Normális az ha az anya a 15 és 17 éves gyereke külön lakik anyuka a párjával a mellette levő lakásban?

Attól függ, hogy mennyire marad meg az egymás iránti érdeklődés. Pl. átjárnak egymáshoz beszélgetni, vagy csak amikor anyuka megfőz, átdobja a kaját és mindenki megy a maga útjára, mert akkor olyan, mintha tök idegen szomszédok lennének.

És én tapasztalatból írom, mivel én és a húgom voltunk ugyanígy, csak épp kertesházban, két külön kapubejáróval. Anyám csak átnézett, átadta a kaját, ha mi nem főztünk vagy több lett nekik, azt csá. Mi suliba jártunk, ő és az akkori párja dolgozni, szóval a találkozások is leredukálódtak. Igazából akár drogozhattunk volna is, azt se vették volna észre. Ha gondolt egyet átjött, vagy átmentünk, de volt, hogy két hétig szinte nem is láttuk egymást.

Szóval nem, nem jó. Ez nem önállóságra nevelés, hanem elhanyagolás. Nem arról van szó, hogy nem tudtunk megfőzni meg kitakarítani, mert azt már egész kiskorunktól folyamatosan csináltuk, hanem maga az az egység, mint család (vagy megmaradt családrész) is felbomlott. Hirtelen idegenek lettünk, gyökértelenek, eltaszítottak. És ez tinédzser korban nagyon romboló tud lenni. Én magamba zárkóztam, a húgom végig bukdácsolt, de lehet hogy más személyiségű tini meg elkurvul, rossz társaságba keveredik a dacból stb.

Én és a húgom csak kötelesség tudatból jártunk suliba, de ha nem linkebbek lettünk volna, akkor totális iskolakerülők érettségi nélkül. És valljuk be, sokkal kevesebb miatt is ki tud borulni a 15 éves korosztály és hülyeséget csinálni dacból, nem kell ahhoz külön élni a szülőktől és kitaszítottnak éreznie magát.

Ha ilyen lezüllött állapotban léteznek, akkor végkép nem kéne őket magukra hagyni, illetve felügyelet nélkül.

Mondjuk eddig sem lehettek nagyon ellátva figyelemmel, hogy ennyire elzüllöttek.

Most akármennyire csúnya dolog és akármennyire vérezne a szívem a fiam miatt, én ukászt adnék a nagyobbiknak, hogy vagy elmegy az elvonóra és kezd valamit az életével a segítségünkkel, vagy 18 éves korában, amikor már nem vagyok köteles eltartani, akkor nagyon gyorsan az utcán találja magát.

Mindezt tenném a 15 éves érdekében, aki MÉG nem drogozik és van esélye egy normális életre, ne rántsa magával a nagy.

A 15 éves meg valszeg a fejéhez kapna látva, hogy jár(hat) a bátyja, ha nem változtat, és jobban figyelnék a kisebbre, nehogy a bátyja útjára lépjen, és megpróbálnám felhozni a tanulmányait, hogy legalább egy olyan szakmunkást végezzen majd el, amit szívesen dolgozna (pl. autószerelő stb.)