Lehet még manapság tisztelettudó, normális gyereket neveleni?

Nem értem miérz baj a több emeletes torta?

Fiam ugyan úgy örült a nagymama által sütött csoki tortának mint a keresztapjától kapott star wars feliratos két emeletes tortának.

Nem attól lesz kibírhatatlan egy gyerek, hogy mindent megkap. Nevelni kell, ha kap valamit teljesítsen érte.

Mi fizetünk a jegyekért neki de úgy, hogy félévkor egy kicsi ajándék, évvégén valami nagy. Tavaly 10 éves volt hatalmas küzdelem volt neki a német de megcsinálta, kitűnő lett ajándékba kapott 600ezres számítógépet, hogy tudjon videózni. És láss csodát nem ül ott fél napokat, két nap volt az újdonság varázsa nyáron akkor engedtük is annyit ült ott amennyit akart megdolgozott érte.

Nevelni kell, legyen illedelmes, vannak szabályok de nem kell spártaian nevelni.

Lehet persze. Ezek amiket fent leírtál a többség nevelés kérdése (mondjuk a csókolommal köszönés manapság már gáz sztem, jobb a jó napot kívánok).

Illetve egy része annak amit írtál nagyban függ a gyerek életkorától, pl. h ne szóljon bele ha a felnőttek beszélgetnek stb.

A többi dolog meg túl lesarkított amiket írtál pl. tv nincs - mért ne tévézhetne néha? Szülinapi torta részletkérdés, hogy milyen a torta illetve a gyorséttermezés is belefér fél-1 évente, teljesen tiltani mindent butaság.

De alapvetően amiket írtál teljesen kivitelezhető, csak foglalkozni kell a gyerekkel és sokat beszélgetni vele.

A ló másik oldalára esni se jó, a mindentől való túlzott tiltással, óvással általában az ellenkezőjét éri el az ember.

Szerintem nagyon rossz példa van előtted.

Nem mindegy az sem, hány évestől város el ezeket.

Senki nem botránkozik meg rajta, hogy a 3 évesem tegezi akiket én magázok. Oviban szeretik, mindig megdícsérik, hogy pakol. Itthon segítek összepakolni neki. Mivel kistesója van, plusz nekem háztartás, apa távol, többet néz tv-t mint szeretném. 1 éves koráig abszolút nem nézett, max körömvágásnál. :) utána se sokat, fél éve van több kb. Nagyon engedékeny vagyok, de vannak szabályok amiket betart. Ha tiszteletlenül beszél, akkor a saját szavaimat hallom vissza, azért nem szúrhatom le, de elmagyarázom, hogy ilyet nem mondunk, anya is butaság volt, hogy mondta. És bár nagyon szófogadó, illedelmes, egyáltalán nincs el egyedül amíg ém felnőttel beszélnék. Ez ilyen, minden gyereknek van jó és rossz oldala, de a szülőnek át kell adnia a saját értékrendjét, megtanítani mi a helyes és mi nem. Valószínű testvéredék nem sokat foglalkoznak a gyerekekkel, azért ilyenek.

Az én gyerekemre a múltkor egy orvos is rácsodálkozott, hogy milyen érdeklődő, kedves, megkérdezte, hogy ugye sokat foglalkoztam vele.

Nagyon tudod formálni, megadni neki egy biztos alapot addig míg közösségbe kerül. Ott lesz 4-7 órát naponta különböző korú (vegyescsoport) és társadalmi rétegű társakkal akiktől tanul és hall majd jót és rosszat. Két fiam közül az egyiknek kifejezetten jót tett az óvoda, a kisebbik kifordult tőle, másfél éve elviselhetetlen, pedig egy jól nevelt, tünemény kisfiú volt. Otthon töltött időben pedig munka mellett nagy a rohanás, esetleges különórák, hétvégi házirobot - örülsz majd a csodálatos tv-nek és a sok játéknak ami körülveszi a gyereket. Természetesen mi is próbálunk a sok időt szakítani a közös játékra, munkára.

Köszönés - ugyan már, szegény gyerek azt sem tudja hogy köszönjön. Igen, tisztában van azzal, hogy akinek ráncos az arca és talán ősz a haja (mert már a mai 80 évesek is úgy akarnak kinézni mint a 40-esek) nekik csókolomot kell köszönni, de az ovistárs anyukájának, aki 40 éves - megsértődik ha lecsókolomozzák. Az ovónőket, dadust tegeznek. Itt jegyzem meg, hogy lehet tisztelettudóan viselkedni tegeződve is. Lehet tapló módján viselkedni magázódva is...

A következőre, hogy ne körülötte forogjon a világ... nem tudom, ezt nem tudtam elérni, megérteni hogy mi miért tudtunk csendben maradni annak idején, val.szeg. olyankor kihallgattuk a felnőttek beszélgetését.

Feladatuk a rendrakás, ezt csinálják is - természetesen apró jutalom reményében, pl.vacsi utáni nasi. Ezenkívül szívesen segítenek fiú létükre a háztartásban, bár egyszerűbb ha gyorsan egyedül megcsinálnom.

Tv és más kütyük - napi kb. fél-egy órát néznek tv-t, szerintem ez nem olyan sok idő. Falják a könyveket (4 és 5 évesek, olvasni nem tudnak), diavetítőzünk, ennyi a elektromos kütyü. Ezenkívül órákig legóznak, utóbbi hetekben a közös (szülőkkel) átlagban 1,5 óra volt, ez hol fél óra de volt hogy 4 óra.

Gyorsétterem. Próbálok haza sem hozni műételt. De egészségesen táplálkozni rengeteg idő és munkával jár (mert azt készen nem lehet kapni a boltban)

Szülinapi tortájukat igazából letojják, pici kedvenc marcipánfigura legyen amibe beleharapnak.

Ajándék:A mai világban, amikor könnyen el lehet adni neten keresztül a már kinőtt játékokat, miért ne kaphatna helyette épp aktuális játékot? Természetesen nincs minden héten új játék, igyekszünk a szülinapi dolgokat sem egyszerre kibontani, mert csak megőrülnek tőle.

Itt jön egy észrevétel: hiába kérem a rokonságot ne halmozzák el őket édességgel, játékkal - ahelyett hogy közös élményt (pl.kivinnék a játszótérre) adnának nekik hoznak 4-5 e ft-os játékot amivel le van tudva a látogatás és ez nem a karácsony volt...

Lehet tisztelettudó és normális gyereket nevelni, de az nem egészen az, amit te leírtál.

Pl. felnőttnek miért ne köszönhetne jó napot (reggelt, estét)?

Az, hogy igényli, hogy társaságban vele foglalkozzanak, az életkori sajátosság. Eljátszik csendben otthon, a kis környezetében. Amikor meg vendég van (vagy ti mentek vendégségbe), akkor ott akar lenni és azt akarja, hogy ővele foglalkozzon mindenki. Ez nem neveletlenség, ez életkori sajátosság. Őszintén szólva felnőttként én sem ücsörögnék egy olyan társaságban, ahol meg sem szabad mukkannom és csak olyasmiről esik szó, ami engem nem érint, nem érdekel.

Olyan nincs, hogy szó nélkül mindig megcsinálja, amit te feladatának tekintesz. Megcsinálja, mikor olyan kedve van. Felnőtt kötelességtudat iskoláskortól kezdve alakul ki lassan-lassan.

Szerintem a legfontosabb, hogy sokat játsszatok, mondókázzatok, nevessetek együtt. Akkor tudod majd formálni finoman, szeretettel. De ha csőrmester módjára viselkedsz vele, akkor a dackorszaktól kezdve halálra van ítélve a nevelésed.

Nekem is gyanús, hogy nem érted meg a rokon gyerekek korosztályát. Nem írtál konkrét példát, csak felvázoltad, mi nem tetszik.

Egy éves gyerek mellett egy 4-5 éves kis vadembernek tűnik, akinek lehetnek túl őszinte beszólási minden hátsó szándék nélkül. Ha valamit észrevesz azt egyből közli mindenkivel, nem a távozásod után fog kibeszélni. Nem azért mert ilyen kis taplók és nem tisztelik a felnőtteket, hanem egyszerűen még nem tudnak hazudni. Sokszor rossz hangsúllyal mondanak dolgokat és ráadásul még közléskényszerük is van. Majd megtanulnak finomítani rajta.

Egyébként játékot, tortát ízlésednek, pénztárcádnak megfelelően válassz. A sok vagy kevés játék annyira relatív, mert az sem mindegy mennyiből veszed meg és mennyi marad másra. De teljesen mindegy mennyit költesz ígyis-úgyis lesz aki beszól és a pénztárcádba kotorászik, mert az egyik nem venné meg, a másik meg meg már hármat is vett x játékból. Add át a saját értékrendedet és ne a mások véleményével foglalkozz.

Családi összejövetelek pedig másak, legalábbis nálunk. Mi nem zavartuk a felnőtteket. 6-an voltunk uncsitesók és kinnt játszottunk, amíg a felnőttek beszélgettek. Most elmegyünk a rokonokhoz egy rakáson ülünk a 15 m2-es nappaliban, persze másik szobába nem mehet senki. A gyereket nem érdekli a politika, magánéleti- és munkahelyi problémák. Próbál beszélgetni, de sajnos sok felnőtt ezt nyűgnek éli meg. És igen, ha arra tanítod, hogy társaságben "hallgass" a neve, kapsz egy jólnevelt gyereket és egy érvényesülni képtelen felnőtt lesz belőle.

Ha meg mesét kapcsolnak az unatkozó gyereknek, akkor meg megy a szájhuzogatás.