Mit tegyek hogy ovis korú kislányom ne csináljon meg mindent a nagyobb gyerekek kedvéért?

Önálloságot gyakorolni.

Pl ne te, hanem ő valassza ki amit felvesz,ő válassza ki mivel jatszik, ő hozzon donteseket, vagy pl tiszteletben tartani ha épp nem kér puszit, ne fogd a kezem, egyedul vegye a cipőt

Rá kell ebrednie hogy saját dönteshozo.ő rendellezik sajat magával. Joga van hozzá. Ez kell az önbizalomhoz is.

Ötleteljen kreativkodjon, rajzaiba ne rajzolj bele, mondandoját ne vágd félbe stb

"Jóindulatú de még

nem tud nemet mondani."

Még? MÁR NEM. Túl van a dackorszakon. Valamikor 1-3 éves kor között van a dackorszak, FONTOS időszak, hogy megélje minden gyerek. Egyénenként változó, hogy 1-3 éves kor között mikor jellemző.

A kérdésem? hogyan élte meg a dackorszakot kislányod? Mert van egy gyanúm, hogy ott

nem stimmelt valami. Vagy nevelési hiba, vagy szorong valami esemény miatt stb.

A dackorszakban dől el, kialakul.e a későbbiekben pszichés anális fixáció, amely pl a szobatisztaságra nevelés jellemzőinek következménye lehet: akaratosság, vagy irányíthatóság, avagy optimum a kettő között; pedantéria, vagy hanyagság, vagy az optimum, és így tovább.

Utólag tehát nehezebb korrigálni. Egy éves korától kellett volna kideríteni, hol csúszott el, és utánaolvasni az életkori sajátosságoknak, és figyelembe venni a gyermek nevelésénél.

NÉMILEG egyéni temperamentumm, jellem is oka, de elsősorban a dackorszakban megélt események következménye, hogy a későbbiekben a gyermek mennyire befolyásolható, vagy nem , mennyire tud irányítani másokat, milyen az önkontrollja, mennyire határozott, félénk, bátor, mennyire önálló, mennyire ügyel a rendre, a tisztaságra, emennyire nem, stb.

Ez mind a dackorszak és a szobatisztává válás folyamatának eredménye, legalább 80%-ban, minden gyermeknél.

(Kis kitérő: aki középsúlyos, vagy súlyos fogyatékkal él, ott nyilván hozzájön más tényező is.)

Szóval utólag már nehezebb mindezt korrigálni, de még nem késő, ha ovis. Biztasd önállóságra, de NE okozz neki megfelelési kényszert. A dicséretért tegye meg, NE ajándékért, sőt, agyon dicsérni se kell mindig, ha valamit jól csinált, óvodás korban. "Ügyes voltál, okos vagy" kész, ennyi. Ritka kivétellel lehet fokozni, ha valami rendkívülit saját magától elvégzett, kitalált stb.

Nem beszélgetni kell vele absztrakt dolgokról, hanem ADOTT HELYZETBEN reagálni rá, és példát mutatni. Meg szerepjátékozni, vagy elbábozod, de idővel, mihamarább csald be játékba, és amikor szeretné, akkor játszatok:

Mit tudom én, a plüssmaci elmegy kirándulni. Szembe jön a farkas: "Maci, add nekem a mézes csuprodat!",

Maci: "azt már nem! Ha szépen kérsz, akkor adok!"

- akkor is add ide!

-Szervusz farkas koma, nem kérted szépen, elmegyek.

Jön a mókus: - Medve koma, de szép csuprod van, megint méz van benne, ugye?

- Igen, mit szeretnél?

- Mézecskét kaphatok? :) Olyan jó illata van. :) De csak ha marad neked is ,kedves medve koma. :)

- Mókuska, amiért ilyen kedvesen, figyelmesen kértél, kapsz tőlem. Nézd egy keveset tudok most adni, nem baj?

- Köszönöm medve koma, és kevésnek i is örülök, jó szívű medve vagy. :)

- Szívesen, mókuska.

Máskor meg szerepjátékoztok, hogy medvekoma éppen nagyon sok mézhez jutott. Erre nagylelkűen sokat ad a szerény mókuskának, a farkas koma továbbra is "bunkó", neki továbbra se jár méz, MERT NEM szépen kérte.

Rögtönözz szerepjátékokat. Játékból okul a gyermek.

De ne magyarázd el neki.

