Miért ne lépjen a sárba?

Azért rossz, mert vannak társadalmi konvenciók. Ki nem mondott íratlan szabályok. Nem lépünk a sárba, mert piszkos lesz a ruhánk, mert ha elmegy mellettünk valaki őt is bepiszkítjuk, mert ha nincs gumicsizma a lábunkon, akkor is bele fogunk majd lépni ezután, látod, Pistike is bele akar menni, pedig neki nincs gumicsizmája, csak tőled látja.

Én sem pártolnám. Két gyermekemet nevelem és azért nem engedtem hasonlókat, mert idővel szerintem idővel nem fog különbséget tenni szabad és nem szabad dolgok között. Tényleg, 5 éves koráig azt mondod neki, hogy jajj, de jó, aztán pedig azt, hogy nem szabad? A gyerekek folyamatosan keresik a saját korlátaikat és annak örülnek, ha valaki megmutatja nekik azt. A szomszéd néni, valszin. azt látja, hogy itt nincsenek korlátok, vásott ez a gyerek. Pedig a gyerek csak azt keresi, mit lehet és mit nem. Ezt én sem engedném.

Mert egy csomó földhözragadt, begyepesedett ember van, aki csak azt tartja normális dolognak, amit a csordaszellem diktál.

Egy kisgyerek életében az a legfontosabb, hogy minél jobban megismerje a világot, minél érdekesebb felfedezéseket tegyen, minél több örömöt leljen benne. Ennek a része a sarazás, homokozás, pocsolyában ugrálás is. Aki még ezeket is rossz szemmel nézi, az egy feszengő, társadalmi konvenciók uralta lelkületű gyereket nevel, nem egy életrevaló színes kis egyéniséget.

Persze a szép új cipőjét nyilván ne tegye tönkre, de ha gumicsizmában szeret tapicskolni a pocsolyában, annak csak örülni kell, hogy jól érzi magát az eső utáni friss levegőn.

16:35 -nek. Én saját véleményt írtam, nem oktattam, természetesen nem muszáj vele egyetérteni. A kérdezőt megbántani nem akartam! Ilyen választ nem vártam ... Nem vagyok feszengő, boldog családban nevelem gyermekeimet, akikről többször hallottam már szülői értekezleten, hogy meglátszik, milyen nyugodt környezetből jönnek. Erre kicsit büszke is vagyok.

VISZONT: Aki csak ilyen alpári módon tud megnyilvánulni, annak azt üzenem, hogy ne menjen gyermekek közelébe!

Nem tudom, mi volt alpári abban amit írtam, de mindenesetre éppen azt sugallja az utóbbi válasz is, amiről beszéltem: az emberek szeretnek beavatkozni mások gyereknevelési szokásaiba, és rossz szemmel nézni arra, aki egy próbálja a gyerekét egy kicsit örömtelibb, természetesebb életfelfogásra nevelni!

Én nem az előttem szólónak szántam a válaszom, de látom, neki muszáj volt ebbe is beleavatkoznia... Úgy, ahogy bizonyára ő is megszólja, vagy legalábbis felháborodott, szúrós szemmel nézi a pocsolyában tapicskoló gyerek anyukáját az utcán...

NO: mi a legfontosabb? Szerintem a gyereknevelés mindenkinek az érzékeny pontja. Szeretné természetesen a legjobban csinálni: több-kevesebb sikerrel. Én is, ti is! Mindig távol tartottam magam attól, hogy bárkit véleményezzek. Amit írsz, hogy akár az utcán véleményt mond, témázik, az vajmi távol áll tőlem!

Egyébként mostmár leírom, a tesómék is a ti módszeretekkel nevelik három gyermeküket, kicsit szabadon. Anyukám emiatt gyakran dohog, én vagyok az, aki csitítja, és azt mondja, hogy nem szabad beleszólni, a nevelésben nem szabad megbántani senkit. Üdv