Milyen érvek vannak amellett, hogy a szülők SOHA nem alszanak egy szobában a gyerekeikkel?

Bocsánat, ha off, de ezt nem értem. Én is még csak előtte állok a dolognak és én is úgy tervezem, hogy külön szobában fog aludni a baba. De ez nekem iszonyat furcsa, hogy előre kijelentik, hogy ugyan nem fog soha az ágyunkban aludni. Akkor sem, ha beteg, vagy rosszat álmodik, vagy csak szüksége lenne a szülei közelségére? Hosszú hónapokig várjuk a babákat, aggódunk értük, mindent megteszünk, hogy egészségesek legyenek és minden rendben legyen, az viszont kizárt, hogy ha szüksége van rá, akkor aludjon az ágyunkba?

A nyaralásos dolog meg végképp furcsa.

Mi is előre külön szobát rendeztünk be. Persze nem tudtuk milyen szokásai lesznek, de szerettük volna, ha külön aludna.

Első ok, hogy örülnénk, ha önállóan tanulna meg elaludni. Hogy tudja, ha egyedül van, akkor is "biztonságban" van. Ha kell, úgy is megyünk hozzá.

Második ok, hogy tudjunk házas életet élni, az alvásunk a sajátunk legyen. Hiszen leginkább csak este fogunk találkozni párommal, mert sokat dolgozik.

Megszületett és első héten még meg volt ágyazva a padlón mellette, de aztán külön aludtunk. Nem tudom, hogy emiatt vagy szimplán a személyisége miatt, de nagyon hamar jó alvó lett, minden altatás nélkül sikerült elaludnia már a második hónaptól.

Most 7 hónapos és azóta sincs gond. Ha felébred és nem vagyunk ott, játszani kezd, nézelődni.

Én úgy gondolom, hogy a közelséget megadtuk neki, ha szüksége volt ránk, ott voltunk, volt hogy velünk is aludt, de kizárólag a saját ágyába, a saját szobájába szoktattuk és így nagyon nyugodtak az éjszakáink.

De az, hogy semmi esetre se aludjon velünk, na azt nem pártolom :D

Biztos hogy így hangzott el? Mert nagyon túlzó.

Mondom ezt úgy hogy külön szobája van születésétől a lányunknak. Igaz, egybenyitható és általában nyitva is hagyjuk az ajtót.

Nem szokott az ágyunkban aludni (mert nem tudunk együtt. Forgolódik, rugdos minket, egyikünk se alszik, pedig hajnali ébredésekkor ezt is megpróbáltuk).

Mi megyünk át hozzá, ha ébred.

Azt is aláírom, hogy ha belefér a keretbe, nyaraláskor is jobb a külön szoba, mert le lehet tenni délután anélkül, hogy megállna az élet és este is lehet "házaséletet" élni.

Ó bocsánat, 5-ös vagyok.

Lemaradt, hogy családban találkoztam azzal a jelenséggel, hogy kisgyerek megszokta az együttalvást (nem csecsemőről vagy babáról beszélek) és később sem szokott le róla.

Baba kora óta egy szobában, majd amikor már járni tudott, sokszor aludt szüleivel a kisfiú. Szimplán átsétált és ott maradt. Most általános iskolás és még mindig van, hogy átmegy ha rosszat álmodott vagy valamitől fél. Na ezt én nem akartam látni a saját családomban.. Nem is fogom.

Ennek is van egy határa.

Kislányom koraszülött volt, fél éven keresztül konkrétan rajtunk aludt.

Nem, nem volt veszélyes, soha nem történt semmi baja.

Mikor elérte a majdnem három kilót, akkor raktuk a saját ágyába. Azóta is ott alszik.

A légzésfigyelő mindig besípolt a kicsi súly miatt.

Imádtam az érzést, hogy ott szuszog, nem csinálnám máshogyan ma sem.

Előre meg nem lehet kijelenteni,hogy hol fog aludni a gyerkőc, mert ez szerintem 100%-ban gyerekfüggő.

Meg amúgy is más a felfogása egy újszülött babás anyukának, apukának, mint egy gyerekkel nem rendelkezőnek.