Frusztráciokat, félelmeket hogyan lehet ovisnál levezetni. , vagy ha álmában sír, fogcsikorgat valami stressztöl?

Ha egyértelmű az adott érzelem, akkor segítsd azzal, hogy megnevezed, így később ő is képes verbálisan kifejezni magát. (Boldog/csalódott/mérges vagyok, félek/szorongok/izgulok/stb.)

A lányomnál most van lépett be a félelem. Szörnyektől, hirtelen erős hangoktól, stb.

Első körben plüssök beszélgetnek, ő találja ki a szereposztást. Eljátszuk, az ő szereplője elmondja, hogy mitől fél. (Amúgy ezt büntetőügyekhez kirendelt pszichológusok is használják, ha kell a kiskorú vallomása, mivel őket még nem lehet a szokott módon kihallgatni.)

Amikor tudjuk, hogy mitől fél, akkor próbálunk eszközt adni a kezébe. Most szellemektől, szörnyektől, mumusoktól fél. Kisebb zajokat azonosít mumusként. A szobájában van egy bartáoktók kapott házi áldás (fém bizbasz, rajta írás, csiszolt kövek, stb.). Érvelésünk:

1. A szobádba nem jöhet be rossz szándékú lény, a talizmán megvéd.

2. Kapott egy kispárnát, amire azt mondtuk, hogy ez varázspárna. Ragaszkodik hozzá, ölelgeti és biztonságérzetet ad neki.

3. Ez a ház olyan erős és szilárd, hogy semmi rossz nem jöhet be, itt biztonságban vagy (pl. vihar esetén, amikor dörög, az erős szél rázza a redőnyt, stb.)

Nálunk bevált módszer.

Óvodás korban teljesen természetes, ha felnőtt szemmel irreális dolgoktól félnek. A valóság még összemosódik a fantáziával.

Beszéltesd, illetve tanítsd meg, hogy kifejezze szóba az érzelmeit.

A 3 évesem meg tudja nevezni, hogy éppen mit érez. De a bábozást azért is mondtam, mert szerepjáték közben jobban kibontható, visszahallható, ha sérelem érte.

Ha fantázia alapú a félelme, akkor a megnyugtatáson, magyarázaton kívül sok mindent nem tudsz tenni, idővel kinövi.

Tüntesd el azokat, akik hülyeségekkel nem helyénvaló módon és helyhetekben beszélnek vele.

Szerintem ez az első lépés.

Keress normális embert, aki normálisan válaszol, ha a gyerek kérdezi, az vigyázzon rá.

Utána beszéljétek át újra a dolgokat kettesben, hogy jól érezze magát.

Én is megfigyeltem, hogyha az egyik óvónő délutános, a gyerekem feszült és nem alszik az oviban, de mindig eszik. Tutti tömi, vagy lelkiismeretfurdalást csinál neki, amiért ő kényszeríti magára..

A 80%-sal egyet értek (szakmabeli vagyok), azonban egy apró, de talán fontos tényező vonatkozásában mégis korrigálnám:

határeset bár, de én nem tenném olyantól függővé a félelemmel szembeni ön nyugtatást, ami elveszhet,

tehát pl tárgyaktól nem tenném függővé.

Inkább a képzeletétől tenném függővé:

"képzeld azt, kicsim, hogy ha látod, akkor a csúnya szellemet a saját ügyes kezeiddel megfogod, és kihajítod az ablakon, az pedig nyekken egyet, és vissza se mer jönni többé" - vagy ehhez hasonló módszerek.

Amúgy tényleg csupa olyat írt, melyekkel egyet értek, a lényeg tehát, hogy a kisgyermek szabad játékában kijátssza érzelmeit: örömét, szorongását, félelmét, vágyait stb, és kompenzálni is szoktak.

A felnőtt pedig terelheti játékát, ötletek adásával, de a kisgyermekre kell bízni, hogy azok közül mire és hogyan reagál. Ha ignorálja az ötleted, avval sincs baj, van, amikor reagál rá. A lényeg, hogy amikor reagál, és amit reagál, annak oka van, tükrözi a kisgyermek lelkivilágát.

Tehát:

- megbeszélteted a kisgyermeket;

- általában a saját beszédedben definiálsz fogalmakat spontán ("jaj de szomorú vagyok most emiatt/amiatt, csalódtam abban az emberben , mert... satöbbi") ;

- szabad játék, annak időnkénti felnőtt általi jóindulatú terelgetése, a játéka megfigyelése, ezen kívül:

- bábozás, a kisgyermek is hadd bábozzon, a felnőtt is olykor beszállhat (szintén öltetekkel jó, ha tereli a gyermek játékát olykor, vagy akár folyamatosan szerepet vállal a felnőtt bábbal) ;

- lehet a felnőtt egyéb játszótársa is, pl várat épít a gyermekkel, stb.

Persze minél jobban ismered az adott korosztály pszichés sajátosságait, annál könnyebb értened az adott gyermeket, így a szorongásait, félelmeit is könnyebben megfejted, és könnyebben orvoslod.

Pedag-pszi. alapmű, érthető nyelvezettel (könyvtárakban több is van belőle) :

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

Még egy apró kiegészítés: ha már felismerhetően rajzol, akkor hasznos dolog kérdezni, miközben rajzol, hogy mit rajzol. Te meg egy cetlire jegyzeteld azt, majd kérd meg a kisgyermeket, hogy engedje meg a dátumot, időt ráírni, evvel tudod utólag beazonosítani.

Ha történetesen el akarná dobni rajzát, szépen kérd el ajándékba tőle és köszönd meg neki. Értő szemek (óvodapedagógus, pszichológus) sok mindent leszűr adott kisgyermek rajzai SOROZATÁBÓL (fontos, hogy több rajzot vizsgáljon ugyanazon kisgyermektől, aki elemzi).

...és természetesen általában véve a szerepjátékok,

nem csak a bábozás jó módszer a kisgyermek lelkivilága feltérképezéséhez, és szorongásai, félelmei feloldásához. Ahogy 80% is írt erről.

Nagyon jókat irtak a hozzáértők..

Én egyszeru lélek vagyok, 2 dolog jut még eszembe...miert vigyáz rá egy idióta, és hogy hiányzol neki...nem minden gyerek érett 3 év körül még a heti 5xegesz napos ovira, alkalmazkodni, kiszakadni a csaladból, leszakadni anyuról...

Szrtem ha vhogy megoldható, több kell neki belőled..ez itt a legnagyobb baj...