Anyukák, apukák! Szerintetek normális dolog így szeretgetni egy kisgyereket?

Közel ennyi idős a lányom, de még mi, a szülei sem puszilgatjuk, ha éppen nem szeretné.

Amit leírsz, az molesztálás. Ugyanis a gyerek akarata ellenére történik és bár még nem tudja megfogalmazni, bizony érzelmileg nyomot hagy benne. A nagybácsit eltiltanám tőle.

Egyúttal érdemes megtanítani a bugyi-szabályra, azaz oda csak a szülők nyúlhatnak és az az orvos, akit ti annak mondtok (hogy ne élhessen vissza azzal valaki, hogy orvosnak mondja magát).

Így leírás alapján elképzelve, szerintem nem normális, nem engedném. Nem biztos, hogy jól gondolom, mert nem láttam.

De azért gondolom, hogy baj, mert nem merülne fel benned másképp. Szóval, ha érzel valamit, annak oka van.

Nálunk a vidéki rokonok sértésnek veszik, ha nem hagyják magukat a gyerekek megpuszilgatni és megszorongatni. Ígyis csak minimálisan járunk, de folyton sértődés van belőle, mert "hisz egy család vagyunk", "nem puszilhatja meg a nagymamája?"

Nálunk inkább arcot combot és felkart szorongatnak(ahol husi a gyerek), esetleg popsiracsapnak.

Az én gyerekkorom is ezzel telt, utáltam, a gyereket igyekszem kimenteni, de öreg falusi emberek, könnyen sértődnek és nem változnak. Mégsem építhetem le a rokonságot..

Kitoltam a határt, az vált be, hogy a feje búbjára adjanak puszit, ne az arcára, ami gyakran szájra csúszott.. és ott lehet szorongatni, ahol nem fáj neki. Pl arcon csípni nem szabad, helyette a karját ajánlom fel.

Egyszerű a megoldás. Ami számodra kellemetlen, azt ne engedd. Ez nem kívánságműsor, a gyerek a tiéd és te neveled.

Egyébként amit leírsz az nem molesztálás, de ha neked ez sok akkor jogodban áll szólni érte és berekesztetni.

A molesztálásra nézve ez egy határeseti helyzet. Tehát komolyan veendő.

Ad egy: a gyermek akarata ellenére teszi. Ez eleve bajos...

Ad kettő: normális hozzáállást jelent egy 14 év alatti gyermekhez, amennyiben NEM markolásszák a fenekét, pláne nem akarata ellenére.

Más kérdés, hogy a kisgyermeknevelésben elkerülhetetlen a kisgyermek popsijának érintése, bizonyos nevelő-gondozó helyzetekben, és természetesnek mondható gyengéd és intim helyzetekben, például karba vételkor fenéknél támasztjuk meg, vagy pl fenéktörlésnél wc-papírral érintés érthető, de amíg nem megy át kb 6 évesen az első alakváltáson a gyermek, addig fürdésnél is segédkezni kell a fenekét megmosni, ez mind természetes érintése a hátsó fertálynak.

Gyakorlatilag minden más esetben molesztálásnak minősülhet a gyerekpopsi fogdosása.

Esetleg kivétel a szülőtől, kizárólag a szülőtől, ha néha viccesen finoman megpaskolja a gyermek popsiját, pl ha indul valahova a szülővel, vagy ha valamin nevetnek, hogy "ejnye, te csintalan! ;)" stb, de ebből sem rendjén való rendszert csinálni.

A szándék a döntő.

A szándék felderítése ilyen esetben sajnos nem mindig egzakt, bár a leírásodbeli eset talán egyértelműnek hat, és javaslom értésére adni a rokonnak, hogy helyteleníted eme viselkedését, mégpedig alappal.

Még a hetes vagyok, és az elsőre muszáj reagálnom, aki bár jó felé kapiskál, de akaratlanul pontatlanul fogalmazott. A szülők érdekében hadd pontosítsam szavait, idézem:

"Egyúttal érdemes megtanítani a bugyi-szabályra, azaz oda csak a szülők nyúlhatnak és az az orvos, akit ti annak mondtok (hogy ne élhessen vissza azzal valaki, hogy orvosnak mondja magát)."

Két vonatkozásban is pontatlan, félreértető lehet a gyermek számára:

- egyfelől az altesti táj kapcsán (igen, gyermek jobban érti, ha "bugyi-területnek mondjuk, és emellett elmondjuk számára: bugyi lehúzás, bugyiba nyúlás is értendő ez alatt) PONTOSAN fel kell sorolni a kisgyermek számára -mindig hasonló helyzetekben, mert emlékezni még nem igazán tud pontosan, 6-7 éves korig-, hogy mely módon fogja anya és apa megérinteni őt ott továbbra is (popsimosás, fenéktörlés, ha még kell neki, karba vételkor popsi alátámasztás stb), és hogy senki, de senki, még anya és apa se érhet bugyi területen hozzá, semmi más módon!

Ritka kivétel pl gyermeknőgyógy, vagy egy műtét, olyankor vagy kómában vagy a gyermek, vagy ha nem akkor értésére adjuk a kivételt, hogy intim részen kezelik őt, és most kivételesen ez rendjén való.

- Amit még értésére kell adni: az említett gondozási és hasonló kivételek (lásd: hetes hozzászólásom) kapcsán meg kell említeni a kisgyermek számára azt is, hogy minden olyan személytől el KELL fogadnia a gyermeknek, akire anya/apa rábízza a gyermekét! (Babysitter, orvos, szomszéd, rokon stb) De csak azon személy esetén. És hogy más módon NEM érhet a bugyi területhez azon személyek sem.

A fentieket persze gyermeknyelven és a gyermek fogalmaival magyarázva.

Példa, játszótéren van a szóülő a kicsivel: "Kicsim, ha valaki azt mondja, hogy jaj, piszkos lett a popsid, megtörlöm, várj, akkor NEM SZABAD engedned, hacsak nem anya, vagy apa azt mondta, hogy nekik szabad, pl óvónéni, óvóbácsi, dadus. Meg kell engedd olyan valakitől, akire anya, vagy apa azt mondta! Értesz? :) Tehát oviban; na meg emlékszel Géza bácsira? Azt mondtuk nyáron, ő vigyáz rád, és vigyázott is rád. Mondtuk, hogy ő törli ki a popsidat, és ő mossa meg. Ezért neki meg kell engedned, de csak így érhet hozzá neked ott, ahol a bugyid van! Máskor is csak így, de így engedned kell neki, mert segít neked ilyenkor! Óvónéni, óvóbácsi, dadusnéni is megteheti, de ők is csak ezeket tehetik a bugyis részeken!"

Satöbbi. Gyermeknyelven. És akár konkrétan ki lehet térni, hogy nunidat/kukidat NEM foghatja meg senki, még anya se, apa se!

"Csak ha pisiltél, a nunidat wc-papírral kitörlöm neked, meg az, akinek megengedem, és mindig mondom neked, melyik felnőttnek szabad, jó? :)"

Satöbbi.

Elnagyolt a példám, gondoljátok hozzá a többi példát, melyeket összeszedtem itt, meg a hetesnél.

Mondom, mindig adott helyzetben kell magyarázni kisgyermeknek. Többnyire bármi más szitu esetén is.

Pl törlöd a fenekét, és másnap Géza bácsira bízod, elmondod neki, mert ebből ért, hogy éppen akkor és ott a popsiját törlöd, hogy pl azt szabad Géza bácsinak, de csak ha wc-zett a gyermeked, és csak ezt teheti meg vele Géza bácsi, bugyi tájon.

(Gáza: fiktív név.)

Így lesz egyértelmű számára, hogy ott és akkor magyarázol neki, amikor csinálod, vagy történik vele, mert cselekvéssel összekapcsolódik számára. Nehezére esik még a cselekvés felidézése egy óvodásnak, bölcsődésnek.