Anyukák, apukák! Szerintetek normális dolog így szeretgetni egy kisgyereket?

Úgy beszéltek erről a bugyiszabályról mintha valami közismert dolog lenne.

Mi nem tanítjuk a gyerekeinket olyasmire ami természetes. Ennél értelmesebb dolgokkal vagyunk elfoglalva.

Természetes? Erre hivatkozva nem neveled a beszélni már tudó kisgyermekedet a cukrosbácsik ellenében...?

Egyébként nem önmagában a hajlamokkal van baj -száz és száz oka lehet, kiben mi miért alakul ki-, hanem az elkövetőkkel van gond! És annak káros hatásaival!

A pszichológusok a rejtett, gyanított eseteket is vizsgálják, és képben vannak arról, hogy a gyermekmolesztálás esetei túlnyomó hányadát NEM pedofilok követik el (hanem a hatalmával visszaélő rokon, és/vagy jobb híján gyerekkel szexelő, vagy gyereket tapizó rokon).

Az viszont igaz, hogy akadnak pedofilok is, a molesztálók között, csak hát sokkal kevesebben. A hajlam egy dolog, a bűnelkövetés egy másik dolog.

Egy a lényeg: egy kisgyerek NEM tudja önmagától, hogy övön alul nem engedhetik a tapizást. El kell nekik magyarázni!

(Mégpedig adott helyzetben, mert abból értenek ők még: gondozási helyzetben, pl amikor kitörli a felnőtt a kisgyerek popsiját, stb., elmagyarázza, melyik felnőtt mit és hogyan, miért tehet, minden más felnőtt meg nem tehet ilyet, stb.)

Képzeld, nem alakul ki magától, a legtöbb esetben! Kérdezz gyermekpszichológusokat!

A legtöbb -nem agresszíven, hanem elcsábítva, rábeszélve- molesztált kisgyermeknek fogalma sincs arról, hogy amikor engedi a molesztálást,

azt nem kellene engednie.

Pszichológusok eseteiből tudom, valamint sorstársaimtól is olvasgattam időnként - tömegesen így élték meg, a kisgyermekkorukra visszagondolva.

(Aztán egyébként amint kamasz korukra rádöbbentek, hogy ez

nem jó dolog, nem rendben való dolog,

és nem szabadott volna engedniük, akkor meg önmagukat hibáztatták, ami megint egy téves beidegződésből ered, de ez már más kérdés.)

Szuper. 5 gyerekem van, de te biztosan jobban tudod, mi alakul ki magától és mi nem.

Oda kell figyelni a gyerekre, ez a titka. Ez persze nehéz ott, ahol a TV a bébiszitter.

Na, a következő baklövésed...

Képzeld, nem attól függ a gyermeknevelési tudás, hogy hány saját gyereked van, vagy van-e egyáltalán...

Én meg gyermekcsoportokat nevelek, na bumm, és?

Némelyik kollégám sötét, mint az éjszaka...

Ha én is hülye volnék a szakmához,

akkor nem vállalnék ilyen feladatkört, lelkiismereti okokból. Nekem van annyi önkritikám, hogy

amihez nem értek, azt nem csinálom, legfeljebb tanulom, tisztes távból.

Ellenben jó érzékem van a kisgyermekneveléshez, ezért választottam a szakmát. Ettől függetlenül képzem magam folyamatosan, mert én sem vagyok tökéletes.

A lényeg, hogy nem a gyerekeid száma határozza meg, hogy megütsz-e egy szintet a gyermeknevelésben akkor se, ha szintén szakmabeli vagy. Sőt, egyáltalán annak sincs ehhez önmagában köze. hogy van-e valakinek saját gyereke, vagy nincs, pedagógus-e, vagy sem.

Mert sajnos nem mindenki fejlődőképes a gyakorlatban, és elméletet se hajlandóak tanulni sokan, hiába van gyerekük.

A nyulaknak is minimum 5 gyereke van, de sok szülő kb annyira ért a gyerekneveléshez, mint a nyulak... Szomorú, de így van! Nem kötözködésből mondom, hanem mert sajnos van miért felvilágosítani a szülőket, legalább neten át -és kell is, a gyermekeik érdekében-, ha már élőben nincs rá direkt módon lehetőség, munkahelyen.

Értem. Nos, megütöm a szintet. Elég ránézni a gyerekeimre, nagyon szuper gyerekek.

Ha már személyeskedésbe kezdtünk, megkérdezhetem, hogy Neked hány _saját_ gyereked van?

Előző, neked szövegértelmezési gondjaid vannak, olvasd vissza.

Amíg nem tanulsz meg szöveget értelmezni, addig meddő vita.

A szövegértésem köszönöm jól van. Az SHL szövegértési teszten 97 pontot értem el, ami ugye azt jelenti, hogy 100 azonos végzettségű stb ember közül 96-nál jobb vagyok. Az IQ-m amúgy is 145-146 szóval szerintem olyan nagy gond nem lehet a szövegértésemmel.

Szóval, hány gyereket is neveltél fel eddig?