Miért van az, hogy ha a bölcsiben sír a gyerek pár napig, az óriási lelki traumát okoz, de az egyéb bömböltetés belefér?

Linkelt kérdésben anyuka a zt tanítja a gyereknek, hogy ha ordít, akkor ő megy és "kimeneti " a bolcsibol. Nem kellene bemennie, csak és kizárólag akkor, ha a gondozonő behivja.

Te meg azt tanítod a gyereknek, hogy teljesen normális éjjel 2 évesen tej italt inni.

Egyik se jó. A te gyereked is leszokik pár alkalom után róla -először mondjuk azt kellene próbálni, hogy vizet adsz neki- és az ő gyereke is meg fogja szokni a bölcsit

Szerintem ezen az oldalon egyáltalán nem jellemző, amit írtál, hogy miket tanácsolnak. Nyilván van egy-két ember, aki arra bíztatja a kérdezőt, hogy hagyja sírni a gyerekét, de elenyésző. A te eseted, meg az a bizonyos bölcsis nem átlagos. 2 éves gyereknél már valóban nem természetes, hogy eszik éjszaka, nekem is az a véleményem, hogy le kell szoktani róla, már rég le kellett volna.

A másik anyukának meg nem érett a bölcsire a gyereke, ez teljesen egyértelmű. Nem 2 napja sír, hanem 2 hete, de úgy, hogy az anyuka még ott sem hagyta. Tehát nincs is honnan kivenni, teljesen elferdíted a kérdést.

"2 évesen nem lehet éhes az ember?"

De, lehet, nappal. Egy 2 éves, ha normálisan étkezik napközben, akkor éjjel nem lesz éhes. Itt vagy nem eszik normálisan a gyereked nappal vagy egyszerűen csak egy rossz szokást alakítottál ki nála. Ennek nem sok köze van a bölcsis kérdéshez.

"Mivel jobb az, hogy anya ugyan ott van, de nem ad enni, ha kérem, mert neki nem kényelmes felkelni éjjel? De ha anya kénytelen munkába menni, mert pénzt kell keresnie, akkor ugyanezzel tönkreteszi a gyereket. Nem ellentmondás ez?"

Igen, ellentmondás. De miből gondolod, hogy ugyanazok a válaszolók mondják? :)

Egyébként ilyet én nem olvastam, hogy azonnal vegyék ki a bölcsiből 2 nap után, szerintem legtöbben úgy gondolják, hogy elváláskor bizony normális, hogy akár hetekig is sír egy gyerek 10-20 percet, de abbahagyja. Van olyan, aki nem, őt ki kell venni, bármilyen ritka is az ilyen (de az nem 2 nap után derül ki).

Szerintem túlzol. Arról nem beszélve, hogy nem kell minden tanácsot elfogadni vadidegen emberektől. Ha kérdést teszek fel, akkor megpróbálok pontosan fogalmazni, a lehető legtöbb infót adni a helyzetről és a válaszokat mérlegelem.

Lecsupaszítva is a narancsot és a citromot hasonlítod össze. A kettőnek semmi köze egymáshoz, bár én sem az egyikért, sem a másikért nem hagynám sírni a gyerekem. Mindkettőt meg lehet oldani anélkül.

De az, hogy otthon a tejért sír, vagy idegen helyen azért sír, mert otthagyta az anyja, az egyetlen ember, akiben bízott, igencsak más helyzet.

Vagy neked egyforma, ha azért sírsz, mert belerúgtál az ágy sarkába és kegyetlenül fáj, vagy azért, mert egy fontos embert elveszítettél az életedben? Másfajta minőség, másfajta súly az ember életében. A tejről le lehet szokni, néhány este alatt, megfelelő, kiegyensúlyozott táplálkozás mellett. Az más kérdés, hogy milyen bizalmi egyensúly alakul ki egy olyan szülővel, aki képes volt otthagyni valahol egyedül órákra, amikor féltem és nem éreztem magam biztonságban, és ezt ő nem vette komolyan. Sosem bíznék meg benne többé igazán, és ezt lehet szépíteni, meg megindokolni... de nincs értelme, mert a lényegen nem változtat. Bizalomvesztés lesz, még ha nem is sír többé a gyerek, akkor is.

"Ha jól értem, az nevelés, hogy nem kap tejet éjjel, de az már kínzás, ha arra próbálod rávezetni, hogy esetleg anya nem ül mellette a nap 24 órájában."

Nem, rosszul érted az egészet. :)

Kezdjük a te tejes problémáddal. Nekem tökmindegy, hogyan szoktattad a gyereked, de nyilván ez neked probléma, mivel kérdést teszel fel róla. Kapsz válaszokat. Én azt tanácsolnám neked, hogy adj neki többet enni lefekvés előtt, mivel egy 2 éves már rendesen tud enni, a tej itt egy szokás. És nagy tévedésben vagy, ha azt hiszed, a gyereket a tej nyugtatja meg. A helyzet nyugtatja meg, amit megszokott, ehhez kapcsolódik, hogy pont tejet szokott kapni. Ha nem erre szoktatod, akkor mondjuk egy rongy lenne, de valójában a jelenléted az, és azok a dolgok, amiket megszokott. Leszoktatni pedig fokozatosan kell. Bemész, mert hívott (az nem kínzás, ugye?), majd elmondod, hogy vacsorázott, esetleg vizet adsz neki. Sír, de nem azért, mert gonosz anya nem jött, hiába hívta és elveszti a bizalmát, hanem azért, mert nem az ő akarata teljesül. Ez pont olyan, mintha nappal nem kap nyalókát és ezért ordít a boltban.

Beszoktatás: a gyerekek nem egyformák, az elválás folyamata sem egyformák zajlik le. A gyerek nem hülye, mindent megért, ha a szintjén kezeled. Megérti azt is, hogy érte mész, nem tűntél el, de ez is egy folyamat. És igen, bizalom az alapja, hogy tudja, amit mondasz, az úgy van. És nem kínzás a beszoktatás, de van olyan gyerek, aki erre nem alkalmas, bár nagyon ritka.

Tehát a hasonlóság annyi, hogy az a cél, hogy tudja, hogy vagy és leszel is neki. A többi mind különbség.