Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Nem tudom elfogadni az egyik...

Nem tudom elfogadni az egyik gyermekemet? Mit tegyek, hogy változhassak?

Figyelt kérdés
Picit hosszú lesz: Férjemmel elég jó házasságban élünk, viszont anyosómékkal és férjem egész rokonságával elég rossz a kapcsolatunk. Férjem szülei borzalmasak, nem részletezem, mindenkivel összevesznek maguk körül, férjem is, ahogy lehetett, elmenekült a közelükből. Évente párszor találkozunk, amennyit muszáj, vagyis az illendőség megkíván, de gyakran abban sincs köszönet. Amikor megszületett az első kisfiam, anyós már a kórházban kijelentette, úgy néz ki a baba, mintha apósomnak szültem volna, kiköpött mása. Ezzel azóta is mindenkinek eldicsekednek, pedig engem nagyon zavar, én azt szeretném, ha a férjemre hasonlítana a gyermekem. Ahogy nő, egyre nagyobb a hasonlóság, a hajszín, szeme, arcvonások, sőt, még a testalakata is, mintha apósomat látnám kicsiben. Viszonylag kicsi korkülönbséggel született egy kistestvére, szintén fiú, ő teljesen másképp néz ki. Mindkét gyerekemnek egyformán megadok mindent és bármit megtennék értük. viszont ha konfliktus van közöttük, vagy velem engedetlenek, azonnal beugrik, hogy a nagy csak "olyan, mint apósom", én is keményebb vagyok vele, tudat alatt érzem, nem tudom elfogadni, pedig küzdök ez ellen az érzés ellen, mégis, ha ránézek, egy az egyben apósomat látom benne, ez pedig negaítv érzéseket kelt bennem. Volt már, hogy fejéhez is vágtam, kire hasonlít! Mit tegyek? Forduljak szakemberhez? Próbáljam először elfogadni apósomat? De annyira ellenszenves tulajdonságai vannak, hogy egyszerűen nem megy! Már férjemmel is beszéltem erről, ő sem örül, hogy az apját látja benne, viszont mégis jobban kezeli a dolgot, mert nem különbözteti meg a gyerekeit. Velem van a baj? Mit tegyek?

2017. nov. 17. 18:03
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
53%

Nálunk is nagyon feszült volt a viszony a férjem szüleivel. Én a gyerek egy éves korában közöltem, hogy részemről itt a vége, én nem tartom velük a kapcsolatot. A férjem csinál, amit akar, de a gyereket és engem többet nem látnak - tehát ő látogathatja őket, de nélkülünk.


Ennek már két éve. A férjem lazán tartja a kapcsolatot, talán kétszer találkoztak, 2-3 havonta egy telefon. Rengeteg stresszt kizártam az életemből ezzel és a férjem is belátta, hogy így jobb mindenkinek.


Ezt korábban a nemnormális exfeleségével is így tettem. A közös gyerekük (már nagykorú) jöhet bármikor, vele szerencsére jó a viszony. De a nővel nullára zártam mindenféle kapcsolatot sok éve. Akkor még közös gyerek sem volt. Amikor megszületett, a férjemnél próbálkozott olyanokkal, hogy mi kötelesek vagyunk biztosítani a látogatását, mert neki is rokona. Mondtam, hogy ez jó vicc volt, a közelébe sem mehet. A testvérét örömmel látjuk, de egyedül. Ez is simán működik, mivel ő is tudja, hogy nem százas az anyja.

2017. nov. 17. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
80%
A baj veled van. Most komolyan az alapján ítéled meg a gyerekedet h kire hasonlít külsőleg?! Erről ő tehet szted?! A férjedre inkább haragudhatnál hisz a gének tőle vannak, bár az is baromság lenne. Kezeltesd magad ez így nem normális gondolkodás.
2017. nov. 17. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
60%
Vágd képen apósodat,a gyerekedet pedig szeresd!
2017. nov. 18. 07:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
78%

Ha esetleg érdekel a gyerek oldala: ugyanúgy néztem ki 0-7 évesen mint apai nagymamám, anya anyósa. Akit anya gyűlölt. Hasonlóan rossz anyja volt apának, apa menekült, akkor tali ha muszáj volt stb stb. Na most állandóan azt hallgattam, hogy "úgy nézel ki mint nagyanyád, még a lábujjad is olyan* , azért vagy ilyen, bezzeg az öcséd az egy kisangyal " . Hát gondolhatod milyen érzés volt. Kicsiként utáltam magam érte, kicsit nagyobbként leesett ugyan hogy a kinézet semmi és ugyan hagyjon már, de nem hagyott. Olyat is mondott hogy reméli a külső semmi és belülről nem hasonlitok majd arra az emberre. Hát mit ad Isten, ahogy teltek az évek, 13-14 éves koromtól kiköpött anyám lettem. Egy alkalommal megjegyeztem neki mikor épp összevesztünk, hogy na tessék nem olyan vagyok mint akire hasonlítok. Mellesleg a mai napig jogosnak érzi az akkori viselkedéséét. Én meg inkább kerülöm, rá nem jövök, felnőtt ember hogy lehetett ilyen azzal, aki a testében fejlődött 9 hónapig.


* kislábujjam alig van, a nagy meg 90 fokban hajlott felfele ami rendkívül kényelmessé teszi bármilyen magassarkú viselését. Anyámnak leesik a lába 5 perc után magassarkúban. Szóval köszi, mama!

2017. nov. 18. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!