Halál témaköre,3 éves kisgyerek. Ha rákérdez, mit mondatnék?

Fiam 4 éves.

Mi sem vagyunk vallásosak, de a temetőbe évente 1x kimegyünk 1 mécsest gyújtani. Fiunk is jön.

Tavaly halt meg a szomszéd bácsi. Nem különösebben foglalkoztatja mélyen a halál téma. Megmondtuk, hogy meghalt, eltemették. Mint a dédimamát, akihez kimegyünk a temetőbe.

Ennél többet nem akar tudni.

Most nála az öregedés a téma. Talán a halál miatt, mert hogy az öregek halnak meg. (a baleseti halált nem hozom fel neki egyenlőre)

De azzal is megnyugszik, hogy mi nagyon sokára öregszünk meg, addigra ő felnőtt lesz.

Nem kell mélyen részletezned neki. Mindig csak az adott kérdésre válaszolj.

Mi most találkoztunk a témával. 3.5 éves. Azt mondtuk neki, hogy aki meghal az elment és nincs többé. Kérdezte, hogy hol van. Nem érti azt, hogy nincs. Úgy fordította le magának, hogy elment és soha többé nem jön vissza. Sajnos nem értett meg belőle sokat. A szomszéd néni azt mondta neki, hogy az elhunyt csillag lett az égen. Bár tetszett neki, mesének fogta fel. Eleinte nevetett a halálon, de mikor lefordította arra, hogy nem jön vissza többé, akkor már nem volt vicces. Szerencsére nem közeli hozzátartozónk halt meg, így lelkileg nem viseli meg. Csak a jelenséget megfigyelte.

Arról, hogy mi előbb halunk meg, hogy akármikor bajunk lehet, stb. nem beszéltünk neki. Ezt végképp korainak tartom. Nem akarom, hogy ezen aggódjon, semmi értelme.

Bár mi hívők vagyunk, pedagógusként nem mondhatom mindig azt a gyerekeknek, hogy a mennybe ment a nagyi/kutya/macska/szomszéd néni, hiszen az oviban nem minden szülő hisz ebben, összezavarni pedig nem szeretném a gyerekeket.

Azt szoktam mondani, hogy neki jobb így, mert ha beteg volt, akkor már nem szenved tovább, ha hirtelen történt és fiatalon, akkor pedig szintén nem fog idősebb korában szenvedni. Nem kell pontos helymeghatározás, hogy ez a hely, ahova kerülnek a menny, vagy bármi más, arra a gondolatra, hogy bárhol is vannak ezek az emberek és állatok, de nekik ott most sokkal jobb, megnyugszanak. :)

Most végiggondoltam gyorsan, mert hamarosan nálunk is felmerülhet.

Én is azt fogom mondani majd elsőre, hogy aki meghal, az nincs többé. Nem látjuk többet, nem beszélget már, nem sétál, nem jár dologzni. Ha nem éri be ennyivel, akkor folytatom, hogy csak fekszik, többet nem fog beszélni és mozogni, ezért eltemetik a testét, hogy a szerettei meg tudják látogatni és emlékezzenek rá, felidézzék a sok nevetést és kellemes pillanatot, amit együtt töltöttek, amit egyébként itthon is meg tudunk csinálni. Emlékszel xy ilyen meg olyan dolgokat csinált és milyen jó volt. Látod, a továbbiakban így lesz velünk, hogy gondolunk rá, beszélünk róla.

Egyébként én nem mondanám azt egy gyereknek, vagy az ismerőseimnek, hogy valakinek jobb halottan.

Tudja csak, hogy ez nem jó dolog, hiányozni fog és nem lesz többé, de nem tud mitcsinálni ellene, hiszen a beismerés az elfogadás előtt van..

Pozitív dolgokat társítani a halálhoz nem szerencsés, főleg úgy, hogy valóságalapja sincs. Szegény gyereknek jobb, hogy meghalt, legalább nem kellett megöregednie és szenvednie.. hogy lehet ilyet mondani?

A testünk olyan, mint a házunk. Ha nagyon régi és romos lesz, vagy ha valami miatt nagyon összetörik, nem lehet már lakni benne. Aki már nem lakhat a testében, az elköltözik az emlékeinkbe. Oda ahol minden jó dologra emlékezünk.

Én így magyaráznám el.

Arra, hogy mikor fogunk meghalni, azt mondanám csak, hogy senki sem tudja pontosan, de valószínűleg nagyon sokára.