Ti is utáljátok amikor a párhónapos gyereketeknek így csinálják: "bugyuli. Mugyulu. Bugygyuli. "?

Engem az őrületbe kerget. És ezután jön a sejpítve beszélés hozzá meg a cucli, tütüke és társai.

Én nem gügyögtem mégis kacagott. Elég, ha a hangsúly más és máris érdeklődő. Mi nem engedtük ezeket és 2 évesen ovisokat megszégyenítően beszélt. Meg amúgy is, most ilyen idétlen szavakhoz társítja a dolgokat aztán meg kell tanítani a normális megnevezésére is. Itt nem a vauvau és társait értem.

11-es, az, hogy egy gyerek mikor kezd beszélni, köze nincs ahhoz, hogy gügyögsz-e hozzá, vagy körmondatokban beszélsz Jókait megszégyenítő szókinccsel... Mit dob a gép, elsősorban attól függ. Pont mint az alvással, evéssel, mozgásfejlődéssel, stb. Az én kisfiam pl. álom alvó, amihez semmi köze az én érdemeimnek ilyennek született. Ellenben két éves elmúlt és még csak szavakat mond, pedig mindig is mondókáztunk, énekeltünk, képeket nézegettünk.

Az a baj, hogy az anyukák ettől frusztráltak, vagy ettől hiszik nagy királynak magukat, hogy mint nem csinál, vagy mit csinál a gyerek, mintha rajtuk múlna. Kevés dolog múlik rajtunk, ez a büdös nagy igazság.

Ha álló nap ezt hallja, az tényleg árt. De remélhetőleg, mikor az anyukája öltözteti, eteti, fürdeti normálisan is beszél hozzá.

A "ne gagyogj a gyereknek" nem erre az esetre vonatkozik, hanem hogy ne utánozd a kicsi hibás kiejtését. Ami neki tutus, az a felnőtt szájából kutyus.És nem "eej ment a tumi, ninc!" A kicsi persze mondhatja így, ha így tudja, anyuka pedig mondja utána szépen "nincs cumi, elment. Anya elrakta."

A dallamos halandzsázás kb olyan, mintha csörgőt rázogatnánk neki, vagy a zenélő játékot működtetnénk. Egyik sem árt. Sőt, a "bugyuli-mugyuli" gagyarászást a felnőtttek többsége a baba számára könnyen ejthető hangokkal csinálja, amit a kicsi esetleg utánozni kezd, pont mint a grimaszolást vagy más arcjátékot. A felnőtt sokszor a baba önkéntelenül kiadott hangjait is utánozza, így próbálja "kérdés-felelet játékba vonni a kisbabát.

Ez egyáltalán nem árt a beszédfejlődésnek, éppen ellenkezőleg. Gyakoroltatja a beszédhez szükséges izmok működtetését, megtanítja, hogy a hanggal fel lehet hívni a környezet figyelmét. Persze egy normális szülő se erre gondol, mikor vidáman gurdulázik a gyereknek, de valójában kiváló hatásfokú fejlesztésben részesíti ilyenkor. Alapesetben ez egyszerűen örömforrás felnőttnek és kisbabának egyaránt.

13-asnak tökéletesen igaza van.

Akinek az anyja, apja, nagyanyja, nagyapja stb. gagyarászik a picinek, az a saját gyerekével is gagyogott és mégis megtanultatok beszélni. Nem kell ennyire komolyan venni magatokat!

"Az a baj, hogy az anyukák ettől frusztráltak, vagy ettől hiszik nagy királynak magukat, hogy mint nem csinál, vagy mit csinál a gyerek, mintha rajtuk múlna. Kevés dolog múlik rajtunk, ez a büdös nagy igazság."

Igenis sok múlik rajtunk. Tőlünk tanul és utánoz. Nem a beszédhibákra gondolok. De amikor nem érted a 2 éves gyereket, mert szinte csak "babanyelven" beszél az gáz. És azért beszél úgy, mert az anyuka azt gondolja nem rajta múlik és nem mondja el 50x, hogy kell helyesen mondani. Nem kell irodalmat tanítani, de kommunikációt igen.

"És azért beszél úgy, mert az anyuka azt gondolja nem rajta múlik és nem mondja el 50x, hogy kell helyesen mondani."

Hogy ez mennyire nem igaz...