Melyiket valasztanad: bölcsi vagy nagyszülők?

2 évesen adtam bölcsibe a kisfiamat úgy, hogy 4 nyugdíjas nagyszülő tudta volna vállalni, az egyik kb pont olyan sétatávolságra tőlünk, mint a bölcsi.

Hogy miért? Mert kellett neki a gyerektársaság, a közösség, a szabályok. Az, hogy ha délben bemegy az udvarról, ott legyen a meleg ebéd... a nagyszülők nem bírták volna az iramot. Vagy a gyerek naphosszat ült volna a tévé előtt, hogy a mama tudjon főzni.

A bölcsiben olyan barátságok kötődtek, amik már 5 éve tartanak.

Biztos, hogy nem adnam bolcsibe!!!

Meghalnek ha be kellene adni a 2 evesem! Csak azt latom a kornyezetemben, hogy allandoan betegek es nem csak egy kis takonykor.... 😩

Oke h ha nagyobb lesz akkor is el dogja kapni pl az oviban ha kozossegbe kerul! De egy ekkora gyereknek az anyja mellett a helye, ő tanitsa meg amire kell ne idegenek.

Nekem fél évig volt bölcsis a kislányom óvoda előtt, rossz tapasztalataim nem voltak éppen de minden egyes nap sajnáltam a kislányom mert annyira aprónak tartottam még ahhoz, hogy idegenek között kelljen lennie. Pedig nem vagyok paramami, van egy bátyja is, tehát nem egyedüli gyerek. Én a nagyszülőkre szavaznék ha nekik ez nem teher. Meglenne a heti mamázás, neked a heti 1 nyugi nap.

Nálunk minden szerdán (kivéve ha betegek vagy anyukám nem ér rá véletlenül) a mama megy értük oviba és ott vannak náluk estig. Tudod mennyire imádom a szerdákat? :D Nem kell félre érteni, magamnak szültem őket, imádom őket de annyira kell az a 3-4 óra nyugi egy héten mint egy falat kenyér. Mondjuk legtöbbször takarítok az idő alatt de nekem már az is megnyugvás, hogy nyugodtan-rendesen takaríthatok.

Az enyem 1.5 eves es ha 50 meterrol meglat gyerekeket, sikit az oromtol es rohan felejuk. 2 eves koratol bolcsibe adom, mert lathatoan nagyon nagyon igenyli. Egy nagyszulo sem kepes megadni azt amit a gyerek tarsasag (persze forditva is igaz, gyerek nem potolhat nagyszulot).

De nem ertem a ketto miert zarja ki egymast? Attol h bolcsis miert ne lehetne a nagyszuloknel, nem ertem...

Bölcsi. LEgalábbis a lányom piszkosul unta magát már ennyi idősen relatíve egyedül.

Hiába játszottunk vele, nem élvezte.

A bölcsibe harmadik naptól kezdve várakozással ment és második héten már kérdezte, hogy jöhet-e a kis barátnője hozzánk.

De ő mindig is nyitott, barátkozós lányka volt, a szakállas emberektől eltekintve nem félt senkitől, és beszélt meg mutogatott ezerrel bárkinek.

Az öccse viszont visszahúzódó, nála vszeg nem lenne opció a bölcsi mert a játszótéren is inkább egyedül molyol.

Más: én nagyszülőként örülnék, de azt, hogy minden nap velem legyen már nem díjaznám. Felneveltelem a saját gyerekeimet, ami tök jó és szép, de az unokákat hadd ne én pesztráljam már, mikor végre kiélvezhetem a nyugalmat a férjemmel kettesben.

Persze, heti egy ottalvással kiegyeznék.