Csak én érzem magam úgy mint egy robot?

Felkelek fél 6-kor, összevakarom magam és elhúzok dolgozni. Munka után megyek a gyerekért az oviba és kezdődik a második műszak (a házimunka, ha nem lenne egyértelmű). Miután elaludt a gyerek, kb. 9, fél tíz körül jön a harmadik műszak, a tanulás, mert egyeremre is járok.

Kedves első. Azért ez így eléggé uncsi.. :P Na mindegy is inkább nem írom le, mit gondolok. Privát üzenetet szívesen ìrok kedves kérdező.. ;)

A nagy tavasszal töltötte a 3- at, szeptembertől lesz ovis, a kicsi most 8 hónapos. Én képtelen vahyok hamarabb felkelni, mint ők😃, utána pedig kis megszalításokkal, de gyakorlatilag az egész napom a körülöttük/ értük való teendőkről szól, ami nyilván a dolgom is, csinálom is, de épp a minap mondtam a férjembek, h fizikai és szellemi passzivitásban élek, és borzasztóan nehéz, h ő esténként hullafáradtan 9- kor már aludna, nekem meg igényem lenne arra, h ha más nem, de egy jó film vagy beszélgetés vagy vmi a napom végén szólhasson másról, mint a reggeltől estig tartó pisikakihamibüfi. Azt hiszem, megértelek... És most biztos lesznek, akik a passzivitásos mondatba belekötnek, de pl hiába megyek ki velük minden nap, az nem testmozgás, h tolom a babakocsit...és bármennyit énekelünk és mondókázunk itthon, az nem szellemi munka.

Jahogy a napi rutin : vmikor 5 és 6 között megetetem a kicsit, hála a jóégnek magától visszaalszik 8 körülig, a nagy mostanában 8 után ébred. Jó helyeken ilyenkor a háziasszony hajnali 6 és 8 között kávézik, megfőz, szétválogat és elindít egy mosást és kisminkelve, üdén várja, h felébredjenek a dedek. Jobb helyeken...de nálunk nem. Mint akit fejbevertek, úgy alszom vissza, és arra ébredek, h a kicsi gügyörészik az ágyában. És - szégyelljem magam!- még akkor sem kelek fel, a " csakmégtízperc"- es erőgyűjtés következik, és csak utána megyek át érte. Persze ha sír, azonnal, de nem szokott, jókedvűen ébred. Ezekután reggeli, aztán közös játék a nagyszobában, ahonnan pisilni se merek szinte kimenni, mióta a kéthónapos pici szájában csupa szeretetből egy többrétegű, körömnyi szigszalagdarab landolt, hála a nagynak, még jó, h feltűnt nekem, h hirtelen lett csend. Notehát viszonylag korlátozottan, de megpróbálok házimunkát végezni közben, aztán kimegyünk. Ebéd, ha időigényes, előző este előkészítem, de nem csinálok harakirit a lelkiismeretfurdalástól akkor sem, ha halrudacskát kap a nagy. Utána megint önfeledten játszunk, tíra ríra, egészen 3- ig amikiris a kicsi aludni megy. Mivel kint nem alszik, így ebben az időben otthon vagyunk, tévénk nincs, néha egy kölcsönlaptop, a nagy szerencsére még azelőtt megértette, h ne pont ilyenkor sikítozon már, mielőtt még bevittek volna engem a pszichiátriára. Ilyenkor tudok inni egy kapucsínót, és közben mosolygok azokon, akik azt tanácsolták, h pihenjek le én is napközben, mikor mindketten alszanak. Haha. A nagy 22 hónaposan köszöni, befejezte a nappali alvást. A kicsi ébredése után háztartási dolgaimtól függően vagy a járókában van, vagy kint velünk. Vacsorára ér haza a férjem, utána én a kicsit altatom, ő a nagyot fürdeti, altatja. Ennél azért szoktak izgalmasabb napjaink is lenni😃, és írhattam volna részletesebben is, de talán a robot klubtagsághoz elég..

Egyelőre 1 gyerek, 15 hónapos, a masodik még csak úton van, ő egyelőre nem sok teendőt igényel :D Általában 5-6 körül felébred enni, néha én kelek hozzá, néha apa. Utána visszaalszik, na igen, egy jó assozny felkelne és megfőzne, na az nem én vagyok, én vagy visszaalszom vagy netezek, sorozatozok, olvasok. 8-9 körül felkel, akkor nagynehezen kikászálódom az ágyból, átöltözés, pelus, reggeli. Ezután néha elmegyünk vásárolni, sétálni, néha csak itthon játszunk, közben csinalom a házimunkat is. Főzni nem mindennap szoktam, csak 2-3 naponta, neha rendelunk, neki sokszor csinalok külön az aventben, az 5 perc, igazából ő még mindig a babapüréket részesíti előnyben ha zöldségről, húsrol van szó, a normal felnőtt kajat nem igazán eszi. 12 körül lefektetem, alszik 3 órat. Addig a rendes asszonyok főznek újfent és takarítanak, nah én alszom, netezek, sorozatozok, olvasok. Mikor felkelt megetetem, jatszunk, hazaér apa, elmegyünk sétálni jatszóterezni együtt. Hazaérünk, vacsi, fürdés, alvás, általában 9kor alszik. Utana kb 1 ora szabadfoglalkozás, apa jatszik, én netezek, letusolok, hajatmosok, kifestem a körmöm, stb, utana filmezünk, sorozatozunk együtt 1-2 orat, aztan alvas (vagy miegymás :D ) 11-12 körül.

Egy gyerek, 10 hetes. Figyi, en sok mindent kiprobaltam. Napi rutin, reggeli rutin,esti rutin, de vegul az valt be, ami most van nalunk. Megtanultam ejszaka nagyon csendben kitakaritani, mert a kandallo miatt nincsen valaszfalunk a ket szoba kozt. A haloban felkapcsolom a villanyt, kiszurodik pont annyi feny, hogy lassak es takaritok. Fel 9-kor elalszik, ejfelre kesz vagyok, kiveve az o szobajaval. Masnap egesz nap eszik-alszik-jatszunk, kovetkezo nap reggel kitakaritom az o szobajat es ennyi. Kb ketnaponta takaritok ejszaka, nekem ez bevalt, osztol tanulni is estenkent fogok. :)) Azert gondoltam erre, mint megoldas, mert sokszor vagyok fent hajnali 2-ig igy ki is takarithatok ahelyett, hogy a telefont nyomkodom. Amikor apa itthon van is, igy nem kell gyorsan, kapkodva csinalni barmit, mienk az egesz nap :)) Ma is takaritottam ejszaka, beraktam a kajat sulni a sutobe, most epp a wcrol netezek es megyek furdeni majd :D ha felkel mano, babaszoba majd egesz nap alvas mikor o is. Holnap itthon lesz parom igy nem kell semmit se csinalni :)

Az én tapasztalatom az,hogy ez még mindig jobb mint mikor gyerek,gyerekek mellett el kezd az ember dolgozni.Én 1,5 ÉVE DOLGOZOM MEGINT,KÖZBEN JÖVŐRE TERVEZÜNK MÉG EGY GYEREKET,HÁT ŐSZINTÉN SZÓLVA IGEN CSAK VÁROM A GYESES,GYEdes IDŐSZAKOT,PEDIG EMLÉKEIM SZERINT NEM IGAZÁN SZERETTEM OTTHON LENNI.Bocsi a caps loc-ért.

Lanyok\asszonyok, apuka, nagyszulo sehol nem szerepel segitsegkent. Miert mindent egyedul csinal egy anya? Nalunk apuka is szokott takaritani, fozni, jatszoterezni vagy neha ovibol hozza a nagyot. Jo szervezessel minden megoldhato.