Anyáktól kérdem: természetesnek véled óvónőtől a gyermek háta, hasa, melle érintését?

Előző, köszi, hogy megemlítetted, igen, láttam a dán filmet, valóban elgondolkodtató, mindenki figyelmébe ajánlom, akinek van ideje megtekinteni.

Most pedig az előző előttit (20:48) idézem, mivel kérdezett tőlem:

"Ugye nem gondolod, hogy az, hogy hozzáérjen, simogassa, az KÖTELESSÉG? És ha épp a pedagógus nem szeretné? Meg mi az, hogy 10 éves korig? Ugye tudod, hogy a gyermekek nem egyformák, vannak, akik már ovis korban sem igénylik ezt, de vannak, akik még egy-egy ölelésre 12 évesen is "rászorulnak"?"

Zavarosnak találtad válaszom, de akkor azt mondom: világossá teszem számodra, szívesen.

Ugyanis vannak szakmai ismereteim.

Idézem az elejét is:

"Elég zavaros az írásod, éppen ezért nem is tudom sokszor értelmezni se, nemhogy azonosulni vele."

Érdekes, eddig mindenki tudta értelmezni a kommentjeimet, rajtad kívül. (Valamint az elején volt egy beszólogató.)

Szóval kifejtem tömören, amit nem értesz soraimból.

(Az, hogy iskolás, vagy óvodás, vagy bölcsődés korosztály kapcsán vannak-e szakmai ismereteim, arra itt nem térek ki, mert anonim vagyok, és nem is vagyok köteles kitérni erre. Ezt csak a felesleges találgatások miatt jegyzem meg.)

KÖTELES, igen, köteles az óvodapedagógus -elsősorban a gyermekek igénye szerint, és az elvárható határát betartva az intimitásnak- gyengéd testi kontaktust létesíteni a gyermekekkel, az életkori sajátosságaikból adódóan.

Mondom még egyszer: SZAKMAI KÖTELESSÉG. Ez nem is kellene kérdés legyen.

A kérdés CSAK a hátra, hasra, melltájékra vonatkozott, hogy enyhe formában, ha a helyzet és a gyermek igényli, a megkérdezettek vajon hány százaléka kifogásolja, és hány nem kifogásolja.

Ezért tettem fel a kérdést, konkrét testtájakról, mert az már határeseti kérdés.

De a testi intimitás egy szintig KÖTELEZŐ óvodában! Dajkától és pedagógustól egyaránt, kb 7 éves korig, és még enyhébb fokon 10 éves korig.

Tehát az viszont már NEM KÉRDÉS, hogy köteles a pedagógus gyengédségre, kisgyermek iránt, indokolt esetekben, mert egyértelműen köteles, elvárható tőle!

Tanultam erről, tudom, szakmámba vág.

A határ valahol a 7./8. életév, tehát teljesen normálisan tartom, amikor tanítónénit, tanítóbácsit látok játszótereken 7-8 éves kislányokat, kisfiúkat engedi az ölükben ülni.

Valahol a 8., inkább 9, életévtől viszont kizárólag a gyermek szülője ölébe ülHET a gyermek, amondó vagyok. És onnantól pedagógus részéről max arc simogatás, ritka indokolt esetben puszi (arcra) és ritkán rövid, diszkrét ölelés engedhető meg szerintem, 8-10 évesek esetén, ha testi érintésről van szó.

Kamaszok meg egy teljesen más korosztály, nem térek ki rájuk, nem ide vágó.

ELLENBEN: óvodában és bölcsődében KÖTELES a pedagógus, és a dajka egy bizonyos fokú, intenzitású testi gyengédségre a gyermekek iránt, viszonylag változatos formában. A helyzet adja. És a gyermekközpontú nevelésből ered ez SZINTÉN.

A kérdésem finom részletekről szólt, melyekbe egyesek képesek belekötni-lásd: bűnügyi hírek-, és mivel azok határesetek, emiatt tettem fel a kérdést, kvázi "közvélemény kutatás" céljával.

Azért, hogy megismerhessem legalább néhány szülő reakcióját az elején idézett konkrét esetekről.

Te a hát simogatást indokolt esetben se tartod helyén valónak.

A válaszod ezen részét nem látom problémásnak a válaszodban, mivel határesetekre kérdeztem rá, többek között a hátsimogatásra; épp ezért tettem fel a kérdést.

Én, és sokan mások -indokolt esetben- megengedhetőnek, sőt, fontosnak tartják, ha a helyzet adja, hogy megérintsük, megsimogassuk az óvodás, illetve bölcsődés korú gyermek hátát. Te nem. Ezt tudomásul veszem, érdekel engem minden értelmes válasz, hiszen e kvázi "szavazás" erről szól, ki-ki hogyan vélekedik.

A többi sorod viszont enyhén kötözködő jellegű, kifejtem egy kicsit, hogy miért, már csak amiatt is, mert megkérdeztél engem, vajon hogyan gondolom.

Nos, akkor nézzük szakmai szemmel.

A fentiekben a lényeget emeltem ki, most pedig némileg részletezem, de nem szeretnék szakzsargonba, se terjengősségbe keveredni.

Nézzük tehát tételesen, sorjában, amit idéztem tőled, csak a lényegről:

A 0-10 éves kor közöttieknél a kötelező érintésről már tettem említést eddig, melyik korosztály esetén mi várható el a pedagógustól, és dajkáktól.

Most pedig az indok: a bölcsődés és óvodás gyermek életkori sajátosságából eredően érzelmi biztonságra vágyik. Önállósága bár egyre alakul, de még 6-7 évesen is relatíve alacsony fokú egy átlag kamasz korúhoz képest, beleértve pszichés mechanizmusait, pl önvigasztalását. Utóbbit -többek között- ujjszopással oldja meg, mikor önringatással, most nem sorolom a fajtáit.

(Ez nem azt jelenti, hogy az ujjszopás oka kizárólag ez volna ,hiszen ezen felül szopóreflexszel is születünk , a túlélés érdekében, és a többi...)

Az óvodéás, és bölcsis gyermek önvigasztalása önmagában bár hatékony, de nem elégséges az ő érzelmi biztonságához, tehát a felnőttől várja el másfelől. Teljesen jogosan, tekintve bizonytalanságát a világban, ahova ő belecsöppent (értsd: Föld nevű bolygó), amelyben önállósági foka valamikor kamasz korában szilárdul meg. Kisgyermekkorban pusztán alapozódik az érzelmi, és cselekvő önállóság még.

Tehát amikor a kisgyermek igényli a rá vigyázó felnőtt(ek) részéről a testi intimitást, akkor a felnőtt KÖTELES megadni neki, természetesen szexuális túlfűtöttségtől mentesen, és a nemi szerv tájékának, valamint a fő - freud-i - erogén zónáknak -nemi szerv, száj, végbél(nyílás)- érintésétől mentesen.

A kérdésem tehát arra vonatkozott, hogy mely szülő mely testtájékon való érintést tekinti túlzottan intimnek, így kerülendőnek, beleértve az érintés okát és intenzitását is.

Ezen felül a pedagógus KÖTELES felismerni, mikor igényel ezen felül (a fent említett szabályok betartásával) testi intimitást a kisgyermek, pl megriadt a kisgyermek pl egy pajtása tettétől, és tegyük fel, a pedagógus megérzi, hogy a riadt kisgyermek bár "megfagyott", mégis megnyugszik a simogatástól, becézéstől.

EZ IS KÖTELESSÉGE a pedagógusnak, mármint észlelni, és kivitelezni.

Nézzük meg a további kérdéseidet is:

"És ha épp a pedagógus nem szeretné?"

hiába ne mszeretné, ha a KISgyermek, és/vagy aheléyzet elvárja, KÖTELES gyengédnek lenni, érinteni, adott esetben megsimogatni a kisgyermeket. Szakmai kötelessége.

Azt is köteles felismerni, ha adott esetben egy kisgyermek tartózkodik valamely -máskülönben elfogadható- intimitástól, érintéstől, és ilyenkor kerülnie kell az érintést a pedagógusnak (és dajkának).

A többit már megválaszoltam időközben.

Esetleg még erre:

"de vannak, akik még egy-egy ölelésre 12 évesen is "rászorulnak"?"

Nyilván vannak ilyenek, sőt, bármely életkorban egyes fogyatékkal élők eltérő igényűek az átlagos, de korosztálybeliekhez képest (még akár egymáshoz képest is).

Azonban -mint említettem- kamaszkorúak irányába szinte teljesen mellőzendő a testi érintés, mert annak legenyhébb foka szexuálisan is értelmezhető, kivéve nagyon indokolt helyzeteket, pl pedagógusnapon, díjkiosztón stb egy puszi, és diszkrét, rövid ölelés a kamasz korúval.

HIÁBA igényli a kamasz, a felnőtt nem teheti meg - leszámítva szüleit, közeli rokonait, esetleg ezek ismerőseit, ha a szülei engedélyezik egy biz. fokig azon idegen felnőttek számára.

Igyekeztem tehát szakmai zsargontól lehetőleg mentesen, hétköznapian fogalmazni, hogy átmenjen minden olvasó számára.