Mit érez egy ilyen anya gyereke?

Mit érezhet az anyja iránt az a gyerek, akit az anyja nagyon szeret, akinek sokat tanít az élet igazi értelméről, a boldogságról, munkája mellett igyekszik minél többet vele lenni, sokat beszélgetni, tiszteli a véleményét, támogatja az álmait, kiáll érte, stb. DE!!!!! a gyerek magatartászavaros, hiperaktív, az anya pedig lobbanékony természetű, és bár először mindent elmagyaráz szépen, a sokadik szófogadatlanság után már kiabál. És mivel a gyerek olyan, amilyen, a kiabálás mindennapos. Nem a gyerek személyét ócsárolja, hanem kiabálva próbálja fegyelmezni, mert minden tankönyvi módszer csődöt mond.

Azok tapasztalata érdekel, akiknek ilyen anyjuk volt.

(Tehát kifejezetten kérem, hogy akiknek szintén kiabálós anyjuk volt, de az nem adott szeretetet és folyton alázta, kritizálta, ócsárolta a gyerekét, azok most ne írják le, mit éreztek az anyjuk iránt, mert a fenti családban nem erről van szó, hanem egy támogató és nagyon szerető, de türelmetlen anyáról)

Egy nagyon kedves ismerősömről van szó, őt állandóan mardossa az önvád, hogy tönkreteszi a gyereke életét, mert folyton kiabál vele. Én tudom, hogy mennyire szereti, de azt is, hogy a kiabálás tényleg ártalmas. Viszont a fia feladja neki (és a pedagógusoknak is a leckét, az biztos).