Miért mondják, hogy "egy gyerek nem gyerek"?

nem hiszem, hogy egy gyerek nem gyerek. semmilyen megtámadhatatlan érvet nem tudok emellett felhozni, ugyanakkor azért tiszta sor, hogy az "egykék boldogabbak" állítás éppolyan védhetetlen, bizonyíthatatlan teória, mint hogy csak testérrel szép az élet.

NÁlunk úgy volt, hogy amikor még csak a fiam volt, azt éreztem, hogy még nincs itt mindenki, egyszerűen nem volt kerek az egész. És azonnal tökéletes lett minden, ahogy megszületett a másik fiam. De ha nem lett volna hiányérzetem, csak azért nem lett volna még egy gyermekünk, hogy a nagynak legyen kivel játszania, vagy legyen valaki mellettük, ha mi már meghalunk.

A fő kérdésedre válaszolva "egy gyerek nem gyerek"- mondás szerintem onnan ered, hogy az egy gyerek olyan mintha nem is lenne (gondolok itt a problémára, balhéra, hisztire...stb.).

Nálunk kicsi a korkülönbség a gyerkőcök között (12 hónap), nagyon ritkán vannak külön, de ha alkalom adódik rá én azt szoktam érezni, hogy egy gyerek nem gyerek. Soha nem hisztizik, nincs veszekedés, együttműködik, örül hogy csak rá esik a figyelem, segítőkész.

Ha ketten vannak (bár egyneműek) sokat civakodnak, de együtt tudnak szépen játszani - viszont sokkal nagyobb a hangzavar, többször be kell avatkoznom.

Ezért ha lehet csinálunk egy-egyerekes órákat :-)

Viszont ha egyke lenne nem biztos hogy így viselkedne, mert az nem rendkívüli neki hogy egyedül van, sőt ismerek egyke gyermeket, aki állandóan az anyukán lóg, visszahúzódó és sajnos magának való lett, nem osztozkodik és több a probléma vele.

Ezt azok mondják, akik testvérrel nőttek fel, és mázlijuk volt, ill. erőltetve akarnak maguknak egy biztonsági hálót későbbiekre (jaj, ha majd megszorulok, a tesóka megsegít). Bele sem gondolnak abba, hogy még ha a szülőknek a legjobb szándékuk is van és JÓL is nevelnek, akkor is lehet rossz a kapcsolat 2 testvér között, annyira különböznek lelkileg. Csak épp a szülők jó része emellett még nem is nevel jól.

Hát nekem van testvérem, és 1000x jobb lenne, ha nem lenne. 28 éves vagyok, önellátó, tehát nem tinihiszti ez, amiért kevesebb lóvét kapok. Anyámék kivételeztek öcsémmel, öcsém erre vérszemet kapott, és egész végig terrorizált... belsőre is tök mások vagyunk. Sosem számíthattam rá, önző volt (tehát ez sem ezen múlik), de neki én meg csicska hopp ugorjak.

A testvér nem biztosíték arra, hogy a gyerek nem lesz magányos és lesz mindig támasza. Az meg, hogy vkinek az az izgalmas és a nem uncsi, ha 10 évig folyamatosan gyerekvisítás van a házban meg maszatos minden, az egyéni szoc. ízlés :). Se nem ezen múlik, hogy ki lesz önző és ki lesz jólelkű. A legkedvesebb, legönzetlenebb ismerősöm egyke, a legönzőbb ismerősömnek van testvére.

Én is egy gyerekben gondolkodom, már ha egyáltalán lesz. Én szeretnék (persze az ésszerűség határain belül) mindent megadni a gyerekemnek.

Szerintem ezt ilyenkor nem gondolják komolyan, vicceskedve szokták mondani. Pl el tudok képzelni egy kicsi, szegény faluba, kicsit régebbi időkben ilyen párbeszédet, hogy:

-Há', Józsikám, szépen kerekedik az asszony, csak nem megint babát vár?

-De biza! Babát vár.

-Minek mégegy, minek az , egy nem elég?

És akkor erre a Józsi tréfásan, hogy:

-Hát egy gyerek nem gyerek. -és közben olyan huncutul, meg kicsit olyan cinkosan is mosolyog; mert nem csak huncut, hanem még a cinkos mosolyra is tud hasonlítani az a mosoly, amit én itt most elképzeltem, de nem cinkosság van benne igazából, hanem ilyen kicsi csibészség; meg kicsit talán büszke is, hogy továbbadhatja a vérét meg a tudományát is, és hogy újra apa lesz, és emlékszik, hogy már az elsőnek is mennyire örült, és éppen ezzel az örüléssel van elfoglalva, nem pedig azzal, hogy azon kesereg, vajon miből fogja eltartani. A képzelt párbeszédemben úgy képzelem, hogy a Józsi szomszédja, legyen akkor neki is neve, legyen Gazsi; na szóval, hogy kicsit azon töpreng már és aggódik, hogy a Józsi miből fog immár két gyermeket eltartani, és csak azért kérdezte.