A fiam mindenben irigy rám, mit tehetnék?
6 éves nagyfiú, tehát nem is mondhatnám, hogy kori sajátosság. A játszótéren sosem volt gond, másoknak mindig odaadta a játékát, csak velem irigy mindig.
Pl. Boltban vagyunk, választhat magának valamit, és én is veszek magamnak valamit, ha egyszer már ott vagyunk, miért ne (ha egyedül lennék, is vennék), és irigy arra, hogy én, a szülője is vettem magamnak valamit.
Volt már olyan is, hogy mindketten ugyanazt választottuk, egy kakaós csigát, és kiakadt, hogy nekem miért van ugyanolyanom, mint neki.
Gyűjti ő is a kis pénzét egy perselyben meg én is a nagyszobában, amiből majd mosogatógépet szeretnék venni, ő meg az övét majd arra használja, amire akarja. Múltkor jön oda hozzám, és kérdezi, hogy ugye az enyémből is játékvonatot fogunk venni? Mondom nem, a tiedből vehetsz... Erre elszomorodott.
Megint egy másik alkalommal leültem vele legózni. Mindketten építettünk, de mivel ő úgy látta, hogy az enyém szebb (szerintem nem is volt az, ő is nagyon szépet épített, és meg is dicsértem érte), de nem, ő összecsapta az övét, és vergődni kezdett, hogy ő is olyat akar építeni mint én, de idő előtt feladta és onnantól kezdve nem épített csak nyafogott a lego mellett fekve.
Kértem, hogy jöjjön, kapcsolódjon bele az enyémbe, építsünk ketten. Nem volt hajlandó. Mikor kimentem, mondtam neki hogy nyugodtan játsszon akkor azzal amit én készítettem, erre szétverte.
Nem értem, miért viselkedik így. Amikor én gyerek voltam, az anyám semmit sem adott magára, egy ruhát sem vett magának, én örültem volna, ha magára is gondol, és jól néz ki, nem csak rám költ. Az én fiam meg irigy rám. Nem értem, azt várja, hogy olyan hülye anya legyek, amilyen az anyám volt, magát teljesen feláldozva, aztán utána meg sírhatnék, hogy milyen rossz nekem? Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mit akar tőlem. Akkor érezné magát jól, ha semmit sem tudnék és semmit sem költenék magamra? Nem értem, sokan azt mondják, hogy az jó a gyereknek, ha a szülője is jól érzi magát. Akkor az én fiam miért irigyli tőlem is a jót?
Kedves Kérdező!
Szerintem a kulcs a 20. hozzászólásodban van:
"A gyermekem apukája 3 éves koráig élt együtt velünk, és ő teljesen ellenem nevelte, elvárta tőle, hogy engem ne szeressen, csak őt."
Nyilván te is tudod, milyen meghatározó az első 3 év a gyerek személyiségében. Úgy tűnik, elég sokat tudott rombolni benne volt párod.
A legózás (építkezés, alkotás) nálunk úgy szokott történni, hogy én a "keze alá dolgozok". Vagyis egyvalamit építünk, ő mondja meg, hogy mit, ő rakja össze, én csak az utasításait követem, ill. néha fölvetek ötleteket, hogy hogyan építsünk. Ha esetleg erősebben össze kell valamit összenyomni, abban segítek. Szerintem sem jó versenyben építeni, mert nem vagytok egy súlycsoportban.
Azt ne vedd rossz néven, hogy a spórolt pénze kapcsán elszomorodott, hogy az nem játékra lesz költve. Lehet, hogy azt hitte, hogy anya is azért spórol, hogy neki ajándékot vegyen. Egy 6 éves gyerek szemszögéből ez teljesen logikusnak tűnik.
Viszont a bolti eseten (miért választasz te is magadnak valamit) én is meglepődtem. Ilyet pl. az én fiam sosem csinálna, inkább a sajátjából is megkínál, amikor kibontja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!