Indirekt módszer kell, és látens, rejtett, öntudatlan módon beépül a személyiségébe idővel.

Lehet magyarázni akkor pl. ha Pistike megütötte a homokozóban: "nem volt szép, amit veled tett, és utána még elkérte a lapátot. Megmondhatod neki, hogy bántottál Pisti, neked nem adom oda a lapátot, csak ha majd rendes leszel velem."

ADOTT A HELYZET, ott és akkor ezt elmondhatod neki így.

De amikor csak lehet, tedd játékba úgy, hogy

ne vegye észre, hogy te "fejleszted" őt.

A hatékony nevelésnek ez egy fontos, alapvető része óvodások számára.

De a kiselőadás nem hat nekik, főleg nem, ha a vonatkozó esemény után fél órával, órával mondod, vagy még később. vagy előtte sok-sok perccel, az se hat, sőt, feszültséget kelt benne, nem érti, miről beszélsz és miért.

Nem emlékszik a helyzetre, vagy nem tudja összekapcsolni.

Nem absztrakt még a gondolkodása, az emlékezete se annyira fejlett még.

Ott és akkor kell.

Máskor csak játékban tanul, látens, rejtett, ösztönös, öntudatlan módon az óvodás!

Én is kipróbálom, amit a 2-es írt. Nálunk is előjön a probléma.

Ami még beválik lassan az pont az ellenlezője annak, amit az első ír.

Mivel kislányunk egyke, sok időt tudunk együtt tölteni. Mindig megvoltak a szabályok, de amikor lehetett azt játszottuk amit ő szeretett volna. Mindíg. Kicsit talán itt el is lett kényeztetve. Társaságban pedig ő is pont ezt csinálja. Azt játszik amit mondanak neki.

Kicsit átalakítottuk a dolgokat, továbbra is sokat játszunk, de több irányítással. Ha nincs kedvem vagy nem érek rá nem mentegetőzök. Persze utánna leülök hozzá.

Választási lehetősége továbbra is van. Látom rajta a változást.

Szóval nálunk az volt a legnagyobb hiba, hogy ki volt nyalva a popója és ő is ezt csinálta másokkal.

Látod, kérdező, mégis van, ami hibádzott a dackorszakban, ami az éntudat (és önkontroll) (ki)alakulásának időszaka. Hiszen bizonyos helyzetekben tud nemet mondani, más helyzetekben meg ez részéről nem igazán működik.

Legalábbis ezt fogalmaztad meg őróla. :)

Amit még tudok javasolni (a tegnapi hosszabb lélegzetű kifejtésem mellé) :

Felfejteni pszichológussal, és/vagy kineziológussal a gyermeked korábbi pszichésen kellemetlen emlékeit, mivel mindenkit ér több-kevesebb kellemetlenség. Mert valami -ha akár csak enyhe fokban- ezek szerint megakasztja őt!

Különben nem panaszkodnál arról, hogy nem tud nem-et mondani gyermeked bizonyos esetekben, és a többi...

Én túlzom el...? :D Te írtad ki a kérdést, hogy problémát látsz a gyermeked visszahúzódó mivoltában. :D

Mit lehet erre írni... Írtam egyszerűbb megoldásokat,

de neked nem felelt meg az se... Utána javasoltam, hogy oké, akkor fel is fejtheted akár pszichológussal, kineziológussal (sőt, utóbbi kiváló alkalmazás, bármilyen életkorban, csecsemő kortól agg korig, és semmi kellemetlen a kinez-ben).

Ilyet, ember... felteszel egy kérdést, hogy problémát látsz, utána még neked áll feljebb, hogy "mi látsz bele, válaszoló, problémát a gyerkembe?? Ő ilyen természetű és kész".

Szórakázz mással, kérdező. Én segíteni vagyok a gyakoriportálokon, szakmai tapasztalatommal, ami által hatékonyan tudok és tudtam is segíteni.

Nem pedig kötözködő kérdezőkkel foglalkozni.

Azért írtam választ, mert eleinte nem derült ki, hogy kötözködni fogsz. Megelőlegeztem a bizalmat, te visszaéltél evvel. Oldd meg a vélt, vagy valós problémád, ahogy tudod, innentől nélkülem. Az időmet, energiámat azokra fordítom, akik megérdemlik.

Őszintén sajnálom a gyermeked,

mivel ő nem tehet arról, hogy elriasztod a kompetens, jóindulatú válaszolókat.