Pszichés zavar már mutatkozik ilyen kis korban?

Hát, ha a kétéves lányomból indulok ki, akkor lehet, hogy nem oké minden. Ő megbánást még annyira nem, de szeretetet igen (ölel, puszil, bújik), ha úgy csinálok, mintha sírnék, jön vigasztalni. Nem bánt másokat, de ez gyerekfüggő, ennyi idősen sokan csapkodnak stb, hogy teszteljék, meddig mehetnek. Öröm és bánat is látszik rajta.

Kicsit furcsa, hogy egy gyerek 2 évesen mások iránt ennyire közömbös, és hogy nem nagyon mutat érzelmi reakciókat.

Forduljatok baba-mama terápiában jártas pszichológushoz.

Pedagógiai szakszolgálatban ingyenes ellátás van, de magán szervezetek is léteznek pl. a JóLélek Alapítvány.

Lehet, hogy "dackorszak" kezdődött, lehet értelmi probléma, autizmus, de lehet az anya-gyerek kapcsolat zavara is. Ezek is rengeteg ok miatt képesek kialakulni, és ami az egyik családnál semmi gondot nem okoz, az a másik anya-baba párnak igencsak megnehezíti az egymásra hangolódást. Lehet, hogy a baba koraszülött volt, és hosszabb időt töltött kórházban, lehet, hogy az anya volt depressziós rövidebb-hosszabb ideig a szülés után, vagy neki kellett kórházba menni egy időre, esetleg nagyon más temperamentumuk van, vagy más ok miatt nem tudta az szülő jól olvasni a kisbaba jelzéseit.

Mindenesetre ha a családnak az a képe alakul ki egy kétévesről, hogy az "soha nem örül semminek" ott valami nem stimmel, és mivel ezek a picik lelkileg még nagyon erősen kapcsolódnak a szülők lelkivilágához, csak együtt van értelme bármilyen vizsgálatnak és terápiának.

A gyanú szempontjából határesetnek tűnik a leírás. Előfordulhat enyhébb-súlyosabb autizmus a háttérben. Két éves korban csak a súlyos autizmus mutatható ki, az enyhébb még nem. Ha, tegyük fel, autizmusról volna szó,

AZ NEM empátiahiányra utalna, hanem arra utalna, hogy nehezen, vagy nem szokványos módon mutatja ki érzelmeit, tehát félreértik; avagy nehezen értik meg az autistákat.

És, mondom, mivel elméletben ez határeset, amit írsz, két éves korúról, ezért lehetséges, hogy abszolút semmi gond nincs, mivel 4 éves kor alatt a képességek fejlődése terén (pl érzelmi intelligencia) óriási a szórás, ami semmi bajra nem utal, ugyanis 4 éves kor előtt teljesen egyéni a képességek fejlődésében a hangsúlyok sorrendje: ki előbb szobatiszta az átlagnál, de később kezd el beszélni az átlaghoz képest, ki fordítva stb, épp így az érzelmi intelligencia vonatkozásában is.

Összességében belefér, amit írsz, de esetleg gyanúra adhat okot. Ha személyesen megnézi egy gyermekpszichológus, talán megnyugtató volna, de esetleg evvel még várhatsz pár hónapot. 4 éves kor alatt szokott lenni olyan fajta képesség, melynek fejlődésében van ugrásszerű, váratlan, hirtelen meginduló szakasz.

Én is úgy tanultam és tapasztaltam, hogy az empátia 3 éves kor körül kezd kialakulni és igazán kb. csak 6-8 éves korra tudja beleképzelni magát más helyébe, de persze nagy különbségek vannak szociális képességek terén (ahogy később a felnőtteknél is). Két évesen a gyerekek nagy többsége még nagyon énközpontú, azaz pl. nem érti, miért sír a másik, ha elveszi tőle a játékot, amikor neki ez jó (még akkor is, ha megtanítják, hogy bocsánatot kell kérnie).

Az már inkább gyanúra ad okot, ha ő maga nem fejez ki érzelmeket.