Hogyan lehet leküzdeni a kezdeti félelmeket?

Ez a félelem szerintem teljesen normális, ahány kismamával beszéltem erről, mindenki beszámolt hasonló tapasztalatokról. Igaz, én nem a mensi előtt teszteltem, hanem elmaradás után egy nappal, amikor szinte már teszt nélkül is biztosra vettem, hogy terhes vagyok, ugyanis soha sem késett korábban. Ettől függetlenül az első hetekben mindig félve néztem a bugyimat, ha wc-re mentem, mert attól féltem, hogy esetleg megjött és ez az egész csak álom volt...

Fájdogált a hasam is, az első héten, amikor megtudtuk, hogy baba van. Néha már nem is csak hasszurkát éreztem, hanem konkrét görcsöket (lehet, hogy nekem azért tűnt nagyobbnak a fájdalom, mert mensi alatt életemben egyszer sem görcsöltem, sohasem fájt a hasam). Úgyhogy megnyugtatlak, ez is normális. Első körben én a 12. hét után lélegeztem föl, de sajnos akkor volt egy bevérzésem, haematóma lett a placentán, a baba szerencsére megmaradt, de a 20. hétig megint azt lestem folyamatosan, hogy nehogy vérezzek. Majd a 20. heti uh után, amikor minden rendben volt teljesen megnyugodtam. Azóta nem félek és tényleg eljutott hozzám is az az érzés, hogy hatalmas nagy biztonságban érzem bent a pocakomban a babámat, figyelek magamra, óvom, egészségesen táplálkozom, szépen nő, mozgolódik és folyamatosan arra gondolok, hogy bent talán sokkal nagyobb biztonságban tudhatom, mint majd itt kint. Szülés előtt vagyok, de még a szüléstől sem félek.

A nőgyógyásszal kapcsolatban: én az elmaradt mensi után két héttel mentem el. Nekem a barátnőim azt tanácsoltak, hogy ne menjek korábban, mert nem biztos, hogy megnyugszok tőle. Ugyanis ha korábban megyek, akkor szívhang még nem lesz, így is úgy is visszahívnak egy-két héttel később és az sem biztos, hogy sok mindent lát majd a doki. És attól, hogy ráírnak valami olyasmit a papíromra, hogy petezsák, vagy embrió sejthető, de ugyanakkor az élő embrió tényét nem fogják megerősíteni csak kétségbeesettebb leszek, nem nyugodtabb. Hallgattam rájuk, két hétig még ültem a fenekemen és tényleg igaz volt, amit mondtak, a 7. hétben már láttunk egy pici embriót és szívhang is volt.

Ha ez megnyugtat: végig ilyen türelmetlen leszel, nem csak az első uh-ig. Én a következőket is mindig nagyon türelmetlenül vártam.

A helyedben megvárnám a 6.hetet, és utána mennék csak dokihoz, amikor már tutira van szívhang.

Én akkor mentem először, mikor még csak petezsák volt, és aztán csak izgultam, hogy lesz-e szívhang vagy sem. Ugyanígy járt két barátnőm is, és az egyik ráadásul úgy fogta fel ezt a "nincs még szívhangot", hogy nincs baba se és nem is lesz, és alig bírtam megnyugtatni, úgy sírt szegény lány. Mondtam neki, hogy először nekem se volt szívhang, most meg már 34 hetes pocis vagyok.

Én először 5.hét pár naposan mentem dokihoz, akkor még nem volt szívhang, utána 7.hét pár naposan mentem, már volt!

Nagyon-nagyon szívből gratulálok neked a +-hoz, nagyon vigyázz magadra!! Ne féljél, se stresszelj, és akkor nem lehet semmi baj!

A teszt nem lesz csak úgy pozitív, szerintem 99 % terhes vagy.

A melleim nekem is érzékenyek voltak már e legelején is.

Attól ne ilyedj meg, hogy úgy érzed meg fog jönni, én is ugyanezt éreztem, de nem jött meg, ez is normális dolog. Csak ne vérezzen. Akkor én is aggódtam, de a barátnőm mondta, hogy neki is így volt.

Nyugi, minden kismama tiszta ideg az első időszakban. Én pl. negyedóránként rohangáltam a mosdóba, hogy nem vérzek-e.

A hasszurka is teljesen normális.

Dokihoz pedig 2 hetes mensis késénél van értelme menni.

Én először 5 hetesen és 6 naposan voltam, akkor még csak a petezsák látszódott egy kis ponttal.

A 8. héten már 21 mm volt a kicsi. :)

Most pedig már olyan 35 cm. ;)