Nem tudom elfogadni az egyik gyermekemet? Mit tegyek, hogy változhassak?

Veled van baj, kezeltesd!

Nagylányom tiszta anyósom, akit kicsit se bírok, de ez semmiben nem jelenik meg a lányom és a közöttem lévő kapcsolatban. Egy fikarcnyival se szeretem kevésbé, még az ötlet is abszurd.

Magadat kell kezeltetni, mert veled van baj.

Ha nem tudod felfogni azt, amire a férjed képes - mármint hogy a gyerek HASONLÍT az apósra, és NEM az após, akkor igen nagy a probléma veled!

Mindenképpen menj el pszichológushoz, egy kis beszélgetés helyre tehet téged is, és a kapcsolatodat a nagyfiaddal.

Szegény gyerek nem tehet róla,hogy a nagyapjára hasonlít, hiszen mégis csak családtag, benne volt a pakliban,hogy így lesz. Állítólag ugranak a generációk, én például édesanyám anyukájára -nagymamámra- hasonlítok,de mintha ikrek lennénk, régi képeket nézegetve kísérteties a hasonlóság.

A fiacskád pedig egy külön személyiség, ne láss bele rosszat,többet,kevesebbet,mint amilyen valójában. A neveléseteken sok múlik, a külső pedig nem minden. Apósodat fogadd el olyannak,amilyen, a hülyeségeikkel együtt, ne vedd magadra. (Én is tudnék mesélni,anyósommal tavaly december eleje óta nem beszélünk/találkozunk)

Én megértelek. Bár nem voltam ilyen szituban. Viszont jártam pszichológushoz és szerintem ezt remekül meg lehetne oldani!

Ééés kb életbevágó is megoldani, mert a gyerek életét teheted tönkre.

Szurkolok, h sikerüljön megoldani.

Az aposutalatodat a gyerekre vetited ki,

Ahelyett hogy az apost vagnad kepen, a gyereken toltod es vezeted le az erzeseid.mert ugye ö vedtelen es gyengebbeket mindig konnyebb bantani..

A megoldas hogy a serelmeidert az apost vadold, allj ki onmagadert, oldd meg a lelki nyavajad mert egy artatlan nem erre szuletett hogy ezt kapja attol aki viszont neki a vilagot jelenti es szereti.