Miért van az, hogy ha a bölcsiben sír a gyerek pár napig, az óriási lelki traumát okoz, de az egyéb bömböltetés belefér?

Senki nem alszik nálunk 7:30-ig. Egyszerre kelünk fél7kor. A rendszer az egész életünket könnyebbé teszi és nincsenek éjszakai rohangálások, köztes evések, könyörgés az evésért, alvásért, mert igen, az altatás ritmusa is fix. Neki is, nekünk is. Az, hogy ti felnőttek sem így éltek, minta a gyerek számára is. Vannak dolgok, amiket érdemes kipróbálni, ilyen a rendszeresség is. Meglepő változásokat lehet elérni vele.

Azon gondolkodom, mikor a válaszaidat olvasom, hogy honnan jön belőled ez a hatalmas feszültség és indulat. Miért nem tudsz lazítani? Mi a baj? Miért érzed úgy, hogy támadnod és védekezned kell? Szoktál meditálni, relaxálni? Esetleg tornázni, vagy ilyesmi? Szerintem szükséged lenne egy kis pihenésre és feltöltődésre, mert iszonyú sok energiát fektetsz olyan dolgokba, amibe nem érdemes (mint itt felszínes, meddő vitát folytatni másokkal). Beszélgetni egy dolog, ennyire belemerülni pedig valami másnak a jele. Kérdezd meg magadtól őszintén, mi a baj?

Ritka egy értetlen nőszemély vagy, kérdező. Nem érted meg mit írnak a válaszolók és még nekiállsz kötözködni.

Jól írtad, buta vagy de rémesen. Nagyon ráérsz. Egy normális érved nem volt, komolyan. Csak veszekedni akarsz, bármit írnak, mindent kiforgatsz. Teljesen igaza van az előttem válaszolóknak, szánalmas vagy.

Válasz a kérdésre, bár előttem már mindenki leírta:

a két dolog teljesen más. Csak azért nem indokolom meg, mert úgyse értenéd.

A 11 százalékos megírta a tutit, hogy a kérdezőnek van igaza. Szerintem most már megnyugodott.

Az a baj kérdező, hogy nem látod a végletek között a középutat. Korábban már írtam, hogy egyáltalán nem mindegy, miért sír a gyerek, egész más a cél a két esetben. Az egyiknél egy rossz szokásról kell leszoktatni, a másiknál pedig meg kell értetni vele, hogy anya mindig visszajön. Később egy válaszoló másik példát is hozott: nem mindegy, hogy azért sírunk mert elfogyott az összes boltból a Nutella vagy azért, mert mondjuk egy szerettünk nyaralni indult de még nem adott hírt magáról egy nap után és már nagyon aggódunk.

Azt is írtam, hogy a beszoktatás jár némi sírással, az egy ilyen műfaj. De a gondozónők feladata ezt kezelni, nem anyukának kell ötpercenként visszarohangálni.

A tejital esetében pedig az a gond, hogy csak végletekben tudsz gondolkodni.

Azt tanácsolják, hogy "vacsoráztasd meg", azt hallod, hogy "tömd meg a gyereket". Azt mondják, hogy "ne adj neki éjjel tejitalt" és te azt érted, hogy "hagyod üvölteni a gyereket" vagy azt, hogy "éheztesd a gyereket".

Nem: beszéld meg vele, nem két hónapos, hanem két éves. El lehet neki mondani vacsora közben, hogy egyen rendesen, mert éjjel nem kap már tejitalt, mert már nagyfiú, és a nagyfiúk már nem isznak éjjel. Aztán ha mégis felébred éjjel, és kéri, akkor megpróbálod neki újra elmondani. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha veri magát a földhöz a tejitalért, akkor az nem éhség, az hiszti (nevezzük akárhogy). Próbálkozom, elmondod neki kétszer, háromszor, reggel majd eszik. Ha semmi nem jön be, adsz neki vizet.

Az pedig tévedés, hogy nálatok nincs rendszer, és nektek ez így jó. Van rendszer: az a rendszer, hogy nem kell vacsorázni, mert anya úgyis felszolgálja éjjel a tejitalt.

Neked kell a gyereket nevelni, és nem fordítva.