Minden 2 éves körüli gyermekkel iszonyatosan nehéz, majdhogynem kibírhatatlan?
Szerintem a gyerekeknél minden életkornak megvannak a maga szépségei és borzalmai. Amikor a legnehezebb velük, akkor a legaranyosabbak, és mindig vannak szép pillanatok is, pl. amikor megtanul valami új dolgot, vagy elkezd beszélni.
Mindezzel együtt a legnehezebb időszak nekem akkor kezdődött, amikor a nagyobb elkezdett közlekedni a lakásban, és addig tartott, amíg a pici is ovis nem lett. (Két év korkülönbség van a gyerekeim között.) De most, hogy már a kicsi is kezd nagyfiús lenni, visszanézve nem a nehézségek jutnak eszembe (na jó, azokat sem felejtettem el). Hamarosan eljön az a pillanat, amikor azt kívánom, bárcsak picik lennének megint, és lehetne őket naphosszat babusgatni...
A fiam 2 évesen egy ördög volt, nem bírtam vele, sokat sírtam, sokat kiabáltam, totál kikészültem abban az időszakban. 3 éves korára 180fokos fordulatot vett és azóta is (most 5 éves) egy rossz szavam nem lehet rá.
Kislányom 2 évesen egy édibédi cuki kis angyal volt, csendes, megfigyelő, érzékeny, most 3.5 éves és totál kifordult magából, még mindig cuki, de nem angyal, most vele a nehezebb.
Nekunk pont az eleje volt kibirhatatlan. Olyan masfel eves korig. Amikor csak csetlett botlott, nyekegett, mindent a szajaba tomott, egyfolytaban fel kellett venni,leszakadt a derekam. Szerintem 2 eves kor korul tok viccesek, cukik, plane amikor megszolalnak. En egy csomot mosolygok rajta akkor is amikor hisztizik, olyan mokas dacos fejet tud vagni:D
Szerintem sokkal durvabb lesz nektek a 10-18 hos kor. Amikor majd elkezdenek jarni, beverik a fejuket, nonstop fogzanak, kikopik a kajat barmit fozol...2 eves kor utan szerintem kifejezetten konnyebb.
Ha előre beparázol az nem segít, inkább csak ront.
Szerintem csak rajtad múlik. A gyerektől rengeteget lehet tanulni. A nyomasztó az, hogy le kell mondania az embernek saját terveiről az adott életszakaszban. Ha azt el tudod engedni nem fogsz gyötrődni. Cserébe rengeteget kaphatsz ha odafigyelsz és átadod magad a helyzetnek.
A sajat terveimrol valo lemondassal nincs bajom, vallaltam oket, szerettem volna oket. Ok a legfontosabbak. Meg hat majd lesznek nagyok, akkor majd minden mas lesz. Ez a raparazas dolog ami a legnehezebb, ez a tipikis nyugodj meg attol megnyugszol dolog. Sokszor igy is nehez veluk, es erre csak rajon hogy miket latok, hallok, meg amiket itt olvasok.
:D mindenkinek koszonom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!