Nektek valóban elég amit kisgyerekes anyaként az élettől kaptok?
Most úgy gondolom a kérdést, hogy az anyagiakat teljesen félretesszük! Viszont minden más területre kíváncsi vagyok.
Nekem 2,5 éves a lányom, és borzasztóan kevés, amit mellette megélhetek. Persze tök jó, hogy van, aranyos, kedves, okos meg minden. De mióta megvan nem tudom normálisan azt az életet élni, amit előtte. Tudtam, hogy majd minden megváltozik, de nem gondoltam, hogy ennyire.
Nem szeretek vele itthon lenni. Nem szeretem, hogy az idő nagy részében velem van. Jogos a kérdés, hogy kivel lehetne, ha nem velem, és a választ nem is tudom, de ezt érzem. Az utolsó 3 évem magasan kiemelkedő legjobb napja a múlt héten volt és elég soká vettem csak észre, hogy a lányom nem is volt részese, és ez engem is meglepett negatív értelemben.
Ki merem jelenteni, hogy nem élvezem az anyaságot, és ez csak egyre rosszabb. Aggaszt a dolog mivel nyilván ő is érzi és nekem is rossz.
Van elég én időm, ezzel nincsen baj. A gond ott kezdődik, hogy addig teljesen feloldódok, amíg azt csinálhatok amit akarok, aztán meg jön az örökös "Anyaaaaaaa!" és nekem még az életkedvem is elmegy, megint teljesen úgy érzem, hogy mg van kötve a kezem :(
Ez valamikor lesz majd jobb vagy még hosszú évekig így fogunk élni?
De miért, mi marad ki?
Túl fiatalon vállaltad? Nem jutott előtte idő utazni, bejárni a világot? Én egyedül ezt érzem megvalósíthatatlannak mellette, legalábbis amíg ilyen pici. De nekem volt időm rá gyerek előtt, mert nem kapkodtam el a gyerekvállalást. Tanultam, utaztam, dolgoztam, nem érzem, hogy elrontom vele a legszebb éveimet, mert ez most is szép, csak máshogy.
Én úgy fogalmaznék, hogy nem elég csak az anyaság. Gyereket mindig akartam, kettő van, imádom őket, nem csinálnám vissza.
Viszont most, amíg itthon voltam velük, jöttem rá, hogy mi az a munka, amire igazán vágyom, és alig várom, hogy bele vessem magam, (itthonról is tudnám csinálni) de a két kicsivel, segítség nélkül nem megy. Én ezért érzem korlátozva magam, de tudom, hogy eltelik 1-2 év és jobb lesz.
Engem inkább az zavar, hogy nem tudtam vele több közös programot csinálni.
A fiam 2 éves, most megy bölcsibe. Amikor még nem volt gyerekem, elképzeltem, hogy majd megyek
- terhestornára (hormonok játéka miatt nem tudtam menni, mert nem igazán mertem kimenni az utcára, féltem mindentől, hogy megtámadnak stb.)
- hogy majd viszem ringatóra, meg babajógára, úszásra és hasonló kisbabás dolgokat kipróbálunk. De nem így lett, mert egy ingerszegény környezetben lakunk, tipikus kocsis helyen, itt csak a központban van egy-két dolog, ami persze 1-1.5 óra sétára van, helyi járat olyan mint a népmese (hol volt-hol nem volt). Még a bevásárláshoz is autó kell, játszó csak 1 db, és egy kisbolt, de se cuki, se fodrászat, semmi. A helyi anyukáknak sem volt ingerük ismerkedni.
Szóval azt sajnálom, hogy nem igazán tudtam kihasználni ezeket az időket, mindig csak otthon ro-hadtunk a 2.-on, emiatt belecsömöröltem abba, hogy csak a gyerekkel vagyok, én is rosszul viseltem ezt a két évet, ő is. Megy bölcsibe, én vissza dolgozni, és ahogy nő, rugalmasabbak leszünk és be tudom pótolni ez elvesztegetett élményeket.
Kedves Kérdező!
Mi köze a férjed fizetésének, ahhoz, hogy te a SAJÁT MUNKÁDAT,érdekesnek, hasznosnak,fontosnak tartsd?
Ha olyan szerencsés helyzetben vagy ,hogy nem kell pénzért dolgoznod,akkor találj valami hobbit,végezz önkéntes munkát.
De van egy rossz hírem,AZT az életet,ami gyerek ELŐTT volt,már nem élheted sosem,a gyereked MINDIG a része lesz.
DE rajtad áll,hogy ezt hogy éled meg.
Szerintem,add bölcsibe,elég nagy már, te meg menj dolgozni(bármennyit keresel)
Különben meg a férjed segít valamiben?Vele mennyit van a kislány?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!