Ti engeditek, hogy pisztollyal fegyverekkel játszon a gyereketek?

Igen, vegyél, ha arra vágyik.

Ha lány lenne, is kapna csillámpónit, pedig pont akkora baromság.

Fiam 5 éves. Lövöldözik ugyan néha (főleg kézzel, mint a Vasember), de még nem kattant rá a fegyverekre. Ha nagyon szeretne, persze, vennék neki.

Emlékszem, mi 3-an tesók mindig ilyet játszottunk a nagyszülőknél. Nagypapa faragott nekünk fából fegyvereket, azzal játszottunk. Bátyánk volt a testőr, mi a nővéremmel a terroristák. És lövöldöztük egymást, aztán összevesztünk, hogy "lelőttelek, és nem haltál meg!".

Kb 10 év alatt voltunk mindhárman. Nem lettünk sem terroristák, sőt fegyvert sem tart egyikünk sem. :-)

SZerintem ez teljesen normális dolog egy fiúnál. Mint a foci, meg az autók.

Nálunk éppen terítéken van otthon a téma😊a kisfiam 4,5 éves középsős ovis. Az oviból egyik nap azzal jött haza, hogy mindent és mindenkit lelőtt az ujjacskájából formázott pisztollyal. Előtte sosem lövöldözött, nem játszott semmilyen játékfegyverrel, nincs is otthon semmi ilyesmink. De aznap valamelyik kisbarátja megmutatta Neki a lövöldözős játékot, és rákapott. Aznap amikor fogat mostunk, és közel hajoltam Hozzá, hogy ellenőrizzem a fogmosását, engem is "leszedett", és mellé kiabálta is, hogy: Anya, kilőttem a szemed! Jujjj, nagyon rossz érzésem támadt. Rájöttem, hogy utálom, ha lövöldözőset játszik. A férjem segít nekem "feldolgozni" ezt a témát, szerinte ugyanis egy kisfiúnak igenis ösztönösen ki kell próbálnia az "erőszakosabb", lövöldözős, kardozós, verekedős játékokat. A férjem szerint egy fiú gyermekben ösztönösen benne van az, hogy harcolnia kell, meg kell védenie a környezetét, mint ahogy a lányokban bennük van egy velük született anyai ösztön, és folyton anyáskodnak a kisebbek felett. És ezzel végülis egyet is tudok érteni. Valóban, a kisfiam most harcolós játékokat játszik, a kislányom pedig egyfolytában a babáit takargatja, eteti, ringatja. Ez rendben is van. Viszont azt tisztáztam a kisfiammal, hogy ha valaki fél, megijed a játékától, abba kell hagynia. A kislányom szinte összerezzen, ha a kisfiam a füle mellett süti el a "fegyverét" (a kezéből formáz pisztolyt és mellé süvítő hangot ad ki), na, másra tekintettel kell lennie, ha lövöldözőset játszik. Azt én sem szeretem, ha vadidegenekre lövöldözik a liftben, vagy a boltban, esetleg más (főleg lány) gyerkőcökre az oviban vagy a játszón. Úgy látom, a kislányok hajlamosabbak megijedni, ők nem veszik a lapot, a fiúk rögtön "visszalőnek", és kezdetét veszi egy jó kis fiús játék.

Szval nem ellenzem, kereteket próbálok adni az ilyen agresszívebb játékoknak, beszélgetek sokat a kisfiammal arról, hogy vigyáznia kell, nehogy másokat megijesszen. Szerintem ezzel a hozzáállással nem gátolom az ösztönös fiús érését és játékát, de mégis finomítok rajta egy lehelletnyit.

Az én fiamnak nem volt rá igénye, ezt nem bánom.

Anyósom viszont elmesélte, hogy a párom nagyon szeretett volna játékpisztolyt, de ő ellenezte. A drágám a vasárnapi ebédnél pisztolyt rágott a rántott húsból... :-D

Utolsó kettő, egy picit dráma tagozat szagot érzek :D de nem baj, mindenki úgy nevel, ahogy akar.

Amúgy, sztoriként leírnám, hogy a bátyám, hogyan nevelte/ neveli a fiait és bizony okozott vele károkat. Minden erőszaktól mentes filmeket, rajzfilmeket nézhetnek a gyerekek, könyveket cenzúrázza nekik. Minden egyéb tartalmat is cenzúrázva kapnak. A nagyobbik fiú idén 15 éves, de lelkileg szegénykém egy 10 éves szintjén áll. Mikor a nagyszülők vigyáztak rá és a papával megnézték a Star Wars-t este remegve aludtak el. Kb, mindentől félnek, egyedül közlekedni nem mernek, tudnak, de félnek. Alapjáraton szorongóak, suliban volt rá példa, hogy kiközösítették némelyiküket.

Szóval mindez tök jó, hogy nem szeretjük az erőszakot, nem is kell, de a túlzott félelem beleültetése a gyerekbe nagyon rossz irányt vehet.