Mire tanitsam a gyerekem, hogy reagáljanak a kezdeményezésére a csoport/kortársai? Ovi kiscsop.

Kérdező, értetlen vagy ne haragudj. Leírtuk hogy mire tanítsd, sajnálom ha nem érted meg.

Vagy mit vársz, menjünk el és tanítsuk meg helyeted a gyereket alkalmazkodni, meg kompromisszumokra?

Amúgy is neked kellene látnod jobban hogy mi a helyzetm nem nekünk.

Mindenki azt írta, hogy a gyerek erőszakos, az anyukának nem megy a gyereknevelés, csupa minősítést kapott, hogy milyen ő és a gyereke, pusztán azért, mert ő is minősíti a többi.

Nem voltak hasznosak a válaszok, nem ajánlott senki új lehetőséget, csak a sok válaszoló egyetértett abban, hogy a kérdező és a gyereke nem szimpatikusak. A kérdés nem ez volt, hanem az, hogy tanítsa meg közeledni mások felé a gyerekét.

Másolj már kérlek egy választ, ami egy új lehetőséget kínál arra, hogy az anya a gyerekét taníthassa kapcsolat kialakítására. (Nem a gyerekek békénhagyására, nem fejlesztésre vivésre, nem az "erőszakos" gyereke visszafogására, nem a már általa is leírt módszerek alkalmazására)

Amig bolcsis volt, akkor is heti szinten sirankoztal. Mindenki rossz volt. A gyerekek, a gondozok, a szulok.

Nezd, az en 18 eves gyerekem is ugy lett 18 eves, hogy soha nem volt ugymond nepszeru gyerek. Ilyen tipus. A masik ketto meg teljesen az ellentetei. Ertsd meg, hogy van ilyen!

Kompromisszumképes. Csak nem arra gyúrok, hogy a csalódottságot hogy dolgozza fel, hanem hogy ne érje csalódás. Valami ilyesmit írtál. Ez nem kompromisszumkészség.

Egyrészt baromi sok csalódás fogja érni az életben, nem leszel ott mindig, meg kell tanítani azt is, hogy ezt hogy kezelje. A csalódottság nem csak rossz lehet. Az normális, hogy most nem tud mit kezdeni a helyzettel, de lassan meg kell neki tanítanod, hogy az élethez hozzá tartozik, hogy csalódunk. Azt kell megtanítanod, hogy ebből hogyan álljon fel, hogyan fordítsa úgy át, hogy mit tanulhat belőle. Most apróságokban csalódik (neki nagy dolgok), ha ezeket nem tanulja meg, akkor majd ha komolyabb sologban éri, nem fogja tudni kezelni (nem játszott vele, kivette a hajót a kezéből, később a telefonját vágja földhöz). Ha nem tudja kezelni majd az ilyen solgokat, akkor elkezdi kerülni az ilyen szitukat -> konfliktuskerülés. Nem fog beleállni egy konfluktushelyzetbe, mert félni fog, hogy csalódik. Előbb inkább meghátrál.

Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindig az, amit ő akar. Nem játszhat vele mindig valaki, el kell fogadnia, hogy xy most hajókázik.

Ilyenkor ha van kedve, vegyen elő egy msik hajót, ha nincs, álljon odébb.

Kérdező, pedig minden ember szokott csalódni, aki mástt mond az hazudik.

Mondjuk nekem akkor is fura. Mindig tehát szó szeint mindig kiközösítik őt, és nincs játszópajtásaa? (mármint a problémás ovis gyereken kívül). Ne haragudj de ez meg olyan fura. Zsák a foltját, tudod. Kellene hogy megtalálja úgymond a saját társaságát, még ebben a korban is. (nem nem mindenki lesz az ő társasága, ahogy ellőttem is leírták). A baj, az hogy ebben mi meg nem tudonk így segteni, mert nemismerjük a gyerekedet, sem pedig téged. Nehéz így "hogyanokra" válaszolni.

Sokan adtak tanácsot! Nem tudom a félvak válaszoló miért nem értelmezte őket.

Kérdező, de, a jó szülő a gyereket arra is megtanízja hogyan kezelje a nem-et! A szar szülő meg nem fogadja el hogy az őőő csodás gyerekének nemet mondanak.

Melyik szeretnél lenni?