Lehet még manapság tisztelettudó, normális gyereket neveleni?

Lehet így nevelni a gyereket persze. Minden csak azon múlik, tudod-e hozzá tartani magad.

Ismerek olyan anyukákat, akiknek hasonló elveik voltak pl a játékokkal kapcsolatba. Na, ők azok akik a gyerek szülinapjára a legnagyobb, legszínesebb és legcsillámpónisabb világító tortát rendelik, a játékok pedig kifolynak a szobából.

Te is változni fogsz a gyerek születése után. Mondjuk arra allergiás vagyok, amikor a fiatalabb generációt fikázzák. Ezt a mi generációnkra is mondták és az az előttire is..tiszteletlen emberek mindig voltak és lesznek is. Nem kell általánosítani. A köszönés pl nem mindegy hogy egy 3 évestől vagy egy 6 évestől várod el.(a nem köszönés pedig 60%-azért van mert fél a felnőttől, 30%-ban pedig nem veszi észre, hogy ismerős)

A gyerekem tisztelettudó. Okos, értelmes, nagyon dicsérték már az óvodában, az iskolában is dicsérik és sokan az ismeretségi körben, vagy a településen is, ahol élünk. Természetesen neki is vannak rossz tulajdonságai, nála is van hiszti, van rosszalkodás, tehát nem csodagyerek, de tisztelettudó és nem egy elkényeztetett gyerekről van szó.

Pedig a fele nem teljesül nálunk, amit te itt leírtál. És nyugi, a felét nem is valósítod meg, ha saját gyereked lesz. Én azt mondom, hogy köszönjön. Nem írom elő neki, hogy hogy. Nyilván idős nénit ne sziázzon, de nem is szokta. Vagy csókolomot, vagy jó napotot, jó reggelt köszön. Napszaknak megfelelően. Akit meg ismer, vagy fiatalabb, annak meg sziát.

És nem az a típus, aki szépen csendben van, ha a felnőttek beszélgetnek. Mert amikor én is kicsi voltam, pedig sokkal nyugodtabb gyerek voltam, mint a fiam, én is utáltam, hogy elmentünk valahová, órákon keresztül beszélgettek a szüleim, én meg szét untam a fejem. Igen is, ha felnőttek közt is vagyunk, olykor őt is be kell vonni a beszélgetésbe, vagy szólni kell hozzá.

A fiam nagyon segítőkész alapból, már egész kicsi kora óta nagyon sokat besegít. Takarítás, ház körüli munkákat illetően, viszont nincs az az isten, hogy magától elpakolja a játékait! :)

Szokott TV-zni, és számítógépezhet is. Természetesen akkor, ha kész van a lecke.

Szinte kivétel nélkül itthon eszünk, de ha éppen a városban vagyunk, akkor mondjuk 2 havonta egyszer el szoktunk menni pizzázni.

Szülinapjára általában valamilyen formatortát szoktunk neki rendelni (figurás), nem sajnáljuk tőle. Szülinapra, karácsonyra, húsvétra szokott nagyobb értékű ajándékot kapni, egyébként apróságokat, van, hogy csak úgy is, minden történés nélkül. Viszont ő az a gyerek, aki 2 pár zokninak is nagyon tud örülni.

Ennek ellenére megtanítottuk neki, hogy mi a jó és mi a rossz, nagyon szeret minket, mi is őt és teljesen jó gyereknek mondhatom, ha éppen nem bújik bele az ördög :) (de, nyugi, ez alapvető gyerekkori tulajdonság, nem függ a neveléstől).

Az én gyerekeim tisztelettudóak, nem verekszenek, nem tolakodnak a sorban állásnál és jól meg is szívják rendszeresen. Amikor például a 8 éves fiamnak nekiugrik a barátjának a 6 éves kisöccse és az én fiam nem üt, rúg vissza csak próbálja távol tartani magától és közben kétségbeesetten néz rám, hogy ilyenkor mi van, vagy amikor rendszeresen eléjük állnak a sorban és csak egyre hátrébb kerülnek. Nem egyszer előfordult már mindkét jól nevelt gyerekemmel. Most 8 és 6 évesek és próbálok kitalálni valamit, hogy ne szívják meg az életben a nagy udvariaskodást, szerénységet, toleranciát és empátiát.

Egy kolléganőm mondta egyszer, hogy az ő gyerekének sok olyan tulajdonsága van, ami gyerekként negatív (makacs, önző, nagypofájú), de felnőttként ezek majd hasznosak lesznek.

Nézd, nem azzal lesz tiszteletlen és borzasztó rossz gyereked, aki egész nap a TV, számítógép előtt ül, ha abszolút tiltasz dolgokat, vagy elvonsz dolgokat.

Egyensúlyt is lehet ám köztük teremteni. Az én fiam is minden nap gépezhet, vagy TV-zhet, de csak úgy, ha nem megy semminek a rovására. Illetve ő akármennyire is szereti ezeket a dolgokat, nagyon igényli a kint létet, tehát sokat van a szabadban is.

Nem minden körülötte forog, de sokat van vele foglalkozva. És vannak olyan alapvető tulajdonságai egy gyereknek, ami meg nem a nevelésen múlik. Tehát egy nagyon határozott, szószátyár, örök-mozgó gyerektől ne várd el, hogy órákig egy helyben üljön és csendben eljátsszon, mert nem fog. És nem a nevelés miatt, hanem mert más típus.

De majd ha nagyobb lesz a gyereked, meglátod.:)

Az én környezetemben akikről el lehet mondani, hogy neveletlenek, akinek gondjuk van az óvodában, iskolában, velük általában nem foglalkoznak a szülők. Tehát kirakják őket az utcára játszani (vidéken élünk), vagy az udvarra, vagy beültetik a szobába, nem fegyelmezik őket ha rosszak, max. rászól, de inkább semmit nem tesz, nem ül le velük beszélgetni, hogy elmondja, hogy mi a rossz, mi a jó, a szülők a saját útjukat járják, nincsenek olyan közös programok, amik jó hatással lennének rájuk (társasjáték, közös mesenézés, stb.). Ha valami rosszat csinál a gyerek, inkább másokat szidnak, de soha nem a saját gyerekükben keresik a hibát.