Kövérség óvodáskorban - csak elnövik?

Gondolom anyuka sem nádszálkarcsú, az elhízott szülőkre jellemzőbb a "vaksá", akik maguk is egészségtelenül étkeznek, szintén kövérek és ha belátnák, hogy ez van a gyerekükkel, akkor azt is kénytelenek lennének elismerni, hogy velük is is gond van és ők az okozójuk az állapotuknak. Én nagyon haragszom értem, amennyiben ténylegesen hanyagságból és gondatlanságból ered, mert hatalmas teher átvitt és a szó szoros értlmében is a gyerkenek, az egészségét veszélyeztetni pedig egyszerűen nincsen joga a szülőnek. Szeretnek sokan hormonális okokkal, merg alakttal dobálózni felnőtt korban is, de az igazság az, hogy ha megkérdezel egy orvost, mondjuk belgyógyászt, endokrinológust, elmondja szívesen, hogy az elhízott emberek mindössze 1-2 %-ának van orvosi oka is a túlsúlyra és még a legdurvább endokrin zavar sem eredményez tonnányi túlsúlyt, max pár kilót lehet a számlájára írni, de sok nő ráfogja pl., hogy ő pajzsmirigy beteg (amúgy én is, de normál súlyom van mégis), semmint hogy beismerje, hogy lusta mint a dög. Ha az ember annyit eszik, amennyit éget, akkor nem fog bálna méretűre hízni, ez egyszerű matek. A gyermekkori elhízás ugyanolyan veszélyes, az elhízott gyerekek 90 %-a felnőttként is túlsúlyos lesz, ekkora hátránnyal kezdeni az életet szülői hanyagság miatt pedig vérlázító. Aki mozog és nem zabál, az nem hízik vágási sertés méretűre (elnézést a kemény fogalmazásért), hiába is bizonygatja, hogy ő a levegőtől is hízik, ha kiszámolná a napi fogyasztást meg nyilván meglepődne. Sok kövér embernél látom, hogy sértődékeny és csak a kifogás mindenre, tutira ő az az egyetlen százalék, aki ha megveszik sem bír lefogyni, de egy szalmaszálat nem tesz keresztbe a legtöbb azért, hogy változtasson, sportolni meg nem divat sok helyütt már gyerekkorban sem. Egy közel 30 kilós 4 éves meg durván elhízott, szörnyen szenvedhet szerencsétlen, az orvosa helyében nem finomkodnék anyukával, ha egyszer a gyerek egészsége a tét és az értelmes beszédre süket fülekkel reagál. Csökkenteni kell a kalóriabevitelt és sétálni első első körben, bármelyik dietetikus szívesen segítene nekik, ez már voltaképp veszélyeztetés. Ekkora túlsúlynál a finomított szénhidrátok brutális lecsökkentésével kell nyitni, épkézláb, rostdús táplálék kellene a gyereknek, de gondolom családilag rosszak a táplálkozási szokások, úgy nagyon nehéz változást eszközölni. Az egyik fiamnak volt anno egy brutálisan elhízott osztálytársa, hasonló paraméterekkel rendelkező anyukával, aki tragikusan tárta szét a kezét, hogy "de hát az ő fia a vízet nem issza meg", hát nem tudom, gyanítom nem halna szomjan, ha anno a hozzátáplálás kezdetén nem arra kondicionálta volna a szülő a gyereket, hogy ami lecsúszik a torkán az feltétlenül édes legyen, a többi elbaltázott dologról nem is beszélve.

Utolsóval nagyon egyetértek.. 26 évvel ezelőtt anyámnak nem volt teje, híg édes tejbegrízt kaptam, hiába volt már akkor is tápszer. Egész életemben túlsúlyos voltam, nem emlékszem normál súlyomra, mindig volt hurka a hasamon, de küzdöttem. Itt van a két fiam, férjem, akiknek nem egy izzadós lihegős anyuka kell. Nekem ez volt az igazi motiváció, és nem mellesleg mélységesen elítélem az ilyen anyát, aki az ártatlan gyereket taszítja a kövérségbe, és a betegségekbe.. :(