Folyton csak rémtörténeteket lehet hallani a babákról, hogy mennyire kimerül mellette az anya is, pozitív példák?

Példa: van egy bátyám, ő 2 évvel idősebb nálam. Anyum mesélte, hogy ő mindig is sírós, akaratos gyerek volt, én pedig az eszik alszik kategória.

Egyszer valami alkalomból nagy rokonság gyült összenálunk, beszélgettek a másik szobában a rokonok stb. Egyszer csak a mamám megjelent a szoba ajtóban a kezében velem, és fene mód kiakadt (olyan mamásan) hogy Hát ezzel a szegény kislánnyal senki se foglalkozik? Ő csak ott fekszik a kiságyban és nézelődik meg se szólal, akkor már vele nem kell törődni?

szóval ki kell fogni :D

Semmi sem csak fekete vagy fehér,így természetesen a babázásban is vannak nehézségek,de most akkor nem írok arról:)

Amikor cuki:

Elalszik a karodban és teljesen megnyugszik,az nagyon jó érzés,amikor rád mosolyog,vagy csak megy utánad,és bújik.Az én kislányom 10 hónapos lett a napokban,pár napja tanult meg tapsolni,és sosem gondoltam volna,de nekem ez valami csoda volt,olyan büszke voltam rá!Azóta is ha örül valaminek,elkezd nyitott ujjakkal tapsikolni:)

Édes még,ahogy elmélyül a játékban,amikor hangosan kacag,ha hülyéskedem vele,ahogy "rohan" az ajtóhoz,ha valaki jön.Elég egy huncut mosoly tőle,és elolvadok...

Az hogy az éjszakák milyen rosszak voltak az elején..nemszámított .

Mert napközben volt egy tündéri babám ,aki az első akaratos mosolyával levett a lábamról

Ahogy az előttem szóló írta,az egy felemelő pillanat mikor szopizás közben rádnéz.Kisfiam volt hogy el is vigyorogta magát,a tej szanaszét folyt...de kit érdekelt.Vagy mikor szopizás alatt simogatta a cicim,vagy csak figtal azt a cicit amiből evett.Minthogyha azt mondaná : ez az enyém..nemveheted el :-)

Egy ilyen kis huncut lényre nemlehet haragudni..még éjszaka sem

csakis hozzáállás kérdése, hogy fárasztónak és kellemetlennek, nyűgösnek találod-e a gyereket. persze vannak nehéz napok, de elenyészőek a csodálatos, boldogságos napokhoz képest!

nekem még 2,5-3 hónaposan is 2-2,5 óránként cicizett a babám, éjjel is ébredt, a végén azt vettem észre, szeretem, mikor a kis testével hozzám bújik, hogy ehessen. mikor már "véletlen" 5-6-8 órát aludt egyben, hiányzott (rosszat is álmodtam)

amikor kicsi volt, le se lehetett szedni ciciről, most meg hiányzik, mert 5 perc alatt végez.

és az én babám kézbe kéretszkedik, és ölelem a kis testét, csókolgatom a kis kobakját, és elönt a legnagyobb szeretet, amit valaha éreztem :)

ha vannak is nehéz percek - a boldogságos órák, napok, hetek egyszerűen elfeledtetik azokat.

a világ legjobb dolga ez, csak odaadással kell csinálni. ha két óránként ébred, nem az jön le, hogy ó, már megint csak 2 órát aludtam, hanem az, hogy megint hozzám bújik a kisbabám és átjár a szeretet. amúgy 18 éves koráig minimum hogy neveled, hát mi ez a csecsemőkori nehéz pár éjszaka ehhez képest? :)

a babám néha olyan szorosan ölel magához, hogy az szinte már hihetetlen :) néha odaráncigálja az arcomat a kis szájához, és babapuszikákat ad, közben dörmög, hogy hmmmmm :):) és nyalogatja, meg szopizza az arcom. ezek az ő kis szeretetkitörései! :) :)

ezért érdemes minden törődést és szeretetet neki adni! :) :)