Hogy ne hasonlítson a lányom a nővéreire?

Amikor a párommal összejöttünk volt egy 6 és egy 9 éves lánya. Ez 13 évvel ezelőtt volt. Azóta lett 2 közös gyerekünk is. A nagyobb most 7 éves, ő is lány. Imádja a nővéreit és ők is szeretik a kicsiket.

Soha nem volt baj a lányokkal, szívesen jöttek, engem gyorsan elfogadtak és megszerettek. A párom próbált nekik mindig mindent megadni anyagilag is.

Viszont el lettek kényeztetve. A tanulás régen nem érdekli őket, az egyetemet a nagyobb elkezdte, de közölte pár százezeres (általunk fizetett) félév után, hogy őt ez mégsem érdekli. Abbahagyta és azóta alkalmi munkái vannak, amit többnyire a külseje miatt kap (pl. felszolgáló). A kisebb most érettségizett, de egy szakot volt hajlandó megjelölni és mivel még az önköltségesre sem vették fel, most egy évig biztosan nem tanul. Nem azzal van bajom, hogy anyagilag támogatni kell őket, eddig sem zavart, komolyan.

A gond az, hogy egyre jobban hasonlít rájuk a lányunk. Mind a kettő balettozott, de abbahagyta, most közölte a lányunk, hogy már ő sem akar. De ez csak egy példa, mindenben hasonlítani akar. Már most mondja, hogy majd neki is olyan műkörme lesz, meg úgy egyenesítteti a haját, meg neki is olyan telefonja lesz, ő is oda akar menni majd bulizni. 7 éves és már megvannak az ambíciói ilyen téren, és az a baj, hogy amiben lehet, abban már köti is rá magát (adidas, nike cipők például).

Most mégis mit csináljak? Eljönnek, nálunk alszanak, persze, hogy látja, hogy milyenek és hogy mennyire divatosak, hogy egy telefonért nem sok akár több százezer, vagy egy farmer is lehet majdnem 20000 ft. De én nem akarom, hogy például már 14 évesen elveszítse a szüzességét (ahogy tette a fiatalabb nővére). Bocsánat, hogy ez jutott eszembe, de ez is hozzá tartozik a valósághoz.

A legdurvább az volt nekem, amikor felvette a fiatalabb nővére nálunk hagyott felsőjét és napszemüvegét és megkérdezte tőlem, hogy "én is szexi vagyok?"

Tudom, még kicsi, de rémisztően hasonlít a személyisége rájuk, főleg a fiatalabb nővérére, egy kicsit beképzeltnek is találom őket (még a sajátomat is), bár velem normálisan beszél mindig mind a három.

Ez meddig normális?