Mit érezhetnek azok a gyerekek, akiket az anyja nem szeret?

ismersz ilyen kisgyereket?

biztos nagyon rossz lehet, főleg ha az anyja bánik így vele. nem is értem az ilyen anyákat

Ha egy gyerek szeretethiányban nő fel, megmérgeződik a lelke. Aki nem kap szeretetet kiskorában, az maga sem lesz képes adni felnőttként.

Kisgyerekként csak azt éli meg, hogy hiába kéri, várja a szeretetet, nem kapja meg. Valószínűleg mástól fogja extrém módon várni. Pl. óvó nénitől, játszótéri másik anyukától (aki kedvesen beszélgetni kezd vele) vagy akár egy idegentől az utcán. Könnyen elmegy bárkivel bárhová és megtesz bármit, ha a másik személy kedvességet színlel neki. Így nagyobb eséllyel lesz szexuális bűncselekmény áldozata.

Később könnyen odaadja a testét bárkinek, aki egy kis szeretet mutat iránta, de valójában képtelen lesz szeretni, csak görcsösen kapaszkodni fog a partnerébe. Bármilyen megaláztatást hajlandó lesz elviselni kapcsolatában, csak a másik fél ne hagyja el.

Ez persze szélsőséges eset. Ha valamennyi szeretetet kap a gyerek anyjától, akkor enyhébb lesz a helyzet. Ha mástól (apa, nagyszülő, más rokon, tanár, edző stb.) sok szeretetet kap, az elég jól kompenzálhatja ezt.

De az biztos, hogy hátránnyal indul az életben: kevesebb önbizalma lesz, és a partnerkeresés ill. partnerrel való együttélés is nehezebb lesz neki.

Sajnos az én anyám így nőtt fel.

A húgát és a bátyját szereti a nagymamám, őt sosem szerette.

Nem lehet teljsen feldolgozni, az biztos. Szörnyű trauma.

Belőle viszont csodálatos anya vált.

Az én anyám ilyen.

Megöleltem ő eltolt, már kicsi koromban is. De meg 17-8 évesen is ölelgettem. Aztán egyszer meghallottam milyen gyűlölettel beszél rólam egy rokonnak, utána már jobban figyeltem és kiderült az összes rokonnak így beszél rólam... azóta már elköltöztem, sajnos ez után az eset után még évekig együtt laktunk, de már nem tudtam rá anyaként tekinteni. Ma sem tudok. Anyagilag segítem kötelességtudatból és évi 1-2 alkalommal találkozunk és ennyi. Persze most is elhord mindenféle hálatlan dögnek, hogy ő mennyit tett értem én meg az ajtót sem nyitom rá... sajnos soha nem fogja megérteni, hogy ez miatta alakult így.

Rosszat. Óvónő vagyok, van a csoportban egy testvérpár, egy fiú, egy lány. A fiú folyamatosan kötözködik, szemétkedik a többiekkel, volt, hogy eljutottunk odáig, hogy a karbantartónak kellett segíteni "leszerelni" őt, annyira kikelt magából. Hihetetlenül okos, jólelkű fiúcska, borzasztó viselkedéssel. A húga az a tipikus nyafka, tetőtől talpig rózsaszín, tüllszoknyás, elkényeztetett kislány, cuki, de beképzelt és önző.

Nem egyszer és nem kétszer fordul elő, hogy a nagymama vagy az anya jön a gyerek(ek)ért délben, alvás előtt, de a fiút nem viszik haza, csak apa, munka után. Egyik alkalommal a nagyi kifejtette nekem, hogy azért, mert ő fiú, kinek kell fiú, amúgy is rossz, mint a bűn. A kissrác mellettem állt, a szeme se rebbent, tuti nem először hallotta. Pár napra rá jeleztem anyuka felé, hogy oda kéne erre picit figyelni a nagyinak, erre ő is elkezdte szidni, mert ő mindig is lányt akart... Nem is tudom, hogy apukát, vagy a kisfiút sajnálom jobban, most még nyilván a picinek a rossz, de ő legalább ha felnő, eldöntheti, tartja-e a kapcsolatot a család női tagjaival... Szegény pasas meg van kötve. :/

Egyébként ezek után az esetek után elkezdtem máshogy kezelni a fiút, többször dicsértem, ha ügyesen viselkedett, és sokkal nagyobb szeretettel fegyelmeztem. Értékelte, és ha nem is lett kezes bárány, látszott, hogy igyekszik. Ilyen szinten szeretethiányos gyereket én még sosem láttam.

Soha nem mondta.

Egy levakarhatatlan piócának titulált. Mindenkinek panaszkodott, hogy én kikészítem őt.

Nem értem azóta sem. Pedig még problémás kamasz sem voltam. Nem jártam el bulizni,inni, nem cigiztem, 19 éves koromig baratom sem volt.Mégis minden nap megkaptam mekkora qva vagyok. Ha csinátam valamit(főzés,takarítás, mosás) az nem volt jó, ha nem csináltam az sem volt jó.