A macskám egyre jobban gyűlöli a gyerekeinket. Akkor nem kellene piszkálni, nem?
Van egy 8 éves macskám és a párom azt akarja, hogy valakinek neki ajándékozzam. Nekem viszont eszemben sincs.
Van egy 3 és egy 5 éves lányunk. A macska elég magának való, nem érhetünk hozzá, bár éjszaka a combomon alszik. De egyébként én sem simogathatom.
Ezzel semmi gond nem volt. A páromat a gyerekek előtt nem érdekelte, csak úgy volt a macska, rá sem igazán nézett, de mint írtam, a macska sem igényelte őt, csak hozzám jött napközben is.
Aztán meglett az első gyerek. A macskát nem érdekelte. Aztán amikor elkezdett jönni-menni a lányunk a macska élete azóta elég stresszes. Mivel az udvaron még életében nem volt, ezért kénytelen elviselni az állandó hangos beszédet, sírást, kiabálás, sikítást. Ha mi lent vagyunk ő már megy is fel, ha mi megyünk az emeletre ő jön le, elbújik. Ez megy 5 éve. A nagyobb az elejétől értette, ha mondtam neki, hogy nem bántjuk, ne szóljon hozzá. A második lányunk viszont nem érti. Megy és kiabál neki, hogy "Sziiiiiiiia, gyere ide!" A macska meg van hogy fújni szokott rá és csapkod a kezével a lányunk felé. Annyiszor mondtam, hogy ne csinálja, mert a macska NEM AKARJA! 3 éves, érthetné, hogy ezt nem lehet. Volt hogy megkarmolta a macska, de megmondtam a páromnak is, hogy nem a macska a hibás, annyiszor jelét adta, hogy hagyja békén.
A helyzet viszont egyre rosszabb. A nagyobb teljesen értelmesen (mint születésétől kezdve) hagyja a macskát élni. A kisebb viszont kergeti, aztán meg jön sírva, hogy megijesztette a macska (néha morog is). A párom meg azt mondja,hogy ki kellene csukni az udvarra. 8 éve kaptam a macskát, akkor született, életképtelen lenne, sosem volt kint életében, csak amikor kozmetikushoz viszem, de akkor is hordozóban, ráadásul perzsa, tehát extra finnyás. Megmondtam a páromnak, hogy engem nem fog átverni azzal, hogy "elment a cica", mert én biztosan elhagyom, ha a macskámat valakinek odaadja, vagy kirakja, vagy ennél rosszabb.
Inkább segítsen megértetni az akaratos gyerekünkkel, hogy nem csinálhat mindent amit akar, a macskát is tiszteletben kell tartani, az ablakot sem dobálhatja kővel, csak mert neki ahhoz van kedve.
Hogyan értessem meg a gyerekkel, hogy ne szóljon hozzá, hagyja békén, még akkor is ha az apja nem partner ebben?
válasza:A macska születésétől ilyen, mikor hoztuk haza, már a kocsiban nem akart a kezünkben maradni, szóval nem tudom, hogy hol rontottam el. Elhiheted, hogy mindent elkövettem, hogy hagyja, de én elfogadtam, hogy ilyen, neki is van egy személyisége és ő ilyen, szerintem nincsen elrontva, de egyébként a nagymamája is pont ilyen természetű még ma is, szóval ez szinte genetika. A szőre miatt jár kozmetikushoz egyébként és előtte az állatorvosunk kozmetikai altatást végez.
Szóval nálatok bármit csinálhat a 3 éves? Mert valami szabály gondolom nálatok is van. Vagy ti mindent engedtek? Vagy az a probléma, hogy el akarom érni, hogy tudjon együtt élni egy macskával? Ja és nem az a típus vagyok, akinek addig kell a kedvenc, amíg nem lesz gyerek. Én felelősséget vállaltam érte és ezen NEM fog az változtatni, hogy lettek gyerekeim. Értük is felelősséget vállaltam és konkrétan ezért nem hagyhatom most a kisebbet magára a macskával egy helyiségben, mert retteghetek, hogy megkarmolja az arcát például, mert már megint rajt van az ötperc.
De egyébként tényleg látnotok kéne, hogy mit csinál a lányunk, lehet akkor nem így állnátok hozzá.
válasza:Ne haragudj, be számomra is borzasztóan unszimpatikus az írásod. Az alapelvet, miszerint nem hagyjuk el az állatot, értem, de te ezt baromi agresszívan kommunikálod a családod felé, és emiatt van állandó konfliktus. Szóval, ezt csak magadnak köszönheted.
1. A három éves gyerek még nem fogja megérteni a ne piszkáld dolgot. Személyiségtől függően vagy nem érdeklődő (mint az idősebb), vagy baromira az, és akkor a saját kárán tanul. Ilyen a kisebbik. Neked ebben az esetben a kötelességed, hogy igenis ott vagy a nyomában folyamatosan, igenis kedvesen(!) elmondod neki, hogy a cica fél tőle, azért dühös. Igen, tizedjére is. Nem, nem cs*eszed le akkor sem, ha a saját hibájából karmolja meg a macska, hanem megvéded és megnyugtatod, ugyanis anyaként ez a kötelességed. Te vállaltad, szokd meg.
2. A macskának is pont ugyanúgy kompromisszumokat kell kötnie az együttélés érdekében, mint a gyereknek. Ergo el kell viselnie a gyerek sikítását, és meg kell szoknia ezt a fajta rejtőzködő életmódot, úgyis mint nem az övé az egész lakás, és a gyerek jóval fölötte van a rangsorban, ergo nem morgunk és nem fújunk, mert ki lesz porolva a kényes segge. A macskát is ugyanúgy lehet nevelni, mint a kutyát, ha van egy nyolc éves cicád, ezt neked kéne a legjobban tudnod.
Amennyiben a macska nem nevelhető, nem szokja meg a gyereket és állandóan hisztis, akkor igenis a legjobb, amit tehetsz vele, egy új gazda. A saját érdekében, a saját önző hisztidet legyőzve.
válasza: válasza: válasza: válasza:Semmi baja a macskának. Egy öreg antiszoc nénimacska, nem varhatunk tőle változást, pláne azért nem, mert állat.
Még, ha öreg dédimama lenne, legalább fel tudná fogni, hisz ember, de így nem fog menni.
Nálunk kutya van, a gyerek folyamatosan ölelné, a kutya meg ezt utálja.
Én elzárom a kutyát, vagy a gyereket, ha meg együtt vannak, folyton a nyomukban vagyok.
Az én gyerekem sem érti meg, bezzeg azt egyből felfogta, hogy a tűzhöz nem nyúlunk, elég volt egy találkozás a gyertyával.
Kutyával ezt nem kockáztathatom.
Nem lesz baja a macskának, ha néha rázárod az ajtót. A gyereknek sem, ha bezárod előtte a lakás egy részét.
Mindkettőjük érdeke fontos. A gyereknek meg extrán fontos, hogy megtanuljon bánni az állatokkal.
válasza: válasza:Nekem is volt egyszer egy ollyan macskám, hogy csak nyúltunk felé, vagy karmolt, vagy jelzésértékűen harapott, nem okozott sérülést. Ha olyan kedve volt letelepedett az ölembe, kicsit lehetett is akkor simogatni, de egyébként nem igényelte. És nem rontottál el semmit kérdező, mert nagyon sok cicám volt gyerekkorom óta, és csak ez az egy volt ilyen, ilyen a természete.
Mondjuk annyit lehet elrontottál, hogy a gyereknek a kezdetektől fogva mondanod kellett volna, hogy ne nyúljon a macskához, de már felesleges utólag okoskodni.
Én raknék fel sok polcot, vagy ilyen macskautat is, kilyukasztani fent a falat, és a macska le sem jönne, a gyerek meg el se érné. Beépítenék több dobozszerűséget is, hogy abban tudjon pihizni a macska, és abban még a gyerekek sem vennék észre, hogy ott van.
A többiekre meg ne hallgass, nem kell a teljes előéletednek megszűnnie,mert gyereked született. Persze ha egy vérengző fenevad kutya lenne, akkor más a helyzet, de ezt szerintem meg lehet oldani terület elkülönítéssel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!