Más is képtelen összeegyeztetni a munkáját és a gyerekeket?

Oldalakon keresztül tudnám bizonygatni,hogy megterveztük a gyerekvállalást,hogy mennyi mindent megpróbáltunk,hogy mindketten olyan munkát csinálhassunk,amit szeretünk és meg is becsülnek minket.

De egyszerűen nem megy.

A férjem vezető lett,imádja és pofátlanul meg is fizetik.

Én úgy indultam neki,hogy mindezek miatt korlátozottak a lehetőségeim,de 1,5év után megtaláltam a magam útját.Egy olyan munkát ami igazán értékes.

Sokan azt se értik miért kell nekem dolgozni,hogy megélnénk nélküle is.Tudom a férjem is örülne,ha itthon maradnék.

Ha belegondolok van most kb. 100 órányi munkám,ami úszik és csak növekszik.Én meg itthon ülök a 2 hete beteg kicsimmel és nem látom a kiutat.Ha alszik délután 1 órát,azt se tudom mihez nyúljak,hisz érdemben nem haladok semmivel.

A nagy év végi hajrában a férjem alig ér haza az altatásra,sokszor bizony teljesen „bealszok” mellette én is,erőm sincs utána még nekiülni dolgozni,pláne,hogy úgyis felkel 1-2 óra után vagy hajnalok hajnalán.

Tudom nem mindig beteg egy gyerek,de mindig adódik valami és csak úszok és úszok és úszok mindennel.

A férjem látva,hogy mit küzdök nézegetett más munkát természetesen,de nincs értelme,hogy elmenjen valahová feleannyiért,amit nem is szeret.

Szóval őt kérlek ne szidjátok,MINDENT megtesz.

Voltak bébiszittereink is,(van is),de ezt inkább nem részletezném.

Nem azt kérem,hogy mondjátok meg,hogy mit tegyek,csak olyat keresek,aki hasonló cipőben van,talán leírhatna ő hogyan éli meg.

Tudom a kicsik megnőnek és nekem majd könnyebb lesz,de én nem azt akartam,hogy megnőjenek és könnyebb legyen,hanem azt gondoltam több örömöm és sikerem lesz ebben az életszakaszban.

És azt had írjam le nagybetűkkel,hogy NEM A MILLIÓKAT HAJTOM ÉS DOLGOZOK LÁTÁSTÓL VAKULÁSIG,de…………………….

Köszönöm!