igazából nem tiszta, hogy nagyon akarja, hogy legyen, ezért mondja, hogy van, magát győzködi ezzel vagy tényleg "látja".
válasza: válasza:En csak az ovipszichologusnak emlitenem meg! Mi nem latjuk a fiad viselkedeset, nem tudunkk elbeszelgetni vele errol es nem is ertunk hozza. O ezeket mind tudja :-). Avasd be batran
Amugy szerintem ez meg nem baj, de ezt csak laikuskent mondom...
válasza: válasza: válasza:@ #7-esnek: Talán azért mert ő is egy kisangyalka volt, nem?
Tudod, ismered a dalt... "A lyányok, a lyányok, a lyányok (kis)angyalok... :D
(Meg amúgy minden kisgyerek... (míg belé nem bújik olykor a kisördög... ;) ))
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!