Hogyan határoljam el magam kisgyermekemtől, rossza hatással vagyok, hogyan ne legyünk szimbiózisban?

Ez így nem jó.

Nem baj, ha szófogadásra, jó viselkedésre tanítod a gyerekedet, de hagynod kéne szocializálódni.

Tehát ha két felnőtt ember beszélget egymással, a gyereked meg odamegy, akkor oké, hogy elvonod onnan, mert lehet, hogy zavarni fogja őket.

Viszont ha azt látod, hogy a játszótéren, vagy akár az orvosi rendelőben egy másik gyerekkel elbeszélget, eljátszik, vagy családi körben odamegy nagynénihez, nagybácsihoz, mamához, papához és az ölébe ül, játszanak, az teljesen normális és azt hagyni kell, mert az teljesen normális és így fog szocializálódni a gyerek.

És ha a gyerek valami veszélyeset akar csinálni, pl. kést fog a kezébe, akkor teljesen normális, hogy elveszed tőle, hisz megsértheti vele magát, vagy nagyobb bajt is okozhat, viszont pl. ha 5 évesen felmászik a fára, akkor legyél a közelbe, ha gond van, ott tudj lenni, de azért nem kell neki megtiltani.

Ha neked ennyire gond ez, ha ennyire ténylegesen túlfélted, ha ennyire burokba zárod, akkor fordulj pszichológushoz! Ő segít neked sok mindent, hogy tudj különbséget tenni dolgok között.

Szerintem óriási dolog az, hogy felismerted a problémát. Jó ötletnek tartanám pszichológus felkeresését, mert magadban kéne megtalálni, miért lettél ilyen. (Talán mert a te szüleid is ilyenek.)

Emellett nagyon fontos, hogy a gyerekedet nem óvhatod meg mindentől. Ezért inkáb a kudarcok elviselését és kezelését kellene megtanítani neki, illetve hogy honnan meríthet erőt, hogy egy esetleges kudarc után újra és újra próbálkozzon.

Elhatárolódást a szó hétköznapi jelentésében nem javasolnék, mert a gyerekednek szüksége van rád.

Anyós így nevelte az uramat. Na ezért kell nekem hordani itthon a nadrágot, mert ez megmaradt benne felnőtt korára is. Ne akarj ilyen embert nevelni abból, akiért az életed adnád!!!

(külső szemmel borzasztó és taszító viselkedés, nem pedig udvarias!)

Ahogy írták egy páran, valóban saját magadon kellene dolgozni, ilyen vonatkozásban például. Ugyanis a szimbiózis a 10 év alatti gyermekkel nem szüntethető meg, vagy ha nagy ritkán igen, az olyan negatív, drasztikus hatással működne, hogy annál is sokkal több kárt okozna a gyermeknek, mint okozol neki egyelőre, az általad felismert hibáddal.

Nincs veled nagy baj, csak gondold végig, kérlek, hogy nem gordiuszi csomó átvágásával lehet megoldani a problémát, mivel kb 10 éves koráig úgy is rezonál az anyukája érzelmeire a kisgyermek.

Ahogy ismered fel hibáidat, és dolgozod fel az evvel összefüggő problémáidat, úgy fog a gyermeked is látványosan helyre kerülni, nagy eséllyel.