Élettani dadogás tarthat 1-2évig is? Volt valakinél hasonló hosszabb ideig tartó dadogás gyermekének?

Nagyjából valóban 1-2 éven át jellemző óvodás korban, és nem mindegyiküknél. Az értelmi fejlődés sokuknál előrébb tart a beszédfejlődéshez képest, de sok ilyen esetben inkább pusztán arról a természetes életkori sajátosságról van szó, hogy az agykérgi gátlások

még nem elég fejlettek (az önkontrollért felel a kortex), de ez éppen így van rendjén, így természetes, ennél fogva a kéreg alatti állomány könnyen stimulálható, azonban kizárólag spontán, és NEM DIREKLT ingerekkel.

Ennél fogva az óvodás gyermekek nem kis hányada legalább 1-2 éven át relatíve rövid ideig képes fókuszálni figyelmét az adott dologra, csapongásra és impulzivitásra hajlamos, amely vonás megmutatkozik sokuk beszédprodukálásán is, így a természetes, élettani dadogás is egy elfogadható kísérőtünet sokuk esetén (természetesen az élettani dadogás nem jelent azonosságot pl középsúlyos fogyatékosságból eredő dadogással, vagy más beszédzavarral).

Kb 5, inkább 6 éves kortól elmondható, hogy normális esetben rohamosan csökken az élettani dadogás adott gyermeknél (akit jellemzett), ha pedig mégsem, akkor érdemes életében először logopédus segítségét kérni

(aki utóbbi jó esetben indirekt játékos módszerrel fejleszt; óvakodni tanácsos bármilyen hosszas/rendszeres direkt módszertantól óvodások esetén, még akkor is, ha játékos formában zajlik).

Más esetben sem tanácsolom 5 éves kor előtt logopédus igénybevételét, hacsak nem feltűnően súlyos állapotról pl agysérülésről, vagy bármi más, minimum középsúlyos fogyatékkal összefüggő beszédfejlődési zavarról van szó, esetleg váratlan balesetből eredő tartós beszédprobléma jelent még kivételt a korai fejlesztésre e tekintetben.

Korrigálom soraimat:

* azonban kizárólag spontán, és NEM DIREKT módszerű fejlesztés/nevelés okozta ingerekkel.

Szívesen. Újabb kommentedre csak annyit tudok írni, hogy ennél finomabb részleteket csak élőben lehet látni, egy leírásból nem lehet ennél többet válaszolni. Ennél fogva javaslom, kérd ki gyermeked óvodapedagógusa véleményét, hiszen neki van a gyermekedről élő tapasztalata.

Régi kérdés, most újra átfutottam, de ha jól látom, életkorát nem adtad meg. Ha még nem óvodás, és nincs ennél komolyabb panasz e téren, akkor szerintem várj még, és bízz abban, hogy a természet megoldja. :) Ha viszont már ovis, akkor a pedagógusa véleménye fontos lehet. (Ha kellően kompetens).