Mit lehet tenni más agresszív gyerekkel? Kisfiam így is fél a gyerekektől.

Fiam is ilyen volt.

Gyakorlatilag azért jártunk játszótérre, hoyg ott is mi ketten játszunk egymással. Ő nem akkor "ha sok a gyerek inkább odébáll ", hanem ha 1 szem gyerek akart tőle valamit, akkor is inkább odébb állt.

Bölcsiben és oviban sincs gond vele. Még mindig nem egy bandavezér, de nem hagyja magát.

Tényleg a gyerekek között tudnak csak igazán szocializálódni, hidd el.

Engem is bántottak a suliban, és felnőtt koromra eljutottam oda, hogy az én gyerekemet senki nem bánthatja, se gyerek, se felnőtt, mert megtaposom.

Az én fiam is 2 éves kora előtt inkább kerülte a gyerekeket, félt és bújt hozzám, inkább elbújt a sarokba, és már attól is sírva fakadt, hacsak egy nála kisebb ránézett, és nem voltak vele agresszívek.

Akkor én is el voltam keseredve, hogy mi lesz, ezért úgy kezdtem el erősíteni, hogy mindig megerősítettem mindenben, vagy ha nem sikerült neki valami, akkor építő jellegű kritikát használtam (pl. nem baj, ha nem sikerült, legközelebb fog).

Amikor pl. a homokozóban el akarták venni a játékát, akkor nem adtuk oda. Mondtuk a másik gyereknek, hogy most a fiam játszik vele. (Persze a fiamnak is, hogy mástól nem vesszük el, hanem elkérjük stb.) Szóval nem volt rákényszerítve, hogy a játékot odaadja, ha nem akarja, és én ebben támogattam. Illetve, ha megvédte magát, akkor nem szóltam rá, hogy nem szabad. De, SZABAD! Hiszen mégsem várhatod el, hogy talpraesett legyen és megvédje magát, miközben mást kommunikálsz neki.

Ha pl. egy gyerek kikapta volna a kezéből a játékot, akkor akár a szülője szeme láttára rákiabálok, hogy azonnal adja vissza, és ha kell, elkapom a gyereket és visszaveszem tőle a játékot, és ha pampogni mert anyuka, akkor felhomályosítom erélyes hangon (ha kell durvulok), hogy kapjon a fejéhez, hogy ha a gyereke annyira sz'rik az ő fejére, nem érdekel, de az enyémre nem fog!

Aztán a fiam 2 évesen bölcsibe ment, és kezdett kinyílni, kezdte magát megvédeni. Mondjuk a saját kis csoportjában nem voltak vérre menő harcok, meg a dadák is szépen tanítják, terelgetik őket.

Szóval még kicsi ahhoz, hogy ne védd meg, hiszen belőled merít erőt. Ha te kiállsz érte és mellette, akkor látja, hogy szabad és ő is elkezdi majd kisebb-nagyobb sikerekkel.

Ahogy nő, egyre több dologban kell helyt állnia, de ez fokozatos, bizonyos helyzetekben még kisiskolásként is meg kell védened tűzön-vízen át, főleg akkor, ha tanár, igazgató tehetetlen.

Ezt a baromságot, hogy a gyerekek megoldják egymás közt, azt felejtsd el. A felnőttek között is végső esetben a bíróság tesz igazságot, mert nekik is szükségük van rá, hiszen itt is az "erősebb kutya b'szik" törvények uralkodnak, akárcsak a gyerekek között.

A játszótéri közös játékra az az "íratlan szabály", hogy azé, aki játszik vele, ha leteszi, otthagyja, akkor a másik viheti.

Vagyis, hiába közös a lapát, akkor sem tekerheti ki senki fia a másik gyerek kezéből.

Mint, ahogy a hinta is egy közös játék, mégsem rugdossa ki egyik gyerek a másikat belőle, hogy most ő jön, hanem megvárja, szól, sorba áll, hogy amikor felszabadul, akkor lecsaphasson rá.

Azt veszem észre, hogy el vagy tévedve a nagy elvárások, megfelelések tömegében, nem csodálom, hogy a gyerek is, mert látja rajtad a viselkedésed és hogy bizonytalan vagy.

Mint mondtam, de vagy neki a biztos pont. Ha azt látja, hogy nem tudod, hogy mi a helyes (számotokra), akkor ő sem fogja tudni.

Döntsd el, mit akarsz! Megfelelni másoknak, van néha konfrontálódni, de megvédeni magatok és érdekeiteket? Ha van egy elved a gyereknevelés és más gyerekekhez való viszonyulás terén, és ahhoz kitartóan ragaszkodsz és tartod magad és nem engedsz belőle azért, mert más csúnyán néz rád a játszón, akkor észre fogod venni, hogy te is magabiztosabb leszel és ezt a gyerek is idővel átveszi.

Maga a játszó nem elég a gyerek szocializálódására, mert mindig változik. Ezért is kell egy biztos csoport (bölcsi), hiszen ott a megszokott emberek, gyerekek vannak és azokhoz egymáshoz tudnak alkalmazkodni és együtt játszani, de ha folyton változnak a személyek és a közeg, akkor folyton alkalmazkodnia kell, ami megijeszti és ezért nem nyit, fél bújik.

A bölcsit nem helyettesíti a baba-mama klub, meg ezek, mert heti 2-3 alkalom/óra. Az semmi, nem ismerik meg egymást, tök idegenek. Ugyanaz, mint a játszó.

A másik, a szitu, amit leírtál.

Szólsz az anyjának, hogy kérje vissza a játékot MOST(!), mert mi játszottunk vele. Ha nincs eredménye, vagy pattog, hogy nem, akkor mondod, hogy akkor te veszed el, mert ha az ő gyereke elveheti, akkor ezek szerint ez trendi náluk, így te is elveheted.

Szóval akár anyukával, akár anyuka nélkül odamennék a gyerekhez és határozottam mondanám neki, hogy mivel nem szép dolog elvenni más játékát, és el sem kérte, ezért vissza kell adnia.

A következő a gyerek reakciójától függ.

- Ha megszeppen és visszaadja, akkor oké és szépen megköszönjük és biztosítjuk, hogy visszaadjuk neki, ha befejeztük a játékot.

- Ha elkéri, hogy mégis hagy játszasson vele, akkor megkérem, hogy adja oda, a fiam gyorsan játszik vele, aztán szintén megígérem, hogy visszaadjuk neki (ez a fiam miatt fontos, hogy lássa, hogy az anyja visszaszerezte a játékot).

- Ha nem adja a kis srác, akkor megmondom neki, hogy elveszem és odaadom a tulajnak, hogy rakja el és senki nem játszhat vele.

Nagyon sok lehetőség hozható ki egy szituból. Neked kell a reakciókból leszűrnöd és eldöntened, hogy mi a helyes lépés, hogy mindenki a legjobban jöjjön ki belőle, de legfőképpen ti.