2-3 eves gyerekek anyukai, hogy birjatok idegekkel, hogy szazszor elmondasz valamit, hogy nem szabad es csak azert is csinalja?

Néha jobban, néha rosszabbul. Ha lelkileg, testileg is ok vagyok, akkor jól, rosszabb napjaimon nehezebben.

Én dolgozom már, ő pedig bölcsis, szóval nem 0-24-ben kapom az ívet, így lehet könnyebb ezt türelemmel kezelni.

Mert a lételemük a cselekvés, ne azt ismételd, hogy mit nem szabad, hanem kínálj alternatívát, vagy az adott dolog olyan módját, ami elfogadható.

Pl ne rohangálj a szobában, helyett vidd ki szaladozni.

Ne kiabálj helyett: játsszunk csendkirályt ...

Ebben a korban nehezen látják az ok okozatot , neked kell legyen türelmed , hatszazszor is elpakolj utana , dackorszak is ez .

Én mikor a lányom volt ebben a korban nagyon türelmes voltam , anyam nagyon sokat segitett akkor es jól alltam anyagilag nem kellett dolgozzak , igy csak móka volt es szórakozás.

A lányom nagyon eleven volt , aktiv 3 emberes gyerek , de én akkora csodának éltem meg a létezését h minden rosszsága édesnek tünt es kacagtam a rosszalkodasain pedig sokszor tört zúzott a baba mobilokat stb de az én kis tojásomat láttam benne

Az én lányom még 4,5 évesen is ezt csinálja...

Borzasztó! Még a büntetés sem használ neki

Nehezen.Pedig az igazán tilos dolgokat szerencsére nem csinálja.

De ettől számomra rosszabb az mikor nem tudom h miért hisztizik. Látszólag ok nélkül kezd bele az ordításba, földhözveri magát stb. Ha kérdezem h mi a baj, nem mondja meg. Folytatja tovább 😡

Ez őrli fel az idegeimet igazán

Nekem szemleletet kellett valtanom, es mashonnan otletet meritenem. A Nincs rossz gyerek, Jatekos neveles es a Pozitiv fegyelmezes konyveket nagyon ajanlom, folyamatos, adagolt olvasasra, nekem rengeteget segit. Az is, hogy hogyan varhatok el tole onfegyelmet, hogy ne kiabaljon, ne dobaljon, stb., ha en nem vagyok kepes ra. Teljesen at kellett allitanom az agyamat, es a termeszetes kovetkezmenyekre fektetni a hangsulyt amellett (hatarozottan, de kedvesen beszelek vele), hogy fontosnak es szeretve erezze magat, es az erdeklodeset igyekszem megfelelo iranyba terelni.

Nem mondom el ugyanazt ezerszer, az en gyerekdm legalabbis gyorsan felfogja, hogy mi az, hogy nem. Nem varom meg jo esetben, hogy kiakasszon, egyszer elmondom, esetleg ketszer, aztan kesz, kivonom az adott cselekvesbol, ha nem sikerul valamilyen alternativ dologgal felkeltenem az erdeklodeset.

,,Most leveszlek az asztalrol, mert az nem arra valo, hogy rajta allj. Ha fel szeretnel maszni valahova, ott a kanape, vagy kimegyunk a jatszoterre.”

Hú kérdező, mintha az én gyerekemről írnál.

A legrosszabb az, hogy van amikor még a képembe nevet :((

Nagyon nehéz, sokszor nem bírom és ordibálok vele.

Az én kislányom még csak most lesz két éves. Nem nagyon hallgat semmire, amit mondok, ha többször ismétlem, akkor meg még tetszik is neki, és direkt csinálja. Nekem jobban beválik, ha nem elmondom, hanem a plüsseivel stb, eljátszom neki.

Maci felmászik az asztalra, hórukk-hórukk. Nem szabad! (Rászólunk a macira). A maci leesik az asztalról, beveri a fejét. Oááá! Fáj! Fáj! Semmi baj! (Megszeretgetjük a macit). Maci elmondja: "Nem szabad felmászni az asztalra!" Megdicsérjük: "Okos, okos!".

Ezeket a színielőadásokat nagyon imádja. Figyelemelterelés is egyben, ugyanannyi idő eljátszani ezt, mint elmondani még 5-szőr mérgesen, hogy ne csináld. És utána ő is eljátssza párszor, hogy "maci leesik, oááá", "semmi baj, semmi baj"... Vagyis az üzenet is jobban átjut mintha csak szavakat zúdítanék rá.