Integrált csoportba járó gyerekek anyukái, mit gondoltok a "problémás viselkedésű" gyerekek szüleiről?

Szia. Nagyon sajnálom, amin át kell menned.

Két ovisom van, integrált az ovink.

Tudod, ez (a többi szülő részéről) intelligencia kérdése.

Én nem gondolok semmit az aspergeres gyerekek szüleiről, viszont mikor az első kisfiú megérkezett hozzánk kiscsoport felénél, nagyon zavart, hogy pár pletykásabb anyuka a folyosón sutyorgott. A téma az volt, hogy a többi gyerek hogyan dolgozza fel a sni gyerek viselkedését, hogy kelt-e bennük zavart, stb. Szóltak az SZMPK_sok az óvónőnek, és egy külön szülői volt rá szervezve a témára. (nem tudtam elmenni, betegek voltak a gyerekek). Oda NEM hívták meg úgy tudom az sni-s szülőt, hanem az óvónő helyretette a többi szülőt.

Tudom, hogy most ez nehéz, meg, hogy olyan dumának tánik, de ne vedd magadra a morcos szülők viselkedését. Ők egyszerűen nem tudják ezt kellő intelligenciával, érettséggel kezelni sajnos.

Nem szabad, hogy tarts tőlük, hogy görcsöljék, hogy az önértékelésedet rontsa. Azokkal foglalkozz, akik kedvelnek. Ha komolyabbá válik a helyzet, fordulj az óvónőhöz. Szerintem személyesen ne próbáld meg ezt kezelni, bár ez nem biztos, hogy jó tanács. Lehet, én túl félénk vagyok, és azért mondom.

Bár, igaziból, hogy személyesen odamész, és elmondja, hogy az a baja, hogy a gyereked lökdösi az övét, akkor elmondhatod, hogy nem direkt csinálja, dolgoztok rajta, stb. , amit itt is leírtál. Viszont annak sem biztos, hogy lesz valódi eeremdénye, ha rosszindulatú az illető, akkor nem lesz. Viszont a hátad mögött valószínű ezt kibeszélve fogják egymás között továbbadni.

Én nem mennék oda, viszont ha nőne a probléma, kérném az óvónő segítségét.

Lehet, hogy nekik jobb lenne, de a helyzet adott. Ez van. A lenézés meg pont azért van, mert generációkon át nem volt integrálás.

Első válaszoló vagyok. A szülői után nálunk megszűntek a csoportos rosszindulatú dolgok. A lányomról szeretnék írni, emrt ő az egyik aspergeres kisfú mellett öltözik, ő nem is annyira problémás amúgy, pl. nem erőszakos, szépen tud beszélni is, inkább csak nem találja a helyét a napirendben, meg úgy szociálisan. Lányom középsőben, 4 évesen (lányom érettebb a koránál) mindig mondta hazafelé mérgesen, hogy: "nem bírom ezt a B.-t, sosem férek el tőle, nem veszi észre, hogy az én helyemen ül, pakol, nem igaz, nem bírom már ezt a gyereket. Voltam nyílt napon, és a ksifiú a körben meg akarta fogni lányom kezét, ő pedig moondta, hogy fúj, nem, és elhúzta a kezét. Rászóltam halkan, hogy ilyet nem lehet, és hogy otthon megbeszéljük.

Otthon elmondtam neki, hogy ez a kisfiú nem gonosz, csak MÁS, neki kicsit valamiért nehezebb, stb. stb.

Utána jött véletlenül pár napon belül egy video FB-on, amiben egy autista iskolás kislány mesél magáról, hogy hogy éli meg az autizmusát. Tényleg véletlen volt, ez, de ölembe vettem a lányomat, és megnéztem vele a vidit. A végén (éreztem, hogy végig figyel, szívja magába) nem tudott megszólalni.

Másnap azzal jött haza, hogy: Anya megmondtam a B-nek, hogy nem haragszom rá, és bírom, sőt picit játszottam is vele, hogy ne legyen egyedül!

Nagyon megdicsértem.

Azóta sosem panaszkodik rá, megférnek együtt.

Nem gondolnám, hogy ez a későbbi életében a lányomnak hárányára válna, B-nek meg biztos nem.

Én azt gondolom, hogy a normálisaknak nem szívás, ha megtanulják, hogy nem vagyunk egyformák, hogyha az intézményben nem csak agyat, hanem szívet is növesztenek.

Viszont ehhez kellene a nevelés is, mert csak úgy egybecsomagolva automatán nem működik, meg kellene őket pedagógusnak, szülőknek sok beszélgetéssel tanítani arra, hogy hogyan is lehet együttélni egymással.

ha az sni-kkel játszanának, nem utálnák ki őket, lehet, kevésbé volnának ezek a zavaros viselkedéseik is, illetve inkább úgy mondom, ha tudnák kezelni az ilyen viselkedéseiket, nálunk gyógyped assziszens ilyenkor odamegy, caak rá figyyl, leállítja, kiviszi, megölelei